|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Anyanyelvünk sorvadása
Tapasztalható, hogy a sajtótermékekben, televíziós szövegekben nem csak a helyesírási hibák, hanem nyelvhelyességi bakik is gyakran előfordulnak.
A beszélgetős, betelefonálós műsorokban nem csak a vendégek, a műsorvezetők, de megnyilatkozó politikusok sem használják helyesen nyelvünket. Túl sok a feleslegesen használt idegen – főleg angol – kifejezés,
a szleng és a helytelenül értelmezett szókapcsolat, szólás.
„Vaj van a füle mögött” – ez különösen szembetűnően kedvelt kifejezés, bár ez ostobaság, hiszen nem keni senki füle mögé a vajat, leolvadna és belefolyna a ruhájába. Miről is van szó? Van egy közmondásunk: „akinek vaj van a fején, ne menjen a napra!” – Ez ugye logikus! Aki titkolja hibáját, annak van valami a füle mögött. Nem folytatom a példák sorát, mert elszomorít. Nyelvész kutatóink – mint Lőrincze Lajos volt – keserűen látnák ezt.
Magyar szakos tanárként magam is fájlalom ezt a nyelvi sekélyesedést. Hallgató koromban sokkal inkább kedveltem a nyelvészeti tárgyakat, mint az irodalmat, szakterületi ágait érdeklődéssel tanulmányoztam. Különösen érdekelt a magyar nyelv és szókincs eredete, nyelvjárásaink, nyelvrokonaink és a magyar helyesírás alakulása. A kötelezően előírt tárgyak mellé a speciálkollégiumokra is jártam. Szakkönyveimet még ma is szívesen lapozgatom.
Rácz Endre nyelvésztanárként oktatott bennünket a leíró nyelvtan szabályaira, könyvet is e témakörben, ízes példákkal illusztrálva a szabályokat. / Kis magyar nyelvtan/. Vizsgán a belépő a szóbeli feleletre nála egy többszörösen összetett mondat elemzése volt. Egy alkalommal előfordult velem, hogy az utolsó félévi vizsgám éppen a mondattan volt, és mivel minden korábbi vizsgám jó /!/ jegyre sikerült, itt sem akartam jelest, ezért nem akartam elemezni a hosszú mondatot, de a tanár úr rám parancsolt és bekapott egy savanyúcukorkát, ez nála a mérgelődés jele volt. Tudta, hogy nekem ezt tudni kell, igaza volt. Megesett, hogy előadásán megkérdezte: - „Tóth kollegina magának mi a véleménye erről?”
Nem reagáltam, mert volt egy Tóth Júlia nevű csoporttársam, aki nyelvészetből írta szakdolgozatát, és ő fel is állt, válaszolt a kérdésre, de a tanár úr csodálkozva megjegyezte:” - nem is tudtam, hogy két Tóth kiskartársnő van az évfolyamon”. /Ez elég kellemetlen volt mindkettőnknek./
Az előadásokat gyakorlati foglalkozások, akkor szemináriumnak nevezett csoportokra szabott gyakorlatok egészítették ki.
Ilyenkor régi kódexeket olvastunk, régi magyar nyelvű nyelvemlékeket értelmeztünk, és egy-egy témából dolgozatot is kellett írni vagy a csoportnak előadást tartani. Élvezettel vettem részt ezeken a gyakorlatokon, és így a tanszék oktatói hamar megismerték nevemet. Ha a nyelvészeti tanszéken választottam volna szakdolgozat-témát, valószínűleg a tanszéken tanársegédi állást kaptam volna. Erre a lehetőségre a negyvenéves évfolyam találkozónkon derült fény, amikor a még oktató kedvelt tanárnő ezt megmondta nekem. Nagyon sajnálom, hogy nem vettem ezt észre akkor.
Középiskolai tanárként is igyekeztem a nyelvtant megkedveltetni tanítványaimmal, és egy-egy humán érdeklődésű osztályban akadtak nyelvészversenyre is benevezhető tanítványaim.
Ma viszont azt kell hallanom, hogy a helyesírást az érettségi dolgozatokon nem kell osztályozni. A Kazinczyról elnevezett verseny még él, de meddig – hiszen a gimnáziumok számát is csökkenteni akarják, és ez a nemes vetélkedő a nyelvújításunk emlékéhez kötődik a Kazinczy Ferencről elnevezett gimnázium ad neki helyet, rangot. /Ebben az iskolában érettségiztem és kezdtem tanári pályámat/
Édes Anyanyelvünk őrzői, tudósai és követőik szomorúak a mai nyelvhasználattól. A reformkor nagy költői és politikusai kiharcolták, hogy a magyar legyen a hivatalos nyelv az addigi – csak a kiváltságos nemesi réteg által ismert - latin nyelv helyett. Legyünk erre ma is büszkék!
|
|
|
- július 10 2017 05:46:00
Szeretettel olvastam gondolataidat kedves Sarolta, és maximálisan egyetértek Veled.
Ölellek: Évi |
- július 14 2017 11:40:38
Kedves [i][b]Mamuszka[/b][/i], én harmincnyolcadik éve élek külföldön, s bár zongoristaként kerestem kenyerem, de környezetemben a magyar kulturális emlékek ébren tartását egy pillanatig sem hagytam abba. Talán innen is (Korong) ráismersz a nevemre.
Lôrincze Lajos apám jó barátja volt. Én 6 évesen találkoztam vele elôször, de a Kútvölgyiben bekövetlezett, rengeteg szenvedéssel járó halála elôtti napokban felnõttként is jártam nála (apámmal együtt).
Teljesen igazad van: magas beosztású politikusok, ilyen-olyan szakemberek, hétköznapi emberek nagyon pongyolán kezelik az anyanyelvet, vagy megpróbálják rendkívül komolyra és komplikáltra fogalmazni mondandóikat. Ez utóbbi viszont szórakoztató is lehet.
Gratulálok írásodhoz, már csak azért is, hogy egyáltalán fordítottál idôt erre a már elég régen mostohakánt kezelt témára.
Üdvözlettel:
PiaNista |
- július 14 2017 11:42:46
Utolsó soromban: mostohaként...
bocsánat! |
- július 14 2017 17:14:26
Kedves Pia Nista
Örülök, hogy van érdeklődő írásomra - különösen mert személyesen is érintett vagy - köszönöm.
szívélye üdvözletemmel Sarolta /Mamuszka/ |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
