|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A véletlenség áldozata....II.rész
Ary formálisan szenvedett a gondolataiban,életének döntő pillanata mikor határozni kell két
bizonytalanság között.
Völegényét,kit Arnold-nak hívtak,kit régóta ismert,biztonságot érzett abban a kapcsolatba
akiben talán soha nem csalódhatna,ami csak egyoldalú szerelem lenne,ami bántotta őtet
régóta és mindíg remélte,hogy egy nap találkozni fog az élete álmával.
.Konrad akit kevésbé ismert de valahogyan úgy érezte,hogy nem csak biztonság de a
vágyodó szerelem amit érzett iránta,beteljesülne a régóta ohajtott boldogsága.
Napok teltek és az a bizonyos találkozó közeledett,határozni kellett.
Kérte völegényét,hogy találozzanak a híres Libby nevű kávézóban ami éppen szemben volt
az Empire State épülettel.
Szeptember végefelé szeles esős nap volt ami váratlanul borúlt a városra,lassan esteledett
járókelők siettek hazafelé.Ilyenkor mindíg veszélyes volt az utca a nagy forgalomba.
Ary érkezett oda elsőnek izgalmában tördelte kezeit,foglalt egy asztalt az ablaknál ahonnan
szemlélhette a terepet.
Arnold pár percen belül megérkezett.Kértek két két kávét. A férfi elképzelni sem tudta
mi lehet ez a sürgős találkozó.Ary a szemébe nézett.:
- Kedves Arnold,régóta ismerjük egymást,őszinte leszek hozzád,beleszerettem valakiben
akarom felbontani az eljegyzésünket, s lassan húzta le a gyűrűt az újjárol amit szépen
kettőjük közé az asztalra tett.
Arnold csak nézett nem hitt a hallottaknak egy egész világ dőlt őssze benne.Ez olyan
hirtelen jött nem talált szavakat. Látta az elszántságot egyetlen szerelmében akiért az
életét is adta volna.Ami most történt azt álmodni se merte volna.
Ary nem tudta nézni tobább Arnold tekintetét látta a mély fájdalamat rajta felált elköszönt
és ment az ajtó felé.
Kinyitva az ajtót hirtelen szél csapta meg indúlt az utca másik oldalára, esett az eső
egyszercsak egy nagy sikoltás hallatszott Ary-t elütötte egy autó....
Arnold látván az esetet kirohant amilyen gyorsan csak tudott levette kabátját ráterítette a
azegény szerelmére. Közben valaki hívta a mentőket,akik rövidesen megjelentek.
Ary eszméletlen volt a korházban térítették magához.
Rémület volt az arcán,nem csak a baleset, amit egyenlőre még nem tudhatott milyen sújos
ami történt vele. A találkozó Konrad-dal ahol már nem tud ott lenni
Konrád megjelent potosan a 102 emelet kilátó teraszán ami csak részben volt fedett.
Este kilenc órára volt a találkozó,nézte az óráját már tíz is elmúlt,Ary nem jelent meg.
Hideg szél fújt,várt még egy félórát,szomorúan vette tudomásul,hogy Ary más utat választott.
Amit nem értett meg, mert ha valaki igazán szeret azt érezni lehet,és Konrad érezte azt
a szerelmet,szinte biztos volt benne,hogy Ary őt szereti,vajon mi történhetett ?
A korházban közölték a szomorú hírt,hogy deréktöl lefelé megvan bénulva soha többet
nem fog tudni járni,tolószékben lesz élete végéig.
Ary-n rémületes ijedség vett erőt,felbontotta az eljegyzését,nem tudta elérni a szerelmét.
- Micsoda Isten csapás ez nekem,mit vétettem ? Az nem lehet bűn,hogy megtaláltam az
igazi szerelmem aki ki tudja mit gondol most rólam.-
Ary két hét után hazakerült a körházbol Arnold mindenben segítette Ary érezte,hogy ez az
ember feltétel nélkül szereti őt.
Teltek a hetek,hónapok lassan kezdett belenyugodni az életében amin változtatni nem lehet
Ary-nak az özvegy édesanyja odaköltözött hozzá aki sanálta a lányát mert tudta pontosan
hogy és mi történt vele..
Ary elkezdett festeni olajfestékkel,az anyja beszerzett mindent és boldogan vászonra festette emlékeit amik egyre jobbak és jobbak lettek nem sokára már annyi volt,hogy kellett
más helyet keresni nekik.Mikor egy art studió felajánlotta,hogy üzletében elhelyez egyes
képeit keresve a közönség váleményeit.
Konrad a városban járva nézegette a kirakatban kiállított festményeket amik alatt a név
Aurora ami őt sziven ütötte.Tudta,hogy ebböl a névböl nem sok van.
Bement és komolyan érdeklődött a festő iránt s megtudta,hogy Ary-nak a festményei.
Amikböl megvett hármat
Ary-t értesítették,hogy már három kép elkelt,s ez a hír őt boldoggá tette mert úgy látszik
mégis lesz valami vigasztalás az életemben.
Egy nap megszólalt az ajtó csengője,anyja ment az ajtóhoz,látta a jólöltözött urat,kérdezte
kit keres ?
- A nevem Konrad Aurora-val szeretnék beszélni
-Kérem várjon egy percet,a néni bement a lányáhot mondván ki van az ajtónál.
Ary megráműlt,mi lesz most,mindent meg fog tudni,talán jobb is így.Ary egy fotelben ült
lábai egy pléddel volt takarva mikor Konrad-ot az anyja bevezette.Köszöntek,nézték egymást,csend lett,egyszercsak Ary megszólalt :
- Sajnálom,hogy nem voltam ott ! Konrad :
-Ne sajnáld mert én sem voltam ott ! Valami közben jött amit nem lehetett elmulasztani.
( Mikor ezt Konrad mondta még nem tudta mi történt Ary-val )
Ary csak nézett, hát így történt, gondolta magában talán ez így volt megírva.
Konrad beszlgetésbe kezdett érdeklődött iránta hogy s mint telnek napjai,milyen az új
házas élet,? Feltünt neki,hogy Ary nem kelt fel a fotelböl,szemei kószálltak a szoba körül
mikor a távollevő sarokban megpillantott egy tolószéket.
Ary válaszolt a kérdésekre : Festegetek azzal töltöm az időmet,nem mentem férjhez.
Akkorra már annyira gyűltek a fájdalmak benne nem tudta tovább tartani elkezdett sírni.
Konrad mindent megértett,habár nem tudta a részleteket mondván :
Édes szerelmem én megértek mindent,átkarolta mond el szépen hogy történt és Ary
könnyes szemekkel elmondott mindent ami azóta történt.
- Konrad : Szerelmem vagy és az leszel mindég felkeresem a legjobb orvosokat terápia
kezelőket akik segíteni fognak a helyzeteden,mert szeretlek,a hites társam leszel az életem
végéig.
-- Vége--
Ágoston Tibor
2017 Arizona
|
|
|
- július 16 2017 12:14:54
Szép, lelket szívet simogató szerelmi történet kedves Tibor!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- július 19 2017 21:36:46
Kedves Évi !
Itt a vége fuss el véle.
Szeretettel köszönöm,hogy olvastad : Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
