Hat évvel ezelőtt" ismerkedtek" meg a Neten Angéla és Gábor. Személyesen nem találkoztak soha addig, amíg észrevétlenül be nem kúszott közéjük a szerelem.Angéla arra tette fel az életét - mint annak idején Teréz Anya -, hogy segítse az elesetteket, a lelkileg (főleg lelkileg) összetört embereket. Ilyen apropóból ismerkedett meg Gáborral. Összekötötte őket az irodalomszeretet, és mindketten írtak verseket, novellákat.
Angélának feltűnt, hogy ez a fiú mindig olyan szomorú verseket ír, mintha az utolsó napját élné és elhatározta, felveszi vele komolyabban a kapcsolatot és segít neki. Nem egy emberen segített már pályafutása alatt és sikeres terápiát végzett. De csak virtuálisan...
Angélának rettenetes empatikus képessége van, tudott beszélni a lelki válságban lévő emberekkel, ismerte a nyelvüket. Olyannyira közel kerültek egymáshoz, hogy Gábor megnyílt előtte. Elmondta az életét, szenvedéseit, csalódásait is, azt is, hogy most miért van a gödörben.
- Mondd el kérlek, mondd el - írd le - százszor is ha kell, ha úgy érzed, hogy megnyugszol tőle, nekem van időm, türelmem, és soha nem unlak meg, és ha még segíteni is tudok a szavaimmal, az lesz számomra a kánaán. - mondta a fiúnak Angéla.
És Gábor beszélt, naponta több tíz-húsz üzenetet is váltottak, volt olyan, hogy szinte egész nap beszélgettek, amikor Gábor nem dolgozott. Nagyon rászokott az alkoholra, miután elhagyta a szerelme, ebben is tudott neki segíteni Angéla a szavaival. Hosszú időbe telt, közel három évbe, amire Gábor újra önmaga lett, leszokott az italról is, és összeszedte magát lelkileg. Nagyon hálás volt a nőnek és szeretett volna találkozni vele személyesen. Mindketten érezték, hogy ez több lett egyszerű, sima kapcsolatnál, de gondolták, hogy miért is ne? Fényképről már ismerik egymást, kiderült a levélváltásaik során, hogy beszélgetni is tudnak egymással, akkor miért is ne!
Eljött a nagy nap, Angéla szolid sminket tett magára, suttogó parfümöt, hozzá illő frizurát varázsolt, szeretett volna nagyon tetszeni a fiúnak. Gábor úgy szintén kedvenc parfümét, elegáns öltözetét vette magára, jól nézett ki. Megbeszélték a randevút délután ötre egy kerthelyiségben. Nagy csokor vörös rózsát rendelt Gábor a pincértől az asztalukra. Ez volt az egyik jel, hogy melyik asztal az övéké. Gábor érkezett először és türelmetlenül várta a nőt.Angéla pontos volt, mint egész életében mindig, nem szerette ha valaki elkésett a megbeszélt időről, az számára már egy intő jel volt, illetve egy tulajdonság a másik emberről...
Épp' az óráját figyelte Gábor, amikor megszólalt a háta mögött Angéla:
- Szia kedves Gábor, örülök, hogy személyesen is megismerhetlek.- és a mosoly, az soha el nem maradható mosoly most is megmaradt Angéla arcán.
- Szia Angéla, már nagyon vártalak!- foglalj helyet és kihúzta az asztal alól a széket, mintegy illemtanár mutatva, hogy hová üljön Angéla.
Gábor alkoholmentes sört fogyasztott, Angéla egy édes martinit kért. Percekig néztek egymás szemébe, egyikőjük sem tudott megszólalni. Na mi van már, gondolta magában Angéla, soha nem fogunk megszólalni? Érdekes, én eddig nem ilyen voltam, nem volt rám jellemző ez a "kukaság", de annyira elvarázsolta a fiú tekintete, hogy ereiben érezte a vágyat, hogy megcsókolja, átölelje ezt a kedves lényt. Gábor ugyanezt érezte, szerencsére a kerthelyiség zenekara "segítségükre" sietett. Az énekesnő énekelte Zalatnay Sarolta "Félteni kell" c. gyönyörű dalát és ők csak egymást nézték, gondolatban már egymáséi voltak.
Gábor szólalt meg először:
- Tudod, hogy milyen régóta várok erre a pillanatra kedvesem, szinte első perctől kezdve, amikor kitártam neked a lelkemet, a szívemet. Megszerettelek, nagyon megszerettelek, úgy tudtál vigasztalni írásban, hogy ott éreztelek magam mellett. Te akkor még férjnél voltál, nem mertem közeledni...
- Igen, éreztem, hogy megkedveltél engem, éreztem minden egyes mondatodból, de akkor még nem tehettem mást, másképp' - mondta Angéla és lesütötte csodálatos szempilláit...
- És most? Most már szabad vagy? Megengedhetsz magadnak egy szerelmet egy örök szerelmet? Kérdezte Gábor és közben magában arra gondolt, hogy "mondd azt, hogy igen, kérlek szépen, ugye, hogy igen?" Miközben igy vajúdott a gondolattal, Angéla megszólalt:
- Igen, Gábor, úgy gondolom, hogy összeköthetjük a hátralévő életünket, hiszen régóta "ismerjük" egymást.- és Gábor már kérte is a számlát. Angéla nem tiltakozott, sürgette mindkettőjüket a vágy, a vágy mely most valósággá válhat...ó mennyit álmodoztak erről mindketten éveken keresztül és most be fog teljesedni.
A taxiban fogták egymás kezét, a főváros szívében volt Gábornak egy másfél szobás gyönyörű lakása ahová vitte kedvesét. Miután a zuhany alatt kényeztették egymást, elérkezett az idő, hogy bevonuljanak a hálószobába. Olyan jót még életükben nem éreztek, mint akkor délután és egész éjszaka...megtörtént a csoda mindkettőjük életében, Angéla odaköltözött Gáborhoz, nem számított a húsz év korkülönbség sem, Angélán egyébként sem látszott a kora, senki nem mondta volna meg, hogy húsz évvel idősebb szerelménél. És mint ahogy a mesében szokott lenni, boldogan éltek, amig meg nem haltak.
Tiberius - július 19 2017 21:45:54
Kedves Évi !
Az ilyen ismeretségek nem mindíg igy végződnek,jó történet
Szeretettel gratulálok : Tibor
gyongyszem555 - július 20 2017 01:11:14
Igen, kedves Tibor, igazad van,fogalmazhatunk úgy is, hogy ritka esetek közé tartozik, amely így végződik, főleg a netes ismeretség után, ritka mint a fehér holló. De én ismerek egy ilyen hollópárt az ismeretségi körömben, azért mertem bátran megfogalmazni prózámat.
