|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ágnes és Béla elég korán, fiatalon kötötték össze életüket, nagy szerelem volt közöttük. Érkeztek a gyerekek, szépen, boldogságban, szeretetben nevelték őket. Az erdő szélén laktak egy csodálatos emeletes kastélyszerű családi házban, amely még Béla öröksége volt. Ismerte a háznak minden zegzugát a pincétől a padlásig.
Ágnesnak nem kellett dolgoznia, ő vezette a háztartást és nevelte a gyerekeket, Béla pedig dolgozott. Olyan munkát is elvállalt - szolgálatot - ahol éjszaka is kellett dolgoznia. Ágnes megszokta ezt, nem félt egyedül a nagy házban - amely egyébként kísérteties volt az első perctől kezdve Ágnes számára - mert a gyerekei még otthon voltak. Akkor kezdődtek a gondok, amikor a gyerekek már kirepültek, önálló életet éltek a szüleiktől távol.
Ekkor már félt, félt egyedül maradni a házban, hiába mondta Bélának, hogy adják el, vagy csináljanak vele valamit, Béla hajthatatlan maradt mondván, ő nem hagyja el a családi örökséget. Megromlott a kapcsolatuk olyannyira, hogy napokig is egyedül hagyta asszonyát. Hogy szabadidejében mit csinált, csak a jó ég tudja, bár egy-egy jól értesült szomszéd pletykaszinten elárulta Áginak, hogy talán a férjének szeretője van, azért nem megy haza. Ági ebbe lelkileg belebetegedett, nem akarta elhinni és kérdőre vonta a férjét:
- Mondd kedvesem, miért dolgozol Te ennyit amennyit, soha nem vagy itthon, nincs szükségünk nekünk már erre a rengeteg pénzre, hisz már ketten maradtunk. Maradj itthon velem többször, tudod, hogy félek...és könnyeivel küszködve eleinte megpróbált uralkodni magán az asszony, de n em sikerült neki. Monumentális erővel tört fel belőle a zokogás és oda akart bújni a férjéhez egy kis vigaszért, de Béla majdhogynem ellökte magától.
- Most mit hisztizel, fejezd be! Tudod, hogy utálom, ha sírsz! Más nő örülne neki, ha ilyen jó módban élhet mint Te, nem kellene neki dolgoznia és mindig lenne pénze! Csönd legyen! Ebben a házban én parancsolok! Amig én vagyok a kenyérkereső, addig neked kuss van! - és magára hagyta az asszonyt!
Ági alig tudott felocsúdni, nem tudta, hogy mi történt a férjével, hiszen még soha nem beszélt vele így! Áginak nem volt senkije, a szülei meghaltak, még fiatal korában, Őt egy nagynénje nevelte, de már Ő is meghalt. Egyedül maradt, teljesen egyedül. A szomszédok sajnálták az asszonyt, aki soha nem panaszkodott, de mindíg ki volt sírva a szeme. A település körzeti megbízottjának, illetve annak feleségének feltűnt, hogy nincs valami rendben abban a házban és a házaspár körül. Köztudott volt, hogy Bélának voltak fiatalkori botlásai, talán még fiatalkorúak börtönében is ült csínytevései miatt. De miután megnősült, úgy nézett ki, hogy jó útra tért. Ági ezekről semmit nem tudott.
- Angéla - a körzeti megbízott felesége -, én figyelni fogom ezt a pasast, nekem roppant gyanús a viselkedése, és amit Te is mondasz, hogy Áginak mindíg ki van sírva a szeme...figyelni fogom.
- Én is ezt akartam kérni Tőled, mert nekem sem tetszik Béla. És elmondta férjének amit Béla életviteléről hallott a kis településen.
Béla már ott tartott, hogy egy hétig nem ment haza, totál magára hagyta az asszonyt. Ágnes nyugtatókon és altatókon élt, de minden éjjel hallotta a felette lévő szobából a lépteket. Nagyon félt, rettegett, olyannyira, hogy már napközben sem mert kimozdulni a szobájából.Tudta, érezte, hogy nem hallucinál, hiszen nem bolond, nem őrült meg, hiszen hallja a lépteket. Amikor egyszer végre egy hét végén otthon maradt Béla, szóvá tette neki az asszony, melyre könyörtelen és kegyetlen volt Béla reakciója:
- Baromság, meghülyültél, be kellene menned a pszichiátiára, ott majd nem hallanád a hangokat! - és nyúlt Béla a telefon után, hogy régi cimboráját egy pszichiátert felhívja.
- Nem, nem akarok bemenni, nem vagyok őrült! Szedek nyugtatókat, altatót, de azért mert félek ebben a házban egyedül...és zokogás törte meg az asszonyt. Majd elcsendesedett, és halkan kérte a férjét.
Ne tedd, hogy bezáratsz engem a pszichiátriára, ne tedd, csöndbe maradok, soha többé nem említem neked a gondjaimat, bajaimat, igérem - mondta az asszony könnyes szemét a férjére irányítva. Béla közönnyel,maró gúnnyal, szenvtelenül nézett a nő arcába.
- Jól van, de egy szót se halljak többé erről a baromságodról, megértetted? Most mennem kell, nem tudom, hogy mikor jövök haza, pihenj, szedd a gyógyszereidet, ki ne hagyj egy napot sem!
Eltávozott, ment a szeretőjéhez.
- Borbála, kedvesem, valamit, valami hathatósabbat kell kitalálnom, nem elég neki az, hogy éjszakánként visszatérek "kísérteni" és járkálok az emeleten, soha nem fog megőrülni! - mondta a szeretőjének és elkezdte róla lefejteni a melltartóját és a bugyiját...de valahogy Bori most ellenállt. Nem tetszett neki már ez az ötlet, amit egyébként együtt terveltek ki, sajnálta az asszonyt. Magára kapkodta gyorsan a ruháit és faképnél hagyta Bélát. Elszaladt a körzeti megbízotthoz és elmondta, töredelmesen bevallotta az igazságot...
A rendőr azonnal cselekedett. Minden lépését figyeltette Bélának, és amikor legközelebb ismét "kisérteni" ment haza, ők is kísérték. Videora vették, hangfelvétel készült a léptekről, melyek egy fél óráig tartottak. Amikor Béla lesétált az emeletről, kéjes vigyorral a képén (megdöglesz már végre, Te átkozott nőszemély!) fényárban úszott a kastély és kattant a Béla csuklóján a bilincs!
Ebben a pillanatban megjelent Ági ajtajában Ági, akit Borbála tartott az ölében, hogy megmutassa neki, hogy ki volt a betolakodó. Ági elveszítette az eszméletét, vége lett lelki erejének, beszállították a kórházba. Hónapokig tartott a kezelése, majd amikor meggyógyult, Borbála odaköltöztette magához, és együtt éltek.
Béla elkezdte letöltendő szabadságvesztését, soha többé nem árthatott az asszonynak, mert ezután már visszaeső lett, minden lépését figyelték...
Ági teljes mértékben felgyógyult és külföldre, ismeretlen helyre távoztak Borival.
|
|
|
- augusztus 04 2017 15:24:37
Kedves Évi !
Váratlan fordulat s az ilyen ritka,Ági nak szerencséje volt Borbálával.
A történet érdekfeszítő amihez szeretettel gratulálok
Tibor |
- augusztus 05 2017 09:06:47
Igen, kedves Tibor tényleg ritka a valóságban, de a képzelet szárnyal és nem szeretem a szomorú végkifejleteket.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
