|
 Vendég: 120
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Összejövetel hazatelepült magyaroknak… A Kétemeletes villaépület, több családnak való, de csak egy idősebb nő lakja, egyedül. Ő a vendéglátónk.
A kert fáira aggatott kosarakban színpompás élővirág dömping…
A fák alatt kerti asztalok, fonott székek és fotelok, camping pecsenyesütők, mint egy üdülőben. Hazatelepült magyarok az ország minden tájáról érkeztek, - leginkább az üdülő övezetekből. Régi ismerősök összeborulnak. A többiek meg csak méregetik egymást, vajon ki, mikor és honnan jött haza? Mit hozott haza, és hány dollár a nyugdíja? A beszélgetések leginkább csak dicsekvések, azt gondolom, hogy a fele sem igaz!
- Mit keresünk mi itt?
Igaz, a férjem is kintről jött haza, de ő esztergályos volt egy hajógyárban, s a fizetéséből öttagú családot tartott el… Nem volt ideje különféle üzletekben, vállalkozásokban kiélni magát, nem ért rá ötleteket gyűjteni, hogyan kell kiénekelni a pénzt mások zsebéből…
Az emberek vagyont érő autókon jönnek, hűtőtáskákkal felszerelve.
Mi Pesterzsébetről villamos, metró, és hév segítségével jutottunk ide, s a gyalogséta is tetemes hosszúságúnak bizonyult, ebben a rekkenő hőségben!
Körbejárjuk a kertet. Kedves, korunkbeli házaspárok kínálnak hellyel.
Itt mindenki, mindenkivel angolul beszél…Vajon miért?
Magyarországon vagyunk, és állítólag; itt, mindenki magyar!
Angéla és Lajos Zircről jöttek. Bemutatják gyönyörű eladó lányukat, aki magyar nyelv tudásával büszkélkedik; „Köszönöm, Jó napot!”
Feri és Sila Vácrátótról jött. Elmesélik, hogy már körbe járták a világot, Romániában, Bulgáriában, majd Dél-Afrikában voltak építési vállalkozók. Utoljára Johannesburgban laktak. A közbiztonság hiánya miatt döntöttek úgy, hogy hazajönnek. A fegyvert csak akkor tették le, ha a fürdőszobába mentek.
Férjem elkészült regényével dicsekszik; milyen gyönyörű a borítója, színes, magas fényű! Többen elismerően bólogatnak… Na, de, olvasni…? Hát, ezek vállalkozók!
Mit gondol Józsi, szoktak olvasni? Áldoznak-e egy fillért is arra, aminek a szemükben haszna nincsen; Pénzt a kultúrára…?
Silát és Ferit nagyon érdekli, hol lakunk , milyen a környék?
- Nem rég költöztünk Pásztóra, - mondja a férjem - ha van kedvetek, meg egy jó kocsitok, nézzétek meg egyszer! Jaj Istenem, nem is ismerjük őket! – gondolom, - miközben mosolygok, és bólogatok én is… Befejezésül azután újra, a vég nélküli gyalogséta következett, a hév irányában.
Telt, múlt az idő, már el is felejtettük a kerti partit, amikor képeslapot kaptunk, hogy eljönnének a hét végén. A nagy távolság miatt, ebéddel illik várnunk őket... – gondoltam.
Vásárlás, sütés, főzés, azt sem tudjuk, mit szeretnek…
Amint megérkeztek, férjem büszkén körbe vezette őket, megmutatván a házat, és a telket, meg a környék látképét; hol is élünk.
A férfi kedves, mosolygós, az asszony, mintha idősebb lenne…
Az ebéd alatti beszélgetés meglepett; leginkább arról volt szó, hogy nekik milyen házuk van… Az asszony, minden mondatban kihangsúlyozta; hogy az „ÉN HÁZAM” és szóvirágokban adta elő; melyik országból származik a csempe meg a márvány, és milyen drága volt! „Nekem háromszintes házam van!” – mondta, nem kis önteltséggel.
Közben a férfi arcán látom, megalázó ez számára…
Józsi kedvéért elviselem őket. Gondoltam, ha meghívnak, mi is elmegyünk, legalább meglátjuk, tényleg olyan monumentális –e az a ház?
Búcsúzóul nagy ölelés, csókok… és még süteményt is csomagolok nekik...
Amikor a távolban eltűnik a kocsi, a férjemmel egymásra nézünk…Lehet, hogy ugyanarra gondolunk…? Valóban…n e m h í v t a k m e g minket!
Érkezéskor pedig; sem italt, sem egy szál virágot, semmit nem hoztak…
- Fel a fejjel! Emberi értékeinket nem az határozza meg, hogy kik a barátaink, és kik nem… Nem is az, hogy milyen ruha van rajtam, és hány kiló arany van rám aggatva…
Emberi értékeimet az határozza meg, hogy mi van a lelkemben…
„Semmit sem hoztunk a világba, és ki sem vihetünk semmit.” mondja Timóteusz (6/7) Én meg azt mondom; Ez is csak egy állomás volt az Istenhez vezető úton.
|
|
|
- szeptember 26 2017 17:51:13
[i][b]Irénke[/b][/i], ráismerek a parti hangulatára, az emberek viselkedésére. Én tudok néhány emberreõl, aki itt betöltötte a 65 évet, nyugdíjas lett, s most kidolgozza a lelkét, hogy M.országon építsen egy házat. Persze jó lenne, ha az ismerôsöket megenné a sárga irígység, akkor is, ha ahhoz akár még kölcsönt is kell fölvenniük.
El sem tudom képzelni, hogy jól érezném magam egy ilyen partin. Nem is lenne kedvem hozzá.
Egyszer egy pesti étteremben bemutatott a puncérnô egy másik svédországi magyarnak. Az rögtön svédül kezdett beszélni velünk, méghozzá hangosan. Egy idô után megkérdeztem, hogy a pincérnôvel milyen nyelven beszél. - Hát magyarul. Hát hogy? Vászoltam: - Mi is.
Na, nem maradt soká, de nem is kellett.
Gratulálok az írásodhoz. Ha eszedbe jut, olvass el egy versemet: "Há, hiszen sose köll" . Külföldön élô magyarról szól...
Üdvözlettel:
PiaNista |
- szeptember 27 2017 13:31:06
Kedves Irénke!
Nagyon tetszett az írásod, Gratulálok.
Kedves László!
A Te hozzászólásod is nagyon tetszik, Neked is Gratulálok.
Ha még hozzá írnám az én külföldi tapasztalataimat is Magyarok külföldön címmel, az már olyan felháborító lenne, hogy nem teszem.
Ismételten GRATULÁLOK és szeretettel gondolok Rátok: Viola   |
- szeptember 27 2017 17:48:36
Kedves Laci! Köszönöm véleményedet. 
Én először jártam ilyen közegben, azért lepett meg annyira. a JELZETT VERSET SAJNOS NEM TALÁLTAM MEG, újra és újra, mindig csak a prózáidat mutatja... lehet, hogy át tudnád küldeni nekem ímélen is, hogy elolvassam. b.irenke@invitel.hu előre is köszönöm. szeretettel irénke |
- szeptember 27 2017 17:51:06
Kedves Viola köszönöm, hogy itt jártál. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
