|
 Vendég: 116
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
UTÓÍRAT
Még sem lehet befejezni csak úgy, átmenet nélkül, a külföldi szerepléseinket, hisz a SISTERS FARKAS még élt és tovább hódított, ha nem is mindig együtt. 1965 nyarán vagyunk, én ismét külföldön vagyok. Július 14. én ünnepeltük Vilma 24. születésnapját, én lehangolt és szomorú vagyok, hisz két hónapja özvegy lettem. Egy örömöm van, hogy vásároltam két fekete bőrkosztümöt, egyet magamnak, másikat Dénes fiamnak, és már el is képzeltem, milyen jó fog kinézni benne. Augusztus 1-én elkészült a budai öröklakásunk is, kettőnk nevére írták. Vilmát feleségül kérte egy dúsgazdag milliomos, nagy gondban van, de mégis az utazást választja. Én is vágyódom a normális családi életre, de egyelőre csak a munka van. Megtörtént sokszor, hogy melegeknek néztek bennünket, nem hitték él, hogy testvérek vagyunk, ugyanis az útlevelünkben én asszonynéven szerepeltem és hiába fürkészték a nevünket.
Már Madridban vagyunk, a felejthetetlen Nueva Romana-ban. Közben nagy nehezen sikerült kiválnunk a Szóbel-Revüből, ismét szabadok vagyunk. Zaragoza már nem volt jó helyünk, de kibírtuk. 1965. október 1-31. BELGIUM – ANTWERPEN. 1800 km-t mentünk egyfolytában, csak éjjel aludtunk keveset Bordeaux közelében. MUSZÁJ, LEÁLLNOM A TOVÁBBI RÉSZLETEK LEÍRÁSÁVAL, MERT AKKOR VÉGE- NINCS, KÖNYV LESZ BELŐLE!
Tehát Luxemburg, Hollandia után ismét ITALYA következett, pár hónapig. Sikerült újra a kocsikat megrendelni. Épp Bolognában dolgoztunk, amikor észrevettük a mi plakátjaink mellett a Magyar Cirkusz plakátját is. Természetes, hogy örömmel rohantunk hozzájuk, ott volt a teljes vezérkar. Hogy, hogy nem, Vilma kérdőre vonta az igazgatót, hogy újsághirdetés alapján keresnek állatidomárt? Vissza kérdezte,” miért, te elvállalnád?” Hugom jó viccnek tekintette és IGEN-nel válaszolt! Ezzel eldőlt a sorsa. Lekötött munkáink lejárta után haza mentünk. Aláírta a szerződést és elkezdte a több hónapig tartó próbákat, ismerkedett az állatokkal. Én is vele mentem mindig, szóba került, hogy talán én is? Közben felléptünk számainkkal a Táncpalotában, - ma már Moulin Rouge – és több helyen. Akkor történt az, hogy az Astoriába Korda Gyuri farkaskutyája nem akart bejönni az öltözőbe, mert érezte a bundánkon az oroszlán szagot. Vonyítva elszaladt, Gyuri meg utána! Közben közelgett a világ körüli turné indulási ideje, én a tánckarral próbáltam, végül is engem nem engedtek ki, Miért? Ezennel végleg megszűnt a FARKAS SISTERS!
Vilma elindult és éveken át aratta a nagy sikereket, mint egyedülálló attrakció, ugyanis a vadállatok között végezte a hajlékony-akrobatika számát. Végül volt egy balesete a Szultán oroszlán körmeitől, a fél arcát 14 öltéssel varrták vissza. Sajnos az állatápoló akart feltűnni és elkezdte korbácsolni az állatot kivűlről!
1965. augusztus 1-én elkészült az új öröklakásunk és fiammal beköltöztünk, közben dolgoztam a Moulin Rouge-ban, nevetséges kis fizetésért. Napirenden az idegeskedés, nézeteltérés, mert a fiam mindenben ellenkezett velem, nem fogadott szót. Egyébként Ő a Balett Intézetbe járt, el is végezte, az Operában diplomázott és oda is szerződtették. Én a munka mellett gyors- és gépíró iskolába jártam és külön titkárnő-képzőbe is, hogy biztosítsam a megélhetésünket, mert a táncos elfoglaltságok egyre ritkábbak lettek. Munka után jártam, még újság hirdetésre is, odaadva az Önéletrajzomat, amin táncosnő virított. Ó, de nehéz időszak volt, ó, de sok megaláztatást, lenézést szenvedtem el, még egyszer azt is megkérdezte az igazgató, hogy „és azon kívül mást is tud”? Egyszerűen prostituáltnak néztek! Leforrázva menekültem ki! Ha kaptam munkát, mindenhol duplán, triplán kellett bizonyítanom, hogy megbízható, becsületes, jó munkaerő vagyok, mint ahogy voltam is mindenkor, minden helyzetben, nem csak a színpadon! A társaságot soha nem szerettem, valahogy mindig kívülállónak éreztem magam. Néha elmentem üdülőbe, de ott is mindig egyedül. Ha valaki közelített hozzám, hamar kiderült, hogy miért? Próbáltak házaspárok is bevonni a társaságba - ha táncra kértek fel, nagy sikerem volt, - aztán mi derült ki? Kétszer is előfordult, hogy velem akarták a házasságukat felfrissíteni, tartalmasabbá tenni! Idő kellett, míg megértettem! Már akkor megfogalmazódott bennem ismét, amit valamikor hallottam: hogy minél több embert ismerünk meg, annál jobban megutáljuk az embereket. Ez így igaz, 83 évemmel is alázúzom!
Az egyedülléttől egész életemben szenvedtem és szenvedtek, soha senki nem állt mellettem segítő, vagy óvó szándékkal, hogy a SZERETETET ne is említsem, mert erre volt a legnagyobb éhségem, de erre az életre nem kaptam meg! Ki tudja, miért? Megkaptam viszont a POKLOT kezdettől fogva egész életemre a közel lévőktől, de még a szomszédoktól is. Nem részletezem! Túl hosszú lenne! Ha nem velem történik, el sem hinném, hogy ez létezik.
2017. október 7-e van, megérkeztem a mai napba, életem fináléjába, megelégedettséggel és sok tapssal a hátam mögött, melyeket a táncnak és az írásaimnak köszönhetek, de mindenek felett, Teremtő Atyámnak és segítő Angyalainak. Köszönöm, hogy láthatatlanul mellettem álltak, a látható gonosz tömegekkel szemben, akik soha nem mozdultak el mellőlem és az életemet akarták szűntelenül! Hogy, hogy, még mindig itt vagyok? De elfáradtam és a MEGVÁLTÁSOMAT várom.
Az utóbbi években javában folyik a leépülésem, elesések, ilyen-olyan törések, orvosokhoz járások, nehéz ezt átélni és elfogadni, de ez a Természet rendje. Eddig még teljesítettem a felkéréseket, bemutatókat, táncoltam is, ha úgy jött ki a lépés, de már nagyon rá kellett koncentrálnom és ez eléggé kimerített. Lelki bánatom, Fiam miatt, változatlan, de már amiatt is, hogy házasságai nem sikerültek, kifosztották mindenéből, ellene nevelték a gyerekeit és szeretet-hiányos az Ő élete is. Húgom szintén a leépüléssel kínlódik, fájó, törött végtagjaival, pedig 6 és fél évvel fiatalabb, fájdalomcsillapítókat szed, hogy kibírja a napot, a sok munkát és segíteni tudja a lányát, akivel nem felhőtlen a kapcsolata.
Már világosan látom, hogy ez volt A SIKER ÁRA!
Szeretetteljes hálámat küldöm a hasonló gondolkozásúaknak, akik kapcsolatban voltak, vannak velem , és akik segítették a munkálkodásomat. SZERETETTEL GONDOLOK RÁTOK: Viola
Budapest, 2017. október 7.
|
|
|
- október 08 2017 14:45:16
Kedves Viola.
Rendkívül mozgalmas, és érdekes életed volt, van, 20 embernek összesen nincs annyi élménye, mint neked egyedül.
De ha valaki elköveti azt a "Hibát", hogy nem hal meg fiatalon, az, óhatatlanul megfizet ezért. De van hatalmas élettapasztalatod, megharcoltál minden sikerért.
Hogy ma, úgy érzed elfáradtál? Más, ennek a negyed részét sem bírta volna elviselni.
Én úgy vagyok ezzel, hogy tisztán látom, önmagamat a leg nehezebb elviselnem.
A fiad hozzád állása, ellenszenves, és igazságtalan.
Őszinte nagyrabecsüléssel, és szeretettel.
gyuri |
- október 08 2017 17:03:06
NAGYON KÖSZÖNÖM KEDVES GYURI, ÉRTŐ HOZZÁSZÓLÁSODAT, AMELY JÓL ESIK.
ISMÉTELTEN KÖSZÖNÖM SZOMORÚFŰZNEK, HOGY A SAJÁT KÉPEMET TETTE FEL.
Hálás vagyok Nektek és mindenkinek, aki elolvassa.
Nagy szeretettel: Viola  |
- október 21 2017 13:08:14
[b]Viola[/b],
nagyon furcsa hangvétele van az írásodnak, különösen a végén. Te tudod, hogy van fogalmam arról, hogy milyen lehetett az életed, bár én zenekarral nem utaztam olyan sokat, mint Te, de eleget.
Legy olyan kedves, ne köszönj el ilyen nyilvánvalóan. Járj továbbra is bemutatókra, de talán meg tudod állni, hogy felállj táncolni. Egyébként kár, hogy soha nem kerültünk össze a munkában. Pedig még a Moulinban is lehúztam két évet (75-76-ban).
Vigyázz magadra és kerüld a keserû emlékeket bármilyen nehéz is ez.
Spk öleléssel: Laci PiaNista |
- október 22 2017 03:06:12
Kedves Laci!
Köszönöm szépen, hogy benéztél hozzám és őszintén megírtad véleményed, pedig a Naplóból csak két évet írtam le. Igen, tudom, nehéz elhinni mindazt, ami velem történt és történik ma is, az egyedüllétem miatt és várom a Megváltást, mert elviselhetetlen az életem. Minden rossz és pusztul körülöttem, de bennem is, mert a betegségek engem sem kerülnek el. Csak ezekről az állapotokról tudok beszámolni, amíg, még képes vagyok rá. Már kénytelen vagyok abbahagyni az eljárogatást, probléma a felkészülés, öltözködés, cipő-felhúzás, a sok gyaloglás, a bizonytalan lépések, megtántorodás, meg-szédülések, buszról való leszállások. A kocsival menés sem megoldás, csak jó messze lehet megállni, cipekedés, ha vásárolok, hogy a csökkenő figyelemről ne is beszéljek. - Jogosítványt is meddig kaphatok? - A normális és szeretetben élő emberek ezt elképzelni sem tudják, nem értik meg.
Jó egészséget és a legjobbakat kívánom szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
