|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
KARÁCSONY
A csendes hóesésben minden megváltozik. A fehér takaró elfedi, ami szóra sem érdemes, ami csúnya és hibás. Tündöklően tiszta és szűzies lesz a szemétdomb, a temető kőemlékei, és a kinn rekedt vágyak kódorgó árnyai.
A csendes hóesésben minden megváltozik. A nagy, békés fehérség
derengően világossá teszi az éjszakát , puhán magába szívja a zajokat és neszeket, áraszt egy csodálatos biztonságot és garantált békét, ami a jóságot és türelmet hivatott az emberekben felkelteni.
A fehérben úszó kihalt utcák az újrakezdés reális lehetőségét árasztják a lélek elmagányosodott kamráiba, feltöltve azokat hittel és önbizalommal, az éles, tiszta levegő átjárja a test minden zugát, elhitetve a súlytalan lebegés létezését, ami fabatkát sem ér.
A jól fűtött otthonok fennkölt hangulatú valóságában, a
karácsonyfák gyertyái, megkísérlik beragyogni a szoba légterét, meleg fényeik simogatják a fát körülállók megüdvözült arcait.
Az ünnep őszinte pillanatait megélő önámító, tiszta arcok, mert mindenkinek szüksége van
hazug percekre, amikor el tudja, mert el akarja hinni, hogy ő jó ember, kicsit ki kell ülnie ócskaságának, és gonoszságának tavából a partra, sütkérezni annak a valaminek fényében,
amiről tudja, nem illeti meg, de nem törődik vele.
Lázas igyekezettel keresi magában, ami szép, el kell hitetni magával, ami esetében hihetetlen, vacogva a felismerés rémétől, miszerint nem jár neki semmi, amit szeretne.
A gyertyafények nyugalmat árasztó hangtalan lobogása felidéz benne gyermekkori pillanatokat, arcok és hangok emlékeit, torokszorító emlékeit, akkori lelkének hó tiszta varázsát, ami ijesztő messzeségből int felé.
Megrendült lelke könnyeket csal szemeibe, a szégyenkezés sós üzenetét, ami elfelejtődik a következő karácsonyig.
Mert szánalmas esendősége nem lenne elviselhető ez ösztönös védekezés nélkül.
Belső milyenséget, nincs ünnep, ami megváltoztathatna, előre programozásán senki nem tud javítani, a karma az karma, aki cipeli, nincs beleszólása.
Ha valami csoda folytán olyan lenne, mint szeretné, szörnyű helyzetbe kerülne, mert nem is tudja, igazán milyennek akarna lenni, és az új helyzettel nem tudna mit kezdeni.
Vad képtelenségeket produkálna, vég nélkül húzná a rövidebbet, legfeljebb a helyzet tragikomikumát érzékelné, ami ellen nem tudna mit tenni.
A teljes elbizonytalanodás okozta kétsébeesés felébresztené benne hajdani énjét, vad bosszúvágya olyan tettekre késztetné, amit még ő is megbánna.
Így lehet egy pozitív változás, egy megtérés, elkövetkezendő súlyos helyzetek melegágya, bölcsebb messziről hallgatni, és vágyni az ünnephívogató énekét.
A csendes hóesésben minden megváltozik. Letakarja a világot, mint
békés szemfedél, pedig csak gyönyörű káprázat, mert alatta minden a régi.
|
|
|
- január 13 2018 18:02:38
Hát mit mondjak...nincsenek illúzióid... Örülök, hogy elolvastam... Mindig tanul az ember...  |
- január 16 2018 01:20:10
Kedves Irénke.
Hát, az illúziók, az önbecsapás eszközei. Aztán ráébred egyszer a kiválasztott, és összedől, mert a váratlan és gyors ébredés tényét és következményeit nem tudja feldolgozni.
Az illúzió, látszólag segít túlélni dolgokat, de ölni is tud.
Örülök, hogy olvastál.
Szeretettel.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
