|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Óriás
Nézzük, nézzük a csillagos égboltot. Elmerengünk szépségén, az óriási távolságokon és nem értjük: hogy kerültünk mi ebbe a határtalan méretű Rendbe, amely egész életünkben azzal csiklandozza értelmünket, hogy már majdnem értjük?
Sokan magyarázták, hogy a világmindenség talán így keletkezett, de az is lehet, hogy úgy. Elfogadhatót azonban senkinek sem sikerül bizonyítania. Már az évezredekkel előttünk élők is láthatóan sokat tudtak a csillagos égről és annak változásairòl. Ezt bizonyítják építészeti emlékek a világ minden táján, de írásos emlékek is elgondolkoztatják az olvasót.
4500 évvel ezelőtt Nuti fáraó főpapja egy akkor már ősrégen lejegyzett emlékre hivatkozva arról beszélt, hogy létezett valamikor kint a világűrben egy óriás, aki képes volt rendet teremteni az égitestek között, vagy akár dönteni is bolygók sorsáról, ha azok elfáradtak már, vagy letértek pályájukról, hiszen ezzel megzavarhatták a Rendet. Egyszer aztán úgy alakult, hogy képtelen volt megfejteni, melyik bolygó, vagy csillag miatt semmisülnek meg egész naprendszerek. Amikor aztán már egy galaxis széthullása más szomszédos galaxisok létét is végzetes bajba látszott sodorni, pánikba esett. Kapkodott ide, oda, de egyre csak több gondja támadt. Végül elkeseredésében elpusztította az egész Universumot. Sokáig ő maga sem értette, miféle állapot az, amibe akkor került. Egyfajta bezártságban, a legteljesebb sötétségben és semmiben találta magát. Sajnálta azt a sok tönkrement galaxist, a bolygók rendszerét, vonzások és taszítások tökéletességét. Miért kellett ezeknek meghibásodni? Már kezdte úgy vélni, hogy megtalálhatta volna és, igenis,leküzdhette volna azt, ami a bajokat okozta. Haragudott önmagára. Tehetetlenséget érzett. Dühítő tehetetlenséget. Ebből táplálkozott és növekedett az a leírhatatlanul nagy energia, amely szinte szétfeszítette. Félt, hogy ő maga is megsemmisül. Márpedig, ha ez megtörténik, akkor mi értelme volt eddigi létezésének, mi értelme volt annyi csodálatos mesterműnek: az Univerzumnak?
Amikor már a végsőkig elkeseredve készült fel a végre, a teljes tanácstalanságtól sírva fakadt. Ettől egy ismeretlen, de megnyugtató melegség töltötte el egész lényét. Nem értette, mi is történik valójában. Könnycseppet látott lebegni, amely egy csillogó gömbbé vált, a gömb közepében pedig halvány fény lüktetett. Tekintete elfogta a látványt és nem engedte el. Látta, amint egyre határozottabb képet ölt. Úgy nézte, mint ahogyan egykor a bolygókat csodálta. Megkönnyebbülést érzett, reményt és jövőt. Az örömtől újabb könnyek hullottak körülötte, s mindegyikből bolygó lett, a bolygókból naprendszerek, galaxisok, s lám: az Univerzum újra megszületett és működött.
Arra gondolt: nem múlhat el nyomtalanul, hogy valaha létezett már és működött egy másik Univerzum. Valahol emlékeztetőt kellene hagynia mindarról az átgondoltságról, amely összetartotta és biztosította a korábbi Rendet. Akkor az elsőként elfogott könnycseppre tekintett és megszületett a gondolat: ez lesz az a bolygó, ahol az azon élőkkel minden égtájon piramid formájú épületeket rakat fel, meg óriási karcolatokat, figurákat készíttet, amelyek jelentését a későbbi csodálók majd csak kutatni tudják, de megfejteni soha Pedig ad nekik abból, ami a legfontosabb: értelmet. De nem túl sokat! Végül, lassan talán rájön valaki, hogy a jelek összessége üzenet lehet egy magasabb értelemtől. Az, amit ő hagyott nekik: már volt egyszer egy Univerzum.
Ezért csodáljuk a piramisokat a világ minden földrészén, még az Antarktiszon is. Számtalan megdöbbentő építmény, barlangrajz ejt ámulatba. Tudósok hada állítja: kapcsolat van közöttük. Látjuk, mi az, amit látunk, mit jelent, amit látunk, de biztosat senki nem bizonyíthat. Látjuk, fogjuk, olvassuk, magyarázzuk, megvitatjuk...
Az óriás, akinek nincs okvetlenül emberi formája (hiszen miért is lenne?) ott van kint és vigyáz, ügyel, nehogy késő legyen, ha az első könnycseppjéből formált bolygót valami megzavarja sok-millióéves keringése közben, hiszen akkor eltűnnék az emlék, az üzenet, amit már majdnem értünk.
Göteborg, 2018.
|
|
|
- július 19 2018 07:01:33
Kedves László!
Nagyon szép a történet! Én is sokszor elgondolkodom azon, hogy Földünk létezése milyen formában jöhetett létre. De a sok tudományos információ után sem tudjuk igazán megérteni, felfogni a felfoghatatlant!
Úgy sem tudjuk meg soha az igazságot. Mert hiszen tudjuk: "Az igazság odaát van!"
Köszönöm!
Zsuzsa
 |
- július 19 2018 09:51:26
Nagyon köszönöm, [b]Zsuzsanna[/b] az olvasást. Aj, de sokat tudtam volna még írni errôl, csak akkor tudományos értekezés lett volna belôle.
Üdvözlettel:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
