|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
ÉS MONDTA VINCENT
ZONGORIZMUS.
Én a büdös életben sem zongoráltam, de ismertem zongoristát, aki a könnyekig meg volt rendülve saját játékától.
Ha fellépett, mindig vitette a saját hangszerét, meg volt győződve arról, hogy kezei csak akkor produkálják a maximumot, ha a privát zongoráján játszhat.
Cipelték is utána rendesen azt a többmázsás darabot, titokban reméltem, hogy egyszer leejtik, és akkor megnézhetem a zseni keresztrefeszülését, de nem ejtették le, ez idáig.
Mert ugye van, aki cipeli a zongorát, és van, aki játszik rajta.
Körülbelül így oszlik meg minden cselekedet ezen a világon.
Sem a zongorista, sem a hangszercipelő, nem létezhet egymás nélkül, és mégis a zongorista lenézi a trógerolót.
Miért? Mert a cígölő nem tud a hangszeren játszani, és a mester szemében ez végzetesen behatárolja a másik értékét, ami hite szerint egy szimpla értéktelenség. Mert szerinte a trógerolás az semmi. Hogy ő meg sem tudná mozdítani hangszerét, és a szállítók nélkül csak egy bénakacsa, ez nem jut eszébe, mert a művészet égbevesző bércein, nem sok minden jut az ember eszébe…
Ettől a tudattól nagyobbnak érzi magát, holott- ha őszinte akarok lenni- fontos a zongorajáték, de ahogy a nevében is benne van, csak egy játék, ami nélkül parádésan le lehet élni egy hosszú életet, ami siker esetén is rövid.
Eklatáns bizonyítéka magasröptű észrevételemnek, egy siket ember nem maradna élve, ha nem lenne igazam.
Na meg a zongorista, ha mondjuk, kap egy izületi gyulladást, hiszen ő is csak ember, és összeakadnak a billentyűkön az újai, fuccs a nagy zongorázásnak, viszont cipelőbe sem mehet át, részben presztizsokokból, na meg ép újakkal sem bírta.
Ha a cipelőt éri ez a baj, attól még cselekvőképes, hiszen gurtni is van a világon.
Napersze én is tudom, hogy sokkal többen tudnak cipelni, mint zongorázni, és amiből sok van, az nem érdekes.
Mielőtt felháborodnál nyájas olvasó, én is tisztában vagyok a dolgok értékével, és tudom, hogy a szállítást, és a játékot nem lehet összehasonlítgatni.
Csak két dologra akartam felhívni a figyelmet:
Van, aki meg tanul zongorázni, és van, aki nem. Aki nem, az nem értéktelenebb, csak mást tud, mint a másik, az a másik, aki az ő munkája hiányában munkaképtelen.
És miután a tény, hogy mindenki halandó, ez a lenézősdi primitív és értelmetlen, az egymásrautaltság tény, nem tudhat mindenki mindent.
Szaffo „Búzakalásza”, annak érettsége onnan ismerszik fel, hogy alázatosan mélyre hajtja a fejét, Míg zölden szálegyenesen állt.
Ismertem nagy tiszteletnek örvendő híres, öreg sebészprofesszort, akit szinte lehetetlen volt megelőzni a köszönésben.
Aki igazán bölcs, az már képes felmérni, hogy mennyi mindent nem tud.
Mert ugye van, aki cipeli a zongorát, és van, aki játszik rajta…
Mondta Vincent.
|
|
|
- augusztus 29 2018 09:59:42
Gurikám, az írás tetszik, de mint zongorista, meg kell jegyeznem, hogy a legtöbb zongoristának felkopna az álla, ha rá lenne szorulva egy hangszercipelôre. Persze volt ilyen (Liberacci), mert neki volt egy elég kisméretû hangszere, de csupa faragott lábak, tetô, stb.... A zongorista ujjai pedig tele voltak gyürûkkel. Azt hiszm a Cziffra György is vitette a YAMA zongoráját, de ott inkább a zongrát reklámozta, na meg a szállítást is a koncert rendezôje fizette (vagy a YAMAHA). Az írás azonban jól kifejezi az egymásra-utaltságot: mindenkinek meg kell élnie valahogyan, valamibôl.
Öllelek: Laci |
- szeptember 15 2018 16:48:51
Kedves Gyuri!
Elolvastalak Téged is, Lacit is. Mindkettő tetszett.
Szeretettel: Viola  |
- szeptember 24 2018 15:46:00
Kedves Laci.
Igazságod, támadhatatlan. Nem csak meghalni, de élni, megélni is nehéz.
Ölellek. gyuri |
- szeptember 24 2018 15:47:44
Kedves Viola.
Köszönöm, hogy elolvastál, és örülök ha tetszett.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
