|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
A Lakó
A másodikon lakott. Mindig gyalog ment fel, mert félt a lifttől. Még előző lakhelyén beszorult, órákba tellett, mire kihúzták.
Azóta ha liftbe szállt, nagy erővel tört rá egy feltartóztathatatlan vizelési kényszer.
Ó- lálá!- mondta ilyenkor, ez egy vegetatív idegrendszeri reakció.
A belém ivódott rossz emlék hatása.
Ahányszor elhaladt a liftszekrény előtt, hogy elérje a lépcsőket, a szerkezetből áradó rosszindulatú kisugárzás majd ellökte.
Érezte a mellőzött gépezet gyűlöletét, ami nem tudta megemészteni, hogy emeleti lakó, és nincs rászorulva.
Egy szerdai napon vette észre, hogy lépcsőzése közben, a lift kíséri.
Eleinte azt hitte, valaki utazik benne, feltűnt neki, hogy vele azonos tempót megy a szekrény, aztán mikor meglátta, hogy nincs benne senki, megrettent.
Mellkasában szorító abroncsok nyomták ki belőle a levegőt.
Meggyorsította lépteit, a lift is felgyorsult. Megállt, a gép is megállt.
Elgyengült lábakkal, rogyadozva észlelte az eseményeket, bokáitól a feje felé kúszott a rémület.
Szédülni kezdett, le kellett üljön. A jéghideg kő kissé felrázta kábult ijedtségéből, kezeire támaszkodva tudott csak felemelkedni ültéből. Nem gondolt semmire, csak nézte a néma liftszekrényt, mint egy hipnotizált béka.
Fellépett a következő lépcsőfokra, de mivel a gépet nézte- megbotlott, és előreesett.
Csúnyán beverte a fejét.
Nagy nehezen talpra kényszerítette magát, de visszarogyott. Nem akarták megtartani a lábai. Elöntötte agyát a kábulat, valószínű a nagy ütés következményeként.
Tudta, jobb, ha meg sem próbál felállni.
Kicsit még pihenek, aztán megyek tovább- gondolta, és nem tudta levenni szemét, a türelmesen ácsorgó liftről.
Összeszedte magát, bár falnak támasztott kézzel, de elindult.
A lift is. Továbbra sem a lába alá nézett, és megint elesett. Koponyája csak úgy csattant a lépcső hideg kövén.
Elveszítette eszméletét, mikor magához tért, hirtelenjében azt sem tudta hol lehet. Körülnézett, csak ő volt ott, és a lift.
Lábait nem is érezte, meg sem próbált felállni.
A hideg kő, érezhetően, egyre csak szívta hűlő testéből a meleget.
Nagy kimerültséget érzett, lehunyta szemeit.
A lakók találtak rá, már nem élt. Békés arcvonásai nem árultak el semmit a történtekből. A lift, a földszinten állt, békésen várva leendő utasait..
|
|
|
- november 12 2018 02:47:19
Kedves Gyuri!
Ijesztgeted az embert hajnalok hajnalán. Egyébként, fantasztikus az írásod, nagyon tetszett.
Szeretettel: Viola   |
- november 14 2018 21:17:23
Drága Viola. Köszönöm, hogy elolvastál, és tetszett is.
Itt, elsősorban, magamat ijesztgetem, és nem örülök neki.
Szeretettel: gyuri |
- november 18 2018 21:17:55
Ez is olyan mint valami rossz álom! |
- december 22 2018 15:48:17
Hát, olyan ... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
