|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az ablak
Hanna elmúlt negyven éves. Sokat szomorkodott egyedülléte miatt. Egy éve hagyta el élete legnagyobb szerelme, aki végül még ki is nevette a kétségbeesett nőt. Egyszobás albérleti lakásából csak akkor mozdult ki, ha munkába ment, vagy ha az nagyon szükséges volt. Egyre több problémája volt az elalvással. Könnyebb altatóval próbálkozott, de a hajnali ébredéseket így sem tudta elkerülni. Rettegett ezektől az óráktól. Csak forgolódott az ágyban. Hiába számolt, hiába próbált ki filmekből ismert gyerekes trükköket, semmi sem segített. Legtöbbször kialvatlanul indult munkába.
Az első hónapok után többször megfordult a fejében, hogy erősebb altatót kér orvosától, de az kifejezetten ráijesztett: „ez az első lépés a narkotika felé. Ne tegye! Meglátja, idővel normális hétköznapokat élhet majd. Garantálom...”
Hónapok múltak el. Alvási gondjai nem szűntek meg. Akkor aludt többet, amikor már maga a kimerültség altatta el.
Egy este könyvet olvasott. Már éjfélre járt az idő, amikor újabb fejezetet kezdett. Az első sorok után két koccanást hallott az ablakon. Két kisebb koccanás rögtön egymás után. Puha zöldborsónak lehetett volna ilyen hangja. Hanna összerezzenve fordult a zaj felé. Várt, hátha ismétlődik. Pillanatok alatt magyarázatok sora fordult meg fejében. Folytatta az olvasást, de fél oldal után rájött, hogy a szövegből semmi sem jutott el tudatáig, hiszen egyfolytában magyarázatok után kutatott.
Párnájára tette a könyvet. Fogmosás előtt bevette az előírt fél altatót. Lefekvés után, hogy fáradjon a szeme, olvasott még egy oldalt, azután lekapcsolta a lámpát és oldalára fordult. Még nem tudta, hogy hónapok óta ez lesz a legrosszabb éjszakája.
Már az ébrenlét és az első álom határán járt, amikor hirtelen eszébe jutott, mi lenne, ha betörne az ablak? Hogy valaki betörné... Persze még egy hasonló koppanás is idegesítő lenne. Mi a fene lehetett az?
Pillanatra kinyitotta a szemét, de belátta, jobb, ha legalább megpróbálkozik az elalvással. Különböző álmok váltogatták egymást. Papírokat keresett az irodájában. Nem voltak fontosak, de mégis eszelősen kutatott az iratok között. Azután egy könyvben préselt virágot talált, amely azonnal eltörött, amint két ujjával ki akarta venni. Ettől jobban megijedt, mint kellett volna és ezt még álmában is megértette. Ettől azonban ismét felébredt, de most nem nyitotta ki a szemét. Engedte, hogy megint elragadják a gondolatok. Egy bolond ötlet azzal zaklatta idegeit, hogy valaki talán éppen azért kopogott, mert be akar jönni. Az ablakon! Az ablakon? Hát, ez őrület. Aludnom kell. A-lud-nom kell.
Lecsapta magáról a paplant és kisietett a mosdóba. Soha nem próbálta még, de sietett, nehogy meggondolja magát: bevette a tabletta másik felét is. Vizet ivott és leült az ágy szélére. Éppen szemben az ablakkal. Felpattant és a függöny közepén egy kis rést nyitott. Ezen lesett át. Hirtelen hátararettent. Majdnem a szoba közepén állt.
- Hiszen én a hatodikon lakom. Ki dobhatna valamit az ablakomra?
Semmi kedve nem volt elmosolyodni. Lefeküdt az ágyra és lekapcsolta a lámpát. Egy percet figyelte magát, hogy ez az újabb fél tabletta talán majd...majd...talán...sikerül. Aludni. „Ettől el kell tudnom aludni”.
Első álmában újra látta a préselt virágot. Egyben volt. Hozzá akart nyúlni, de ettől felriadt:
- Az ablak. És ha mégis kopog...?
Göteborg, 2019.
|
|
|
- június 30 2019 15:58:19
Kedves Laci!
Izgalmas az írásod, vártam az újabb kopogást, de hogy ennyi ideig nem tudtam volna várni, az biztos. Bármi legyen is, azonnal oda mentem volna megnézni, ki szórakozik? Félelmetes, az biztos, én is egyedül vagyok, megvédeni nem tudnám magam és minden ajtóm zárja rossz.Erről ennyit.
Szeretettel: Viola  |
- június 30 2019 22:37:55
Ez egy hatodik emeleti lakás volt, a koppanás pedig "mint két borsószmecske"...
Köszönöm, hogy elolvastad.
M. Laci |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
