Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikNovember 21 2024 12:56:48
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 85
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,210
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
GONDOLATOK MIKSZÁTHRÓL


NAGY DOMOKOS IMRE

GONDOLATOK MIKSZÁTHRÓL
Egy nyugdíjas filosz gondolataiból I

Filosz = a bölcsészkaron végzettek régi beceneve. Különben is családilag meghatározott »filosz« vagyok. Anyai nagyanyám Kosáryné Réz Lola írónő volt, édesanyám Nagyné Kosáry Judit latin-történelemszakos tanár s a húgom is bölcsész. Nagybátyám Kosáry Domokos, a volt akadémiai elnök, aki zseni volt a maga szakmájában, de nála nehezebben elviselhető embert nem ismertem. Engem csak akkor kezdett teljes értékű embernek tekinteni, amikor két jeles diploma után summa cum laude ledoktoráltam.
Olyan családban nőttem fel, ahol a gyerekek nemzedékek óta – minden szülői kényszer nélkül – már iskola előtt tudtak olvasni. Kezdve anyai nagyanyámon, aki egyből második elemibe mehetett 1899-ben, és végezve két unokámon (mindkettő bölcsészhallgató).
A családi hagyományhoz tartozik az is, hogy sokkal hamarabb kezdtünk „felnőttnek szóló” könyveket olvasni, mint a korban szokásos volt. A Dzsungel könyvén tanultam meg olvasni öt éves koromban, hétévesen jött az Egri csillagok, majd tíz évesen többek között a Fekete város. Felsős gimnazista voltam, amikor édesanyám egy Apuleius kötetet kapott pedagógusnapra valamelyik felnőtt osztályától. Ezzel nyomta a kezembe: „Ha akarsz klasszikus disznóságot olvasni, akkor itt van.”
Hogy nekem nemegyszer egyéni ‒ vagy ha úgy tetszik eretnek ‒ gondolataim voltak és vannak, melyeket nem is nagyon titkoltam ‒ azt a Korong olvasói már korábban megtudhatták »Az érettségi« című elbeszélésemből. Most egy nem irodalmár, de komoly irodalmi érdeklődéssel és műveltséggel rendelkező ismerősömnek írt válaszlevelem részletét közlöm, pusztán némi stilizálással.
És most jöjjön a levél vonatkozó része.
*
De mielőtt magáról a „nagy palócról” írnék, két gondolatot előre szeretnék bocsátani. Mindkettő idézet saját magamtól.
„2009 májusában egy könyvbemutató irodalmi délutánomon így határoztam meg az irodalmi kánon lényegét egy kérdésre válaszolva: »A hatalomhoz közel álló, és ezért a közfelfogás formálásában nagy lehetőséget kapó irodalmárok és kritikusok magánvéleménye, melyet rá akarnak kényszeríteni az olvasókra«.”
„Azt a mesét, amelyet nem egy író odabiggyeszt könyve elejére vagy végére, hogy a szereplők teljesen kitalált személyek, már iskolás koromban sem hittem el, ma meg – kellő mennyiségű történészi, irodalomtörténészi és írói tapasztalat birtokában – egyenesen valótlanságnak tartom. Az viszont igaz, hogy még a történelmi regényekben is egy-egy valóban létezett szereplő több, a szerző által ismert ember jellemvonásait egyesíti, másrészt pedig ha van is egy ember, aki a „főmintája” az alaknak, – vagy idealizált, vagy torzított ábrázolásról van szó.”
*
Mikszáthtal – mármint a műveivel – először 1950-ben, tíz évesként találkoztam, mégpedig rögtön a Fekete várossal, de érdemben csak a gímiben. Én az Apáczaiba jártam, ahol még az ötvenes évek közepén is volt önálló véleménye a tanároknak. Aztán az egyetemen tanultam róla, (nemegyszer önellentmondásos állításokat hallva), s a végén pedig tanítottam eleget. Így alakult ki fokozatosan a saját Mikszáth képem.
Ami „társadalomkritikáját” illeti (nem véletlenül tettem idézőjelbe), majdnem teljesen igazad van szerintem abban, hogy „teszi olyan derűvel, megértéssel, szeretettel, elfogadással, hogy az egyfelől vica versa szeretetreméltó, másfelől viszont demoralizáló is, hiszen ez a többszörösen becsomagolt kritika már-már egyetértésként hat, még ha nem is az” [Az idézet ismerősöm eredeti megjegyzése ‒ NDI] De az utolsó tagmondattal nem érthetek egyet.
Azt az egyetemen tudtam meg, hogy három regény története valós eseményeken alapul. A Beszterce ostroma, a Noszty fiú esete Tóth Marival és a Különös házasság. Ám mindegyik külön „tészta”.
Beszterce ostromát a Pongrácz család tagjai maguk mesélték el Mikszáthnak a pártkörben kedélyes kvaterkázás közben, mondván: „milyen különc is volt az öreg”. A szereplők saját nevükön szerepelnek, de a család nem szólt semmit, mert a lényegen Mikszáth nem változtatott.
A Noszty fiúék története is megesett, azzal a lényegi különbséggel, hogy »Noszty Feri« váltóhamisítására nincs semmi bizonyíték, bár valóban súlyos adósságai miatt kellett leszerelnie. »Tóth Mari« viszont mai kifejezéssel kiverte a balhét, hogy ő pedig hozzá megy, és az esküvő meg is történet. Mivel azonban a neveket megváltoztatta, így senki sem törődött vele, ha egyáltalán olvasták is a regényt az eredeti események átélői.
Tejesen más a helyzet a Különös házasság esetében. Itt a nevek az eredetiek, de annyit változtatott a tényeken, hogy sajtóper lett belőle, melyet el is vesztett. Helyreigazításra kötelezte a bíróság – ám ennek semmi hatása nem volt.
És ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy ez meg hogyan lehet.
De csak azután, amikor jóval később elolvastam Beke Albert Mikszáthról szóló könyvét, vált világossá számomra minden. Mikszáth Tisza Kálmán és elvbarátai belső köréhez tartozott, buzgó támogatója, és számára ez volt a fontos: komoly haszonélvezője a rendszernek. Ami pedig politikai szereplését illeti, hozzá képest Katánghy Menyhért korrekt, tisztességes úriember volt…
Hát ennyit Mikszáthról…

A levelet írtam: Budapest-Sasad 2019. március 18.
Megformáltam: Budapest-Sasad 2019. szeptember 28 - október 7.
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
19/11/2024 09:21
Szép napot kívánok! Erzsébeteknek boldog névnapot!
KiberFeri
19/11/2024 09:16
Üdvözlők mindenkit!
vali75
18/11/2024 07:32
Jó reggelt kívánok!
iytop
16/11/2024 11:52
Szép napot kívánok Mindenkinek!
KiberFeri
14/11/2024 14:32
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
04/11/2024 09:45
Üdvözlők mindenkit!
vali75
02/11/2024 22:09
Jó éjt Napkorong!
KiberFeri
02/11/2024 08:16
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
31/10/2024 09:18
Üdvözletem mindenkinek!
iytop
30/10/2024 07:25
Szép napot kívánok Mindenkinek!
vali75
29/10/2024 21:33
Jó ejszakát mindenkinek! smiley
vali75
28/10/2024 17:38
Sziasztok! Kiszerkesztettem minden beküldött verset, igyekszem majd gyakrabban jönni.
KiberFeri
17/10/2024 14:47
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
14/10/2024 16:00
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
10/10/2024 15:28
Üdvözlők mindenkit!
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes