Gyönyörű tavaszi nap volt, magasan szórta arany sugarait a Nap, bárányfelhők úsztak az égen. Jókedvű volt az erdő. Vidáman susogtak az üde zöld falevelek, trilláztak a madarak. Hangversenyt adott a vörösbegy, a fülemüle és az énekes rigó. De szépen énekel a fülemüle! - suttogták az erdei virágok. – De szépen dalol az énekes rigó! - suttogták a fák, a bokrok. Elszomorodott a vörösbegy, mert az ő nevét nem emlegette senki, pedig neki is oly szép, lágy a hangja. Ezért megkérte a pacsirtát, hogy énekeljen helyette. – Most már az én hangom is szép? – kérdezte. – Igen, szép! - mondták a többiek. De nem nyugodott meg a vörösbegy, a lelkiismerete nem engedte, hisz becsapta a többieket.
