|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Lakótelepen élni
Ma már majdnem szégyen. A múlt század 60-as éveiben kezdtek épülni sok szegény család örömére. Összkomfortos, kényelmes társas épületek.
Egy ilyen lakásban élek ma is, és jól érzem itt magam. Az épület háromszintes, két lépcsőház, 12 család otthona.
Kedvesek, egymást segítők a szomszédok, noha nem járunk össze pletykálkodni. Ablakaim egy bányatóra néznek, sás nőtte be a partjait, vízén vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Lombos fák és bokrok adják a friss levegőt és az árnyékot nyáron.
Szüleimnek soha nem volt saját tulajdonú lakása, albérletekben, - szűkösen, nyomorban éltek. Életük utolsó éveiben örökölték nagyszüleim roskadozó családi házát. Ez a ház még a II. világháború előtt, használtanyagokból épült, nem újították fel, nem volt rá pénz. Két szoba téglapadlós, a konyha cement a kályha - rosszul épített, - gyakran, - főként ha több fűtőtest működött, füstölt. A nagyobb szobában nagyszüleim,a kisebben mi éltünk négyen:szüleim, húgom és én. A konyhához tartozott egy parányi éléskamra és a fáskamra, WC az udvaron
Öt évet töltöttem az egyetemen, kollégiumban, kényelembe. A diploma megszerzése után. visszaköltöztem a nyomorba,ahol sem villany, sem víz /kút sem/ volt. Ekkor tanítani kezdtem abban a gimnáziumban, ahol egykor kitűnő eredménnyel érettségiztem. Férjhez mentem, és első gyermekemmel, férjemmel lányom hét hónapos koráig a családi házunk éléskamrájában laktunk. Beneveztünk egy lakótelepi építkezésbe. Hét egyforma ház épült, típustervek szerint hatvan négyzetméteres, komfortos /fűtés egyedi megoldású, a hidegpadlós helyiségek nem fűthetők. Az épületeket maguk a leendő lakók építették hétvégeken. Segítséget kaptak munkahelyüktől, főként építőanyagot és fuvart. Szép környezetben, a külvárosban, bolt közelben, orvosi rendelő, gyógyszertár, iskola, óvoda és kedvező buszközlekedés. Számunkra maga volt a csoda. Hitelre vásároltuk, de ez nem volt sok, két fizetésből könnyen törlesztettük, noha havi bérünk nem volt nagy összeg. KISZ lakótelep volt a neve. Néhány év múlva a környezete beépült, elköltöztünk egy nagyobb lakásba, másik városrészbe. Ez tízemeletes épületvolt, kellemetlen lakótársak mellé. Innen menekülni kellett, és – mivel lányaink férjhez mentek - ismét más városrészbe, kisebb lakásba költöztünk, itt élünk ma is. Hiányzott a kert, de szüleink halála után, az örökségből erre is szert tettünk, és nyugdíjas éveinket a kertészkedés megszépítette. Már eladtuk. öregek és erőtlenek, de sok szép emléket őrzünk róla. Lakásunk közelében 5 nagy márkás áruház kínálja áruit, akcióit, nem jelentenek egymásnak konkurenciát, mindig rengeteg a vásárló. Az autók alig férnek el az utcákon és a bevásárló központok előtt. Elgondolkodik az ember: vannak itt szegények? Ők itt nem vásárolnak.
Városunk a múlt században ismert iparváros volt: számos textilgyára, élelmiszert gyártó üzeme, gépgyártás, a híres Vagongyár, Keksz és ostyagyár városa. Mindenkinek volt munkája. Ma itt az ismert AUDI cég, sokan járnak át Ausztriába dolgozni, vásárolni. Végre van egyetemünk, mely bekebelezte a régebbi főiskolákat / a Tanítóképzőt is, ahol egykor tanítottam./
Miért írtam le mindezt, a hozzá kapcsolódó emlékeimet? Az volt az ifjúságom, szerényen éltünk, de vidáman, békésen. A régi – már bezárt kiskocsmákban szórakoztak az emberek, tekéztek, daloltak, táncmulatságokat rendeztek, vicceket meséltek. ez mind megszűnt. A központi kórház impozáns épület, óriási kerületet lát/na el,de nehéz bejutni és nem is érdemes. Sajnos, kifejezetten rossz tapasztalataim vannak. A jó szakorvosok külföldre távoztak, az itthon maradókban kevés az elhivatottság. Meghalni könnyebb, gyorsabb, mint meggyógyulni. A helyi hírlap tele van idős betegek halálhírével. Eredetileg katonai kórháznak épült, kiváló orvosok gyógyítottak, de a kötelező katonaság megszűntével átvette a város a civil lakosság számára, a régi kórház épületegyüttese ma is üresen áll, nem hasznosították. Itt, az újban a hatékony felszerelés is hiányzik.
Városunkban sok lakótelep létesült, újabban luxus negyedek, itt laknak a város gazdag urai. Forr a politika, botrányok, uszító plakátrengeteg, erőszak, közöny keseríti meg az őslakosok életét. A zöld területeket lebetonozzák, a meghitt társas szórakozásokat, falunapokat, „búcsúkat” felváltotta a zajos tömegfesztivál, a külvárosok utcáin kövezet életveszélyesen töredezett. Reklamálni nem érdemes. Házunk előtt két játszóteret létesítettek, közelben van egy harmadik is, de gyerekek nem vagy alig játszanak, nincsenek. Miért e sok játszótér?? Kamaszok randalíroznak esténként, rongálnak.
Íme egy átlagos lakótelep, ahol élni még lehet. Az épületek egy részét felújították – külsővakolás, radiátorcsere – ettől megnőtt a hitelezett közös költség és hidegebb a lakás. Visszavágyom a cserépkályhás, szegényes lakásba, de leginkább a KISZ lakótelepre.
|
|
|
- február 28 2020 17:44:49
Kedves Sarolta !
A utolsó bérházat elhagytam mikor 29 éves voltam régi ház volt több mint 100 éves.Értékelem a prózádat
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
