|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Egy teljesítménytúra története
Délibáb teljesítménytúra... benevezel.
Gyakorlottnak nem nagy táv - csak huszonegy kilométer... öt óra szintidõvel -, de kezdõnek azért már valami, mely gondolaton az elején némi szorongással már túl is lép az ember.
Talán nagy fájba vágtad a fejszéd? Meglehet. Mindegy: "a kocka el van vetve". Pólódra tûzöd a színes sorszámot, veszed a térképet s a szalmakalapot, hátadra kapod a hátizsákod, "sok sikert kívánok!" - mondják, s indulás - kilométerek sora vár rád.
Most éppen a nagy pusztaság - a Hortobágy - hol még egyetlen árva fa is ritkán kínálja árnyékát.
Öröm, lelkesedés az út elején, mi átjárja a testet-lelket, s a végtelen szabadság érzése adja meg a lendületet, s rajongó gyermeklélekkel hiszed, menni fog, s ez végig így lesz! Hogy is lenne máshogy, hiszen a kilenclyukú híd a legelsõ útszakasz, a maga fenséges, nagyszerû látványával, s az alatta csobogó Hortobágy folyóval!
Szikrázó verõfény és színes felhõcsíkok váltják egymást, s a Nap - hál' istennek - órákra felhõ mögé búj', mi balzsam a testnek: idõnként enyhe szél fúj...
Félúton magadban kicsit pánikolsz: bírod-e végig majd ezt az iramot? Sík a terep, de nem könnyû az út: elmúlt esõk sáros talaját végigszántó traktorok nyomait rücskösre szárította a nap, s ha nem figyelsz, bokád bánhatja... hisz fû és gaz fedi a barázdált lyukakat...
Majd eltereli figyelmed a táj szépsége: szürkemarhacsordák, pusztai virágok a repkedõ lepkékkel, birkanyáj, nádtetõs házikók, gémeskutak s itt-ott felbukkanó "kékszoknyás" csikósok... megannyi nem mindennapi látvány, melyek fényképezésre késztetnek... Egy pompás fotóalany: hatalmas lódarázs cirógatja a cickafark virágját... ha csendben maradsz, hallod a bogarak folyamatos, aláfestõ, megnyugtatóan zümmögõ zúgását...
Itt-ott erek, tavacskák, patakok, rajtuk kis fahidak, a korlátjuknál megállsz pár percre, hogy magadba idd a békalencsék és tavirózsák szépséges látványát...
Az út mentén egy szegény, laposra kimúlt siklót is látni - vajon mi üthette el szegényt itt, hol még "madár sem jár"?
Négy kilométerenként megkönnyebbülve, s némi büszkeséggel eltöltve nyújtod az ellenõrzõpontok pecsétjei alá papírod. Leülni nem szabad és megállni is kár, félõ, hogy utána izmaid nem engedelmeskednének, ha utadat folytatnád...
Nem is tudod, éhes vagy-e, vagy inkább szomjas, érdemes-e levenni hátizsákodat - sosem hitted volna, hogy képes vagy melegedett vizet inni - s az jól is eshet... - a forró nap alatt. Apró paradicsomot majszolsz, mely frissít és felüdít... talán könnyebbé teszi az egyre nehezebben fogyni akaró kilométereket.
"Lépjünk ki, hogy tartsuk a szintidõt" - mondod magadnak...
Apróságok válnak jelentõségteljessé, az igényszint alacsony, a tûrõképesség megnõ... miért máskor panaszkodsz, itt annak többszöröse is hallgatásra bír; a cél, az eredmény a fontos... s a túlélés, a táv legyõzése. Az inad remeg, izmaid fájnak, beégnek, vág az átizzadt hátizsák... s ha valamiért leveszed mégis, pólód tiszta víz, s a kellemes szél, ha érint, szinte fázik a hát. Lábszáradnak már félúttól nincs bõrszíne... vastagon ül rajta a por... ugyan, kit érdekel?
Beérsz. Pontban tizenhárom perccel az öt óra letelte elõtt. Rákönyökölsz az utolsó kilométerjelzõre, fáradt diadallal, mely csak magadnak szól... És elhiheti bárki - te már tudod -, a fizikum, erõnlét, rutin valóban (nyilvánvalóan) fontos. De tapasztalt túrázók is mondják, s te is úgy láttad, hogy bármily hihetetlen is, de a lelki hozzáállás legalább olyan lényeges ahhoz, hogy végig tudd csinálni, mint az erõ és fizikai állóképesség - az egészen biztos.
Felkapsz egy ásványvízzel telt mûanyag poharat, tartalma nem hideg, de pompás érzés meginni az italt... közben megkapod az elismerõ oklevelet és a kitûzõt, s hozzá kézfogást, gratulát - értékesebb ez most bármily másféle jutalomnál... s valami szorítja a torkod. Valami nagyszerû, valami felemelõ érzés. Mert megcsináltad... pedig neked csak lelki hozzáállásod volt... |
|
|
- július 08 2008 14:17:54
Gratulálok!
Az élet minden apró dolgához lelkierõ kell, hogy végig tudjuk csinálni, de ha van valami még mellé, ahhoz még több lelki erõ kell, melynek minden pillanatát, minden milliméterét, saját magunknak, magunkban kell megharcolnunk. Ehhez kell igazán erõ, hit, és önbizalom.
Tetszett írásod, példát mutató.
Szeretettel:szuzus |
- július 08 2008 23:36:52
Nagyon köszönöm, kedves Szuzus.
Igen, én is így látom, egyetértek szavaiddal.
Köszönöm szépen véleményed!
Szeretettel: Magdi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
