|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Emlékek
(Az esetleges életszerû egybeesés, csakis a véletlen mûve lehet!)
Rose lányomnak
Lilien De La Cruise önéletrajzából
Visszatérés
Hét szép esztendõ telt el, s bár Ernest nem kért sosem hitvesül, azért mindenütt azt a látszatot keltettük, hogy házasok vagyunk. Sokszor kacérkodtam is a gondolattal, hogy milyen jó is lenne, egy jómódú, nemes oldalán asszonyként élni. Így, néha csak egy szeretõnek éreztem magam, de mégis más volt, mert Ernest, szeretni, azt tudott!
Sokszor feledkeztünk egymásba a legképtelenebb helyeken.
- Aztán jött a dráma.
Egy kellemes õszi hétvégén, vadászatot szervezett. Elhívta a távolabbi ismerõseit is. Voltak legalább egy tucatnyian. Az éjjel nem bírtam aludni, egy kicsit nyugtalanított ez a felbolydulás a birtokon, no, meg az a sok vadászkutya! Egymás ellen vonították a Teliholdat.
Aztán valahogy csak elnyomott az álom. Késõ reggel ébredtem, már a Nap is magasan járt, elcsendesült a ház és az udvar. Kora hajnalban mehettek el a 'vadászok'. Megpróbáltam egy kicsit elfoglalni magamat. Elõször elmentem egyet sétálni. Az erdõ szegélye felé vettem az irányt a kitaposott, kacskaringós földúton. Bágyadtan ciripelt egy-két tücsök. Csodálattal néztem a fákat, a sárgálló, rozsdásodó levelek halk sistergõ neszt hallattak a finom szellõben.
Annak ellenére, hogy õsz volt, nagyon ízlett a friss levegõ. Délutánra értem haza és egy picit lepihentem. Estefelé jöttem rá, hogy annyira belefeledkeztem a napba, hogy nem is ettem még semmit, ezért egy kicsit dézsmálkodtam a konyhában. Átmentem Ernest dolgozószobájába és még beleolvastam abba a könyvbe, amelybõl már sokszor kérte, hogy olvassak fel neki.
CLII. vers
Sosem kívántam
Sosem kívántam, hogy szeretõm légy,
De azt sem, hogy ne szeress!
Csak kívántam közelséged mélységét;
Még ha nem is érinthettelek!
Csak kép voltál, álmom csodaképe,
Varázslat, mely megláncolva tart;
De hiszem, hogy nincs még most vége
Csak elkezdõdik egy újabb kaland!
De az idõ, mint vicsorgó veszett eb,
Harapná, s marná préda testemet;
Így, hadd vessek néki koncot elébe,
Hogy életem ne érje még végzete!
S ha csak álmom maradsz, ... - vágyom,
Hogy egyszer én is legyek álmod!
1649. év október hava 5. napkelte
Louis De La Cruise
Egy picit elgondolkodtam, s bár egész nap nem csináltam semmit, mégis elfáradtam, s a dolgozó szobában nyomott el az álom....
- Már harmadik napja, hogy nem jöttek haza. Biztosra vettem, hogy az erdei faházban töltötték az éjszakákat, bár egy kicsit rossz elõérzetem volt, ami estére, valóra is vált.
Ernest-et egy lovas kocsin hozták haza, hófehér volt az arca és egy durva pokrócba volt becsavarva. Reszketett és a hideg verejték csurgott róla.
- Istenem, - azt hittem menten elájulok! A vadásztársai behozták a nappaliba, s akkor vettem észre, hogy a pokróc csupa vér.
- Azonnal a doktorért! - kiáltoztak.
- Mi történt? ... - Mi történt? - kiáltottam rémülten, szinte önkívületi állapotban.
- Sebzett vadkan támadta meg és feltépte a combját!
- Úr Isten, - néztem a lábán éktelenkedõ sebet, mibõl még mindig folydogált a vér.
Nem lehetett elállítani, Ernest ájultan feküdt az ágyon!
A doktor késõ délután érkezett és mentegetõzött, hogy egy szülésnél akadtak nehéz dolgai....
Amint meglátta a sebet csak gondterhelten csóválta a fejét. - Már nem tudott segíteni.
Ernest-et egész végig átölelve tartottam és nem akartam elengedni, de lassan elszivárgott belõle az élet.
- Ez nem lehet! - hisz el sem búcsúztam tõle, - ez nem lehet!
- Ez nem lehet! - kiáltott sajgó szívem hangtalanul.
... A lelki üdvéért a ház mögötti kis kápolnában tartottunk gyászmisét, s mellette a kertben, a fák között temettük el, ahol a legtöbbször idõzött a gondolataival.
- Ahogyan õ akarta, - a saját földjén.
Üres lett egyszeriben minden, el kellett, hogy költözzek, mert az egyházé lett, szinte minden ingó és ingatlan vagyon. Nekem csak a tengerparti házikó maradt, mely menedékül szolgálhatott....
- Már két éve, hogy elhunyt, de ugyanúgy hiányzik! Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni. Sosem!
Most nem volt olyan szép az õsz, hideg, savanyú szél fújt és a tenger sem volt békés.
A hullámai haragosan harsogtak a parti köveken. A mellemhez szorítottam a könyvet, mit emlékként magamhoz vettem, még Ernest halálakor. Kicsordultak a könnyeim, ahogy a messzi tengert néztem. Haragos és mégis oly szép!
A távolból, egy régen látott vitorla tûnt fel, s egy rég nem látott hajót hozott a kikötõbe.
Lesiettem a mólóhoz és idegesen toporogtam, de csak nem jött, akire már nagyon régen vártam.
- Hát hazaindultam.
- Apám, hol vagy, merre jársz, élsz-e még?
Valahol, a legbensõmben éreztem, hogy még látom egyszer! Még látom õt!
Gondolataim teljesen összezavarodtak, de nagy nehezen elaludtam.
Késõn ébredtem, nagyon késõn. Összekaptam magam, egy tenyérnyi hideg vízzel felfrissítettem az arcomat, majd lementem a piacra A kofák szebbnél szebb gyümölcsöket kínáltak, de valahogy, most nem voltam oda értük. Egy kedves legény szólított meg és szõlõvel kínált. Elfogadtam és már a harmadik szem után oly édes volt, mint a szavai.
Kért, hogy sétáljak vele egy kicsit a kikötõben. Elmondta, hogy kereskedõ családból származik és, hogy az apja nagyon sokat utazik. A napokban várja õt haza. Kellemesen elbeszélgettünk, s a végén búcsúzóul átölelt és elköszönt.
Másnap, kapuzörgésre ébredtem, s még az álom a szememben szunnyadt, úgy nyitottam ajtót, de a meglepetéstõl azonnal felébredtem. Egy õszülõ halántékú ember, egy fiatal ébenfekete hajú lány és egy farkaskutya állt az ajtóban.
- Apám! - sikoltottam elcsukló hangon, majd átöleltem és keservesen zokogni kezdtem. Még örömömben sosem sírtam így! Jó volt õt ilyen hosszú idõ után újra látni.
- Tizennégy esztendõ! - tizennégy!
- Mint egy örökké valóság!
Hoztam egy meglepetést, - szólt, s átölelte a fiatal lányt.
- Meg nem születhetett testvéred, kit már sosem pótolhatok, de itt e kedves teremtés,
- féltestvéred, s kérlek, szeresd véredként, hisz az édesapja vagyok!
A szemeimbõl könnyek szaladtak ki, majd átöleltem és éreztem, hogy õ is sír. Arcom az arcához simult és egymást áztattuk a könnyeinkkel.
- Kishúgom, - de rég szerettem volna kimondani már ezt a szót!
Istenem, még ilyen boldognak sosem éreztem magam!
Lilien De La Cruise
20080710
Minden jog fenntartva!
|
|
|
- július 11 2008 06:40:42
Lajos!
A beküldött hivatkozáson nem jelenik meg kép. Gondolom jelszavas lehet a freeblog ezen része.
Tibor |
- július 11 2008 06:43:13
Jó olvasni ahogyan írsz. Tetszik az egész történet. Várom a folytatást. |
- július 11 2008 15:00:17
Joli |
- július 16 2008 05:08:59
Köszönöm!
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
