|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Élt egyszer valaha régen egy Roland nevű kisfiú. Szerette a meséket, történeteket, különösképpen az állatokról szólót. Sokat hallott már rókáról is, így tudta, hogy milyen ravasz, milyen fondorlatos, rafinált, körmönfont és fifikás állat. Azt gondolta magában, hogy mindenképpen túljár az eszén. Törte a fejét három nap és három éjjel, mígnem kiötlötte azt, hogy hogyan fogja megtenni.
Hétfő reggel volt, épp pirkadt, a hold már aludni tért a csillagokkal, így tett a legtöbb erdei állat is. Délelőtt készített egy műtyúkot a baromfiudvarukra, mert tudta jól, hogy már napok óta valamilyen állat megdézsmálja a baromfit. Úgy gondolta pontot tesz a dolog végére. A tyúkokat bezárta a tyúkólba és épített egy másikat az erdő szélére, ami pontos mása volt az eredetinek, benne a műtyúkkal. Ránézésre pont olyan volt, mint az igazi. Tolla volt, igaz ragasztva és kotkodácsolni is tudott, a gyomrában lévő szerkezettel. Délre el is készült. Délután egy nagy gödröt ásott kiskutyája Buksi segítségével. Jó mély gödröt és befedte hosszú ágakkal, rövid gallyakkal, keskeny és széles, kisebb és nagyobb levelekkel, aztán este elbújtak egy fa mögé. Ébredezett az újhold és nagyokat ásított, egyre inkább szürkült, majd kezdtek előbújni a csillagok is. Már teljesen sötét volt, csak a szentjánosbogár világított. Öreg éjszaka volt, de ők csendben, mozdulatlanul álltak és figyeltek. Egyszer csak megzörrent a bokor, mizgett- mozgott és kidugta fejét a dörzsölt, agyafúrt ravaszdi. Szimatolni kezdett, majd elindult lassan, a limpes- lompos óvatosan a baromfiudvar felé. A fák levelei sisteregni- sustorogni kezdtek. Már az erdő lakói is békésen bóbiskoltak. De a fortélyos, furfangos róka csak lépdelt tovább nesztelen. Már egészen közel állt a tyúkhoz, már ugrani készült, amikor hirtelen egy kopó ugrott elő. Hangos ugatással riasztotta el a rókát. Miután más teendő most nem volt, hazamentek.
Ugyanez történt kedden is. Öreg éjszaka volt, növő hold világolt az égen, de ők csendben, mozdulatlanul álltak és figyeltek. Egyszer csak megzörrent a bokor, mizgett- mozgott és kidugta fejét a dörzsölt, agyafúrt ravaszdi. Szimatolni kezdett, majd elindult lassan, a limpes- lompos óvatosan a baromfiudvar felé. A fák levelei sisteregni- sustorogni kezdtek. Már az erdő lakói is békésen bóbiskoltak. De a csalafinta, csavaros eszű róka csak lépdelt tovább nesztelen. Már egészen közel állt a tyúkhoz, már ugrani készült, amikor egy óvatlan pillanatban egy vadász lépett elő a bokorból tüzelésre készen. A ravaszdi megiramodott, s inalt, mintha szemét vették volna ki, árkon- bokron keresztül. Még talán most is szalad. Miután más teendő most nem volt Roland és a kiskutyája ismét hazamentek. Ugyanez történt szerdán is. Öreg éjszaka volt, csak a telihold világított, de ők csendben, mozdulatlanul álltak és figyeltek. Egyszer csak megzörrent a bokor, mizgett- mozgott és kidugta fejét a dörzsölt, agyafúrt ravaszdi. Szimatolni kezdett, majd elindult lassan, az élelmes, leleményes limpes- lompos óvatosan a baromfiudvar felé. A fák levelei sisteregni- sustorogni kezdtek. Már az erdő lakói is békésen bóbiskoltak. De a fortélyos, furfangos róka csak lépdelt tovább nesztelen. Már egészen közel állt a tyúkhoz, már ugrani készült, amikor egy óvatlan pillanatban ráhágott a Roland által fabrikált gallyakra és zsupsz, belezuhant a mély gödörbe.
- Jaj, jaj, kiabált a róka. Fájt a háta, az oldala, a lába, sőt a feje és a feneke is a nagy eséstől. Jaj, jaj !- Roland a kiskutyájával odaszaladt.
- Jaj, jaj, kiabált a róka. Kisfiú, nem bántlak, segíts rajtam légy szíves! Engedj el!
- Dehogy engedlek! Ha elengedlek, engem is bántani fogsz és a tyúkot is!- felelte.
- Jaj, jaj, kiabált a róka. Dehogy foglak bántani!
De Roland nem hitt a cseles, trükkös rókának. Kicsit még jól is esett neki, hogy így kifogott rajta. Egy kötelet hurkolt a nyakába, óvatosan, nehogy megharapja a róka, mert ki tudja nem- e veszett. Tudta jól, hogy az veszélyes betegség, majd Buksi kutyussal délelőtt hazavitték. Délre haza értek, Roland édesapja már rég fent volt, a kertben tett- vett és látta, hogy mi történt. Megsimogatta kisfia kobakját, megdicsérte, majd felhívta a zöld számot és segítséget kért. Hamarosan jöttek is és délután elvitték a vörös bundást az állatkertbe. Aztán újra jött az este, az északa, éjfélkor már a fogyóhold tündökölt az égen, majd jött a hajnal és újra a reggel, de már senki se dézsmálta meg a tyúkokat a baromfiudvarban.
Így volt, talán mese volt. Itt a vége, fuss el véle!
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
