|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Ez egy kávé melletti gondolat...
Színekre bontom körülöttem a csöndet.
Ahogy látja a szemem.
Nem gondolva arra, mit enged meg a testnek a lélek.
Meg hangokra.
Hozzám viszonyítva rakosgatom erre, arra, halmokba a csoportokat, hogy egyszer /ha idõm engedi/ rendezhessem újra.
Meg mozgásra: látható, és láthatatlan. Okos és oktalan. Jó és fájdalmas. Építõ, és romboló. Vágy és tényszerû. Célszerû, és szórakoztató.
Aztán átrendezem õket, ahogy az idõmbe szorult testben fejlõdik a lélek. Más fontosság szerint, ami számomra változó.
Osztályozom az osztályozathatatlant, mert az idõt mozgással akarom legyõzni. Feszítem a húrt a test és a lélek között. Lebegtetve a mi lenne ha! Törvényeket állítok a törvényben, s ha kell, másokra kényszerítem.
Mint vackában duzzogó életnyi alom. Mely egyszer csak elfogadja, mit génjeibe kódolt léte a számára, s teszi a dolgát fennmaradásáért cserébe. Hol tartok én a táplálkozási láncnak számomra jelölt helyén?
Vágyom a párhuzamosok találkozására a végtelenben. Ott akarok lenni. Hiszem, hogy elõnye van. Mi a párhuzamos? S a végtelen? Már nem tudom. Lényegtelenné vált, csak találkozzanak már!
A színekhez hangokat adok, meg mozgást. Hangulatom szerint merevített képpé formálom, majd dimenziókba rakva szagokat társítok hozzá, aztán figyelõ szemem elõtt elengedem, hogy érezze, terébe szagosodott.
Nem Teremtek! Csak formálom a meglévõt. Mi a különbség? Ha tudnám, Teremthetnék is. Mivel nem tudnék nálam jobbat, csak belerondítanék.
Hogy így is azt teszem?
Szerinted, van, aki - helyére téve mindent - megdorgáljon, mint gyermekét a szülõ? Bízzak benne? Tehetek mást?
Mit formáljak még, ami nem csak nékem hasznos? Nem téve kárt körülöttem.
Én már tökéletes vagyok az élet és halál között a károkozásra. Nem akarok még változtatni rajta!
Mit ér a víztelen könny. A kezembe lassuló mozdulat. A kapaszkodókká nemesült gondolat, ha sziklákként gördül a semmiben, és csak felfoghatatlanul értelmetlen.
Vehetném - e sorokat olvasva: úgy, mint a lélek az írás kényszerétõl szabadon való száguldását, feledve a testi éhség kényszerét.
Mint mókus a kerékben, lapátolom a térben az idõt, levegõmbe zárva. És miért szól a dal, mégis a semmiért?
Minden ember Isten akar lenni, én meg csak egészségesebben szeretnék meghalni.
Nem tudom, mi nyomja vállam jobban; a teher súlytalansága, vagy a súlytalanság terhe.
Minden ember Isten akar lenni.
|
|
|
- július 16 2008 21:48:19
Igen!
Ha már egy kicsit Istennek érezzük magunkat, rá kell, hogy döbbenjünk, ...Minden Ember Isteni!
Jó volt egy kicsit elfilozofálgatni veled!
Érdekes gondolatok!
Tisztelettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- július 17 2008 12:36:03
Nagyon mély gondolatok! Mivel Isten a saját képmására teremtett minket, embereket , az egész életünk arról szól, és arra törekszünk, hogy hozzá hasonlóvá váljunk... Perzsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
