|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tél vége felé járt. Március volt. A két kis maci is egyre erősödött. Az egyik, már nagyon várta, hogy kimehessen a barlangból. Kíváncsi is volt. - Vajon milyen lehet kint? – kérdezgette a szüleit. - Türelem, türelem - kicsi bocs - egyél, igyál, pihenj, játssz és örülj az életnek addig is, míg valóra válik a vágyad. Mindennek egyszer eljön az ideje. Tanulj meg várni! - De én szeretnék halászni!- Kint még hideg van, nagy a hó. A víz is be van fagyva. Még korai. Nézd, azt a kis hóvirágot a földben! Korán kibújt, mert ő is türelmetlen és kíváncsi volt. Látod, hogy mennyire reszket? Mennyire fázik? Várj még egy kicsit türelemmel. - Hát jó!- egyezett bele a kis maci. Így is történt. Pár hét múlva, már április volt, egyre erősebben sütött a nap. Elolvadt a hótakaró is és előbújhatott a két kicsi bocs. Rácsodálkoztak a világra. - De szép! Milyen finom illatok szállnak! Aztán játszani kezdtek. Önfeledt játékba kezdtek a réten és percekig birkóztak egymással. Aztán lepkét kergettek, majd rábukkantak egy méhkaptárra is. A méhek már javában gyűjtötték a nektárt. Amikor a kis bocs bedugta a mancsát a kaptárba, egy adag méz ráragadt. Örömmel nyalogatta. Amikor ezt meglátták a szorgos méhek, jól összecsipkedték. A kis bocs ijedten szaladt erre, meg arra. De a méhek utána! Aztán egy idő után megunták és otthagyták. A két bocs újra játszani kezdett. Fogócskáztak, birkóztak egymással, aztán halászni mentek. Jól, izgalmasan telt az első szabadban töltött nap. A többi ennél mégjobb volt.
Ha nem hiszed járj utána! |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
