|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A Bummbele nyuszikák szorgosan takarították anyukájukkal együtt a szépséges parasztházukat, melynek nádtető volt a tetején. A kéményen Kelep gólya fészkelt, eresz alatt pedig Ficseri a fecske. Kelep a közeli tóhoz járt élelemért, az egyre erősödő fiókáinak hozta. Ficseri is gyönyörű ficsergésével örvendezte meg a ház lakóit. Természetesen ők is gyarapodtak kis fiókákkal. A fészkek óvták, biztonságot nyújtottak a kicsinyeknek. Kelep néha a kertben is kutatott élelem után, főként eső után, amikor előjöttek a békák. Brekeke, épp csemetéivel dalolt a tavaszról, a finom illatokról, a szépséges virágokról, a cirógató napsugárról, mikor Kelep hangjára lett figyelmes.
– Mi eeeez a vészjósló hang? Ideeejeee feeedeeezékeeeet kkkeeereeesni: kkkvákkk- kkkvákkk- kkkvákkk meeeneeeeküljünk! - Sietősen, még épp időben menekültek el egy biztonságos helyre.
– Huhh, eeez meeeleeeg heelyzeeet volt! Bree- kkee- kkeee - mondta. Az ablakban piros muskátlik virultak. Szuszimuszi világoskék locsolókannájából esőlével locsolta meg. Bogi és Pliccsplaccs a gazt, a gyomot szedegette az épp kibúvó és növekvő saláták, répák, káposzták, karalábék közül az édesapjával. Nyafi és Bíborka édesapjával fát ültettek. Apukájuk jó nagy és mély gödröt ásott, s az aljára talajfertőtlenítőt szórt.
- Miért kell ezt beleszórni?- kérdezte Nyafi.
- Hogy a cserebogár pajor ne tegyen kárt benne. - A gödörben már egyenesen állt a fa. Édes apjuk, Nyafi és Bíborka feltöltötte földdel, a nyuszik kicsi, apukájuk pedig nagy lapáttal. Ezután jól körbetaposták. Édesapukájuk a fa köré karimát húzott.
- Ezt miért csináltad?- kérdezte Bíborka.
- Azért, mert így a gyűrűkbe öntött víz nem fog elfolyni. - Apa vödörből, Nyafi és Bíborka pedig
a kis locsolókannájukból az ereszről hordóba gyűjtött esővizet öntötte bele a kis gödörbe. Ezután még apa a lapáttal földet húzott a vízzel telt gödör fölé.
- Miért tettél rá földet? – kérdezte Nyafi.
- Azért, mert ha a száraz réteg van felül, akkor nehezebben párolog el a víz.
- Értem! - felelte a kis nyuszi. Ezt követően összeszedték a kerti szerszámokat és a helyére tették.
A kis Bummbele nyuszik körbe ugra- bugrálták a kertet, gyönyörködtek a munkájukban, az egyre jobban szépülő konyhakertben és a virágos kertben, majd a szülőkkel együtt elmentek a Csalafinta csalitosba, mert igazán kellemes idő volt. Velük ment természesen Tacsi is, kizárólag pórázon. Gyönyörű sárga virágszőnyeg tárult a szemük elé. Nagyon figyeltek arra, nehogy letapossák őket. Jól tudták, hogy azért sem szabad őket letépkedni, mert nagyon rövid idő alatt, legtöbbször már az erdőszélre érve elhervadnak. A hóvirág, az ibolya már elnyílt. A csillagvirág, a hunyor, a gyönyörű kökörcsin ott illegette magát, épp előttük. A tavaszi hérics nyújtogatta szirmait.
– Ó, de szép! – gondolták magukban a kis nyulak. A keltikék, a salátaboglárka, a szellőrózsa is épp virult. A kis Bummbele nyuszik nem győztek betelni a látvánnyal. Az aranysárga színű som, ami egy cserje nagyon hangulatos, szemet gyönyörködtető volt. Virágzott az aranyvessző, bódító illatot árasztott a fehér és a lila orgonabokor is. A lombhullató juhar és az égerfa is épp szirmot bontott. Az egyik faágon széncinege dalolt, a másodikon egy seregély, a harmadikon mezei pacsirta csacsogott, a negyediken feketerigó zengett, az ötödiken tengelic fújta: „tyaf- tyaf- tyaf” szépen, dallamosan. Aztán a hatodikon tollászkodott a zöldike, hetediken fiókáit etette a sármány és a sordély. A nyolcadik ágon bóbiskolt a bíbic.
- Édesapa a bagoly hol lehet? – kérdezte Szuszimuszi.
- Ő, ilyenkor alszik. Leginkább korhadt fák odujában van az otthona. Éjszaka vadászik éles csőrével, karmaival egérre, pocokra, verébre. – felelte.
- Nézd édesanya, egy mókus!- kiáltott fel Bíborka. – Valóban. Az örökzöld tűlevelű fenyőkön rőt
vörös bundájú, nem is egy, hanem inkább több, mókusok ugra- bugráltak. Néha még fent maradt tobozvirágzat is lepottyant a magasból. A ki Bummbele nyuszik fürgén ugrottak el a fák alól, még mielőtt a fejükön koppantak volna a tobozok.
- Nagyon fontos az erdő! - jelentette ki komoly pofikával Pliccsplaccs. Erre mindenki ránézett,
mert folytatta- Az erdőkből származik az építő- és tűzifa jelentős része. Életet ad a moháknak, gombáknak és minden más növénynek. Otthont nyújt az állatoknak. A vadak közül: az őzek, szarvasok, vaddisznók, nyulak, a dámvadak, gímszarvasok, a rókák, farkasok, sakálok, hiúzok és már a medvék is itt élnek. Biztonságot nyújt nekik. Itt élnek gondtalan a madarak és a rovarok is. Oxigént termel és még a levegőt is tökéletesen képes megtisztítani. Tanultuk az iskolában - fejezte be büszkén, mert érezte, hogy ő milyen okos.
– Ez igen! Tökéletesen felsoroltad, hogy miért fontos az erdő mindannyiunk számára és miért szükséges vigyázni rá - fejezte be édesapja. – Büszke vagyok rád, fiam!
- Mi is! – mondták a többiek. Még egy kicsit sétálhattak a tavaszi erdőben, a Csalafinta
csalitosban. Gyönyörködtek a madarak énekében, a szellő susogásában, az üde, szép, nyíló virágokban, majd lassan hazatértek, hisz várta őket Ficseri és Kelep.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
