|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Liza apukája egy hatalmas felhőkarcolóban dolgozott. Egyszerű fehér fala volt, az alsó szinten minden ablakon rács feszült. A portán szigorúan őrzött parkoló, mogorva biztonsági őr és sorompó sorakozott komoran. Kutató volt, aki patkányokon, nyulakon és egereken kísérletezett. A hallgatók is azokon gyakoroltak. Természetesen az állatok a beavatkozások előtt fájdalomcsillapítót kaptak. Amikor megszúrták tűvel, vagy ennél komolyabb dolog történt, előtte elaltatták őket. Ilyenkor egy csepp fájdalmat se érezhettek. Amikor egy- egy állaton többször végeztek el valamilyen kísérletet, utána mindegyiket végleg elaltatták. Liza sokszor mesélte, hogy ő be se tehette a lábát, ahol apukája dolgozott és csak szűkszavúan, rébuszokban beszélt a munkájáról. Fájt a szíve a sanyarú sorsú állatokért. Néha, amikor nem látták, még sírdogált is. Tehetetlennek érezte magát. Természetesen amennyit látott és hallott, az épp elég volt ahhoz, hogy felemelje szavát a kísérletezés ellen. De hát apukája kutató volt. Ez volt a szenvedélye, a munkája. Ezért tanult annyi éven keresztül. Kozmetikumokat, krémeket, parfümöket tesztelt ezeken az állatokon, gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat, hogy minél jobb és hasznosabb legyen az ember számára. De Liza úgy gondolta, hogy amilyen hasznosak, épp olyan károsak is ezek a kísérletek. Többször beszélgetett az édesapjával arról, hogy találhatna olyan megoldást, hogy se a kísérlet előtt, se közben és még utána se okozzon fájdalmat, vagy alig fájjon nekik. De a legjobb az lenne, ha találna egy olyan lehetőséget – hisz ő egy tudós, egy kutató-, amihez nem kell állat. Azt talán helyettesíteni is lehetne valamivel. Addig- addig beszélgettek egymással, míg egyszer csak az édesapja homlokához csapta a kezét, felpattant a kedvenc kanapéjáról, hatalmas cuppanós csókot adott Liza buksijára és napokra elvonult a dolgozószobájába, ahova Liza itthon se mehetett be.
– Vajon mi juthatott az eszébe? - tűnődött egy darabig, aztán kiment a kertbe gyönyörködni a tarka- barka lepkében, a kis magoncon füttyögő aprócska rigóban. Mosolyogva nézte a dundi dongót és az apró szorgos hangyát. Számlálta az égen futó felhőket, bőrén érezte a halványuló napsugarak erejét.
Kérdések: Vajon helyesen gondolkodott Liza? Mi juthatott az apuka eszébe? Mondd el és magyarázd el az álláspontodat, mondd el a meséről véleményedet, a gondolataidat. Mi lehet az állatvédők célja szerinted ebben az esetben? Joga van-e az embernek ehhez? Mit gondolsz, hazánkban lehet ilyen kísérleteket folytatni szépészeti céllal? /nem/
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
