|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tanár voltam egykor régen. A múlt század második felében kezdtem a pályát egykori iskolmbán, ahol kitűnőre érettségiztem a neves lánygimnáziumban.
A munkabér akkor is kevés volt, de ez nem szegte kedvemet. apám - meghalt születésem előtt - tehetséges, művelt tanár volt. Tőle örököltem oktatási vágyamat, hivatásomat.
A munkát kiválóan végeztem, tanítványaimat nem kellett fegyelmezni, figyeltek, tanultak szorgalmasan.
A diplomával egyidejűleg beadtam doktori disszertációmat - 3 évig készült, magam gépeltem le, az egyetem ki is adta Acta formában később - még a tanítás első évében hívtak a védésre, majd a doktorrá avatásra. Mivel a város messze volt, 3 szabadnapot kellett kérnem. Az igazgató - aki csak tanítói oklevéllel rendelkezett - nem engedett el, sőt megfenyegetett. ha elmegy, meg fogja bánni - mondta." Nincs szükségem doktorokra."
Mégis elmentem, nem hiúságból, hanem mert nem hagytam kárba veszni munkám eredményét. "Summa cum laude" minősítéssel tettem le a doktori vizsgát. A címet nem használtam, díjazás nem járt érte. Az igazgató második gyermekem születése után / négy évvel a fenyegetését beváltotta. Indoklás nélkül "kirugott, állást sem ajánlott másutt. Az oktatási osztályon az igazgató barátja fizetés nélküli szabadságra akart küldeni. Nem fogadhattam el, két kicsi gyermekkel és lakásvásárlásra felvett hitellel. Különben is tanítani akartam. Némi segítséggel egy helyettesítői állást kaptam egy gyengének minősített szakközépiskolában. Szerencsémre a helyettesítési idő letelte után is maradhattam továb itt. Nehéz feladat volt műszaki érdeklődésű fiúknak magyar irodalmat eredményesen oktatni, de néhány év múlva sikerült kiváló érettségi eredményeket elérnem velük. Rengeteg dolgozatot, fogalmazást javítottam, de a fiúk a kedvemért igyekeztek szépen és eredményesen vizsgázni. Az érettségi elnök csodálta ezt, és megjegyezte: Maga nem ide való, hogyan került ide? majd segítek, hogy méltó helyre jusson. Beváltotta ígéretét.
A következő tanév végén - már 11 éve tanítottam akkor ebben az iskolában - meghívtak a tanítóképző Főiskolára filzófiát oktatni, melynek feltétele volt elvégeznem a filozófia szakot az ELTE bölcsészkarán dicsérettel. Sikerrel oktattam, telt házzal hallgatták előadásaimat a hallgatók. Hiába!
1989-ben sor került a politikai renszerváltásra, melynek számomra kellemetlen következménye volt, hogy most másodszor "kirúgtak" az állásomból, noha még nem töltöttem be az akkor 55 éves munkaviszony utáni éveket. Az 1990-es tanévet már nem kezdhettem meg, noha épp akkor kaptam docensi kinevezést /béremelés vagy pénzjutalom nélkül/. A beosztás alapján fél évig teljes bért kaptam, majd öregségi nyugdíjat, ami nem érte el a havi 10,000.-Ft összeget. Nagyon hiányzott a tanítás, de elkezdtem unokáimnak meséket írni, majd verspályázatokra költeményeket beküldeni, sikerrel. A számítógépemet informatikus unokámtól örököltem, és az elmúlt 12 év alatt több ezer verset írtam és különböző irodalmi web oldalkra tettem fel. Sok kedves baráror szereztem. nem vágytam dicséretre, a tanári magyarázataim helyett születtek a különféle témájú versek.
Ma már elfáradtam, súlyos betegségek jöttek, lelkileg kiégtem. Ritkán írok és nem minősítem a szerzőtársak alkotásait. A nyugdíjam - korábbi fizetésemnek megfeleően most is kicsi, de nincsenek igényeim. Lányom is tanár, vezető beosztásban dolgozik egy középiskolában, így figyelemmel kísérem a mai pedagógusok helyzetét. Én tanúsíthatom, hogy nem olyan könnyű és sok szabadsággal járó munka ez, mint sokan - helytelenül, ismeretlenül - gondolják és állítják. Ma nem választanám ezt a pályát. |
|
|
- január 21 2023 16:58:41
kedves Sarolta !
Tudom szép kariered volt, aminek az emlékeit élvezed naponta.
tehetséged kitart veled,fellül fog múlni tégedet.
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
