|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Az elveszett ló
- Nekem aztán te ne akarj okos lenni!
- Mér akarnék?
- Hát jössz itt, hogy még nem juthatott messzire.
- Azt mondja, reggel még látta a konyhából.
- Igen. De az a reggel az majdnem ötkor volt , most meg dél lesz hamarosan.
- Csak azért mondom. Nagyon messzire nem juthatott. Egy magányos ló nem vágtat, hanem bandukol.
- Bandukol a nénéd térde kalácsa. Merre induljunk el?
- Amerre sok a zöld, mert ennie azt kell neki.
- Te gyerek, há’ nem mindenhol zöld van, amerre mész?
A gyerek, a szomszéd fia, harminckettő volt májusban, most meg augusztus vége közelgett..
- Ejnye mán, János bácsi, beülünk a Skodába, aztán valahol majd nyomára bukkanunk.
- Nyomára-e? A lovat találjuk meg, ne a nyomát!
Ezzel gyalog kezdődött meg a nagy lókeresés, aztán egy hét multával még mindíg nem találta senki Mujkót, mert ez volt a ló neve. Ha nem lett volna ekkora szája, még beszélni is tudott volna, mert az hétszentség, hogy mindent értett, amit mondtak neki, csak sokszor nem akarta azt csinálni, amit a fülén beengedett.
Estére már a fél falu a lovat kereste. Néha tavolról, néha közelebbről, de mást sem lehetett hallani, mint Mujkóóóóó! A két rendőr is segített, de aztán megsértődtek, amikor János bácsi rájuk förmedt:
- Rohangásztok itt azzal az autóval! Csak elijesztitek azt az állatot!
Így aztán a rendőrök leálltak a kereséssel. Mikor beesteledett, mindenki hazatért a Mujkó nélkül. Senki nem mondta, de másnap is újra indultak, amikor a nap felkelt. Még a két rendőr is, de akkor autó nélkül.
Így telt el egy teljes hét. Vasárnap volt a hetedik nap. Akkor azért majd mindenki megjelent a misén. Szóba került a keresett ló is, meg az is, hogy milyen rendesek, akik segítenek megtalálni János testvérük Mujkóját. A pap még az ételt is megáldotta, ami otthon várta a jó embereket. Végül bejelentette:
- Magam is megyek ebéd után és megkérem az egek urát, segítsen rajtunk, Jánoson és a lován, hogy épségben ráleljünk.
Na, de valahol valami nem volt kívánság szerint, mert vasárnap estére sem lett meg János lova.
Hétfő hajnalban már nyolc ember hagyta el a határt és kémlelte a mezőt, hátha látják a lovat, amint két evés között felemeli a fejét. Helyette mi történt? Tartották magukat az országúthoz, haladtak a szomszéd falu irányába. Ahogy kezdett világosodni, egyre tisztábban látszott, hogy emberek jönnek onnanfelől. Még nem láttak mindent pontosan, de már hallották egy ló patáinak ütemes hangját. Négyen jöttek mellette.
Az innensők közül a szomszéd fiú szaladt haza és hívta Jánost, akit sokan megelőztek, mert nem bírta a lába. A szomszéd fia ismerte a lovat, ő vette át a kantárt, de csak egy percre, mert Jánoshoz érve neki adta át Mujkó kantárját. János örömmel veregette meg a ló nyakát és hálálkodva köszönte meg a segítséget a szomszéd falu embereinek. Zsebéből egy üveg pálinkát vett elő. Ivott, akinek jutott. Gyorsan üres lett az üveg.
- Há, hol voltál Mujkó. – Megállt. - Te, hát hol leltetek rá?
- Ott állt a kapum előtt – mondta az egyik.
Haza érve János bevitte Mujkót az istállóba, megitatta, meg is etette, aztán mentek a napok, ahogyan máskor.
Hetekkel később az egyik rendőr kérdezte Jánost:
- Na, örüle-e a lovának? Tényleg, hát merre járt a lova?
- Háááá, azt csak ő tudja.
Göteborg, 2025
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 07. kedd,
Appolónia napja van.
Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
