Iskolában ülve írtam,valamiért úgy érzem,hogy nem élek megfelelõ életet pedig igyekszem úgy élni,hogy öreg koromban ne kelljen szégyenkeznem
Itt ülök.Emberek veszenek körül. Mégis a magány leplébe burkolom magam.E kendõnek illata ismerõs és megnyugtató.Végig fut testemen az a kellemes meleg érzés.Beleborzongok.Jól esõ kielégüléssel nyugtázom egyedül vagyok.Elmentek az emberek,v csak én kerültem egy másik világba.
Magány...számomra ez az élet. Nem tartozom senkinek magyarázattal.Oda repülök el a képzelebeli léghajómmal ahová karok.Melegem van.
Tûz vesz körül mindenhol.Néha-néha belenyaldosnak a bõrömbe a lángok.Melegem van.Nme tudok felébredni.Utolsó emlékem a való világról,h lefolyik a karomon a piros folyadék ami felhevíti a bõrömet...a léghajó leindul...nélkülem.
