|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Terebesi Orosz Csaba
Elátkozott Blues
Nyár volt. Amolyan dühöngõfajta meleggel, ami az ember feje tetejére ül. A vekeri tavi camping mögötti füves területen már gyülekeztek a rcsövesek" és a zenét szeretõ, a területre minden vasárnap kijáró városlakók. Satya a hátán feküdt, feje Timi ölében. Timi az unokatestvére volt és itt futottak össze a koncert elõtt. Satya délre már túl volt tíz üveg sörön, és így nem csoda, hogy álmosan bámult ki Timi ölébõl. István röhögve kommentálta a Matyi által hozott plakátot.
Emlékkoncert XY azaz Galamb emlékére,a KISZ helyi alapszervezete rendezésében, a VIT jegyében. Szerencsétlen Galamb hányna, ha ezt olvasná. Soha a KISZ közelébe se ment. Legfeljebb ha KISS-t hallgatott, de ott nem Hagymási elvtárs volt a frontember hanem Gene Simons. Méghogy rendezik, a mocskok, kaptunk két láda Sztár narancsot, meg a színpadot. Még a hangosítást is Béláék csinálják az IPK-ból. Ez a hülye Satya még az ücsit is elcserélte arra a rohadt sörre. Most meg állni sem tud, szép kis koncert lesz.
Kovcsi lépett oda a másik fellépõ zenekar énekese. Azt akarta tudni, hogy hol pakolhatják le a hangszereiket. István gúnyosan felelt az amúgy túlbuzgó hírében álló fiúnak.
Nem vagyok a road-od öcsém. Kérdezd meg Hagymási elvtársat, úgyis õ itt a binyekáresz.
- De nagy paraszt vagy te Pisti - mondta Kovcsi, közben Satya feltápászkodott a lány ölébõl és így szólt.
- Kovcsi, öcsém ne ugasss má'. Nem elég nagy ez a kurva tópart? Miért kell mindig intézkedni?
A szõke fiú nem szólt semmit, talán nem mert a hatalmas bicepszû gitárossal szembeszállni, eloldalgott a színpad irányába. A színpadon már Hagymási elvtárs jópofásodott és pózolt a Pajtás újság fotósának, mint valami elcseszett rockker-utánzat az összegyûltek hatalmas derültségére. A helyi színház üdvöskéje, mint mûsorvezetõ, idegesen tépkedte a zsebkendõjét miközben Matyi lapogatta a hátát megnyugtatóan.
- Vadászik a kis tahó! - mondta Satya Istvánnak a lányt simogató kölyökre mutatva.
- És be is jön neki - válaszolta István mosolyogva, mert közben a színészpalánta is megsimogatta Matyi arcát. Hagymási elvtárs idõközben befejezte szereplését és a mûsorközlõ felkonferálta az elõzenekart, utána futva menekült vissza Matyi kezei közé, mert az elõl állók hangos megjegyzéseket tettek sortba bujtatott formás fenekére. A Galamb halála óta énekessé elõlépett Eszter Satya nyakába kérezkedett, hogy jobban lássa az elõzenekar énekesét. István kajánul így szólt.
- Ennek mindig rajongani kell. Csak ne ezt a tahót bámulná - mondta Kovcsira gondolva. Matyi végre elengedte a kis színészt és hátrajött a többiekhez. Jóféle konyak volt a kezében. Satya egybõl ledobta Esztert.
- Nem iszol seggfej - üvöltötte István és elvette az üveget Matyi kezébõl.
- Timi, csak a koncert után adhatod oda ennek a két nadájnak - Timi komolyan bólintott és meghúzta az üveget, mire Satya és Matyi egyszerre sóhajtottak, de nem mertek vitába szállni a vékony fiúval. Félóra múlva lekászálódott a színpadról az elõzenekar. Addigra már úgy kétezer ember gyûlt össze a vekeri tó partján. Hagymási elvtárs odament a színpad mögött sorakozó fiúkhoz.
- Aztán nem heccelni a tömeget gyerekek - mondta kenetteljes vigyorral a pofáján, és közben a campingban gyülekezõ mintegy ötven rendõrre mutatott.
- Persze, persze Hagyma elvtárs. - Vetette oda flegmán Satya és feldübörgött a színpadra.
- Hagymási, az istenfádat! - Hallotta maga mögött a funkcionárius dühödt hörgését.
- Mindannyian tudjuk kiért jöttünk ma ide - szólt a mikrofonba István. A tömeg felhördült és hangosan ordítva mutatták Galamb jelét. az imára kulcsolt kezeket. István bólintott, Matyi beütött a dobverõkkel és elkezdték a Fekete Macska bluest.
A színpad mellõl Hagymási elvtárs aggódva nézte az egyre õrültebben gomolygó tömeget és intett a rendõrparancsnoknak. Az odament és vigyázban állva hallgatta a mini-diktátor szózatát.
- Parancsnok elvtárs! Ha a tömeg bármerre elmozdul, vagy rendszerellenes megnyilvánulásokat tesz, azonnal beavatkoznak! Megértette?
- Megértettem titkár elvtárs!
Egy óra múlva István intett, hogy az utolsó szám következik. Odaállt a mikrofon elé és beleüvöltött
- Na most figyelj Galamb, érted szól a Búbánat blues!
A tömeg ordítva próbált közelebb menni a színpadhoz, miközben felhangzott a kedvelt dal. Szerencsétlen sorkatonák, akik a kordont adták, fejvesztve menekültek a színpad elõl. Satya gitárját magasra emelve, röhögve rugdosta le a színpadra mászókat, a cuccot féltvén.
Ekkor elszabadult a pokol. Két oldalról a közönség közé rohantak a gumibotjaikat lóbáló rendõrök és csapkodni kezdték a tömeget. Eszter döbbenten elhallgatott és a valószerûtlen látványt bámulta. István hangosan ordítva a mikrofonba, kérlelte a rendõröket, hogy hagyják abba a brutalitást. Satya és az idõközben a dob mögül elõbújt Matyi, nem törõdve a cuccal a színpadra húzgálva mentették az embereket. Satya meglátta Timit lebénulva egy rendõr elõtt, hangosan felüvöltött és a tömegbe vetette magát. A döbbent rendõr nem is látta, honnan jött a hatalmas füles, csak térdre rogyott. Satya felkapta Timit és utat törve két ugrással a színpadon termett. Hátrahagyva a felszerelést, a zenekar a hátsó lépcsõn lerohant a vigyorgó Hagymási elvtárs mellett. István futás közben mellbe taszította az irodavitézt, és azt üvöltötte.
- Állítsa le, maga állat!
Hagymási erõt vett magán és felmászott a színpadra. A törmelékbõl elõkotort egy mikrofont és üvöltve parancsot adott:
- Most már megnyugszunk, ugye, elvtársak! A VIT szellemében kérek mindenkit az ellenállás megszüntetésére. A rendõr elvtársakat kérem a gyülekezõhelyre!
Tizenhat sebesült ember, többnyire fejsérültek és a zenekar felszerelésének jelentõs pusztulása lett a mérleg.
- Soha többé nem játsszuk ezt az elátkozott zenét - mondta István. - Mindig történik valami a Búbánat blues alatt. Elõször Galamb hal meg aztán ez a dúlás! Szomorúan simogatta meg a törött Fender nyakát...
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
