|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A sors játéka.
Az 1960-as évek Münchenjében állott egy komor épület. A városlakók csak r Diliház" néven emlegették. A második világháború értelmileg sérült német katonáit rehabilitálták ott. Már csak kevés lakója volt. Épp ma reggel halt meg az egyik szerencsétlen. Dieter, ápoló volt az intézményben. Fõnöke arra utasította, hogy szedje össze a holt katona minden holmiját és vigye le a raktárba. Ha mégis keresné valaki az évek óta nem látogatott, 48 éves korában elhunyt Hans Stoker volt pilótát, akkor oda tudják neki adni a hagyatékát..
Dieter felment a harmadik emelet 11-es szobájába, ami furcsán üresnek tûnt a szüntelenül motyogó pilóta nélkül. Leült az elhagyott ágyra és az éjjeli szekrényben lévõ dolgokat kezdte el kipakolni. Mikor a gyógyszerekkel és a törölközõkkel végzett, (hiszen mi más személyes holmija lehetett egy ápoltnak?) észrevett egy kis fadobozt az alsó polcon a fiók mögött. Mohón érte nyúlt, hiszen ezeknél a volt náciknál sohasem lehet tudni, és kinyitotta. Legnagyobb megdöbbenésére, arany és más kincsek helyett csak egy könyvet talált, egy naplót és egy világháborús repülõs szárnyat. A könyv a Kis herceg egy 1944-es példánya volt. Kíváncsian felnyitotta a naplót, hátha abban lesz valami utalás a kincsre;
1944. 07. 30. - 20. 35.
Ma jó napom volt, mert Martha üzent a bázisra, hogy megszületett a kis Hansi. Ennek örömére nyolc igazolt találatom volt a délutáni bevetésen. Már nem félek. Túl fogom élni a háborút, hiszen van egy kisfiam, aki hazavár. Reszkessetek szövetséges gépek! A Fûrher is megmondta, hogy már nem tarthat sokáig. Pálinkát ittunk a kantinban a végsõ gyõzelemre. Ezután megvettem a kis Hansinak az elsõ mesekönyvét, a Kis herceget. Figyelemre méltó olvasmány. Csak jót tanulhat belõle, még ha ellenség írta is. Szívesen megismerkednék az íróval a háború után. Csodálatos ember lehet. Kíváncsian várom a folytatást, további könyvek formájában. Uram add, hogy õ is túlélje a háborút és alkosson még hasonló csodákat.
1944. 07. 31.- 21. 15.
Ma sajnos csak egy találatom volt, de valami fontos lehetett, mert a többiek nagyon védték. Hatalmas 17-es volt a gépe farkára festve. Két hevedert is beleeresztettem a nyomorult angoljába. Szinte cafatokra szakadt. Most várjuk az angol rádió adását, hogy ki lehetett a gépben mert az biztos, hogy valami fontos ember volt. Talán egy herceg. Vagy valami tábornok...Úristen... Szentséges Istenem... ez nem lehet igaz!!!
1944. 08. 01.- 21. 35.
- Kurt Vettel vagyok! Hans barátja, és én írom naplójába az utolsó bejegyzést, talán egyszer megkapja a családja. Tegnap este rejtélyes dolog történt a kantinban. Éppen az angol rádiót hallgattuk, amikor Hans mint egy eszement felugrott és Istenrõl motyogva fejjel a falnak rohant. A szanitécek elszállították a gyengélkedõre, de mára kiderült, hogy végleg alkalmatlan lett, mert összeomlott az elméje. Nem tudjuk, mi izgatta fel ennyire, hiszen elõtte még azt vártuk, hogy bemondják, hogy talán a wallesi herceget lõtte le. De csak valami Saint Exupéry ült a 17-es gépben...
|
|
|
- október 01 2008 17:30:13
Csaba ez nagyon remek !!!!!!!!!!!!!!!! Nem tudok mást írni, csak gratulálni.
Szeretettel Joli |
- október 01 2008 17:33:14
Kedves Joli! Nagyon köszönöm a kommentet. |
- október 01 2008 18:05:56
Nemcsak az írás jó, hanem maga az ötlet kiváló!
Ezt külön díjjazom
Szeretettel Joli |
- október 01 2008 18:07:26
Jajj, bocsánat, díjazom, megszaladt a jé betû |
- október 01 2008 18:08:38
Kedves Csaba! Joli invitálására ugrottam ide, és tényleg nem bántam meg.
Remek olvasmány volt, és szívbemarkoló.
A Kis Herceg mint a szeretet pici bibliája, sokunk kedvencei közé tartozik.
Ebben a borzalmas háborúban milliók ölték halomra egymást, miközben barátok is lehettek volna.
Ezt a történeteddel csuda jól érzékeltetted.
Szeretettel: Sziszifusz |
- október 01 2008 18:52:17
Óh,... hátborzongató!
- Azt hiszem, tényleg "életszerû" novella!
Louis |
- október 01 2008 18:55:44
Sziszifusz, lehet visszanézel ide, Neked írnám a véleményemet errõl az írásról. Nekem nem is a szeretet olvasható ki ebbõl a novellából, hanem a tragédia és az öteletes elképzelés Saint Exuperie haláláról, mivel tudjuk, hogy lezuhant valahol a sivatagban, de ez ebben az írásban egy fikció, de megoldásként akár valóság is lehetett volna.
Mégegyszer gratula
Joli |
- október 01 2008 19:50:32
Csak egy idézet a http://hu.wikipedia.org/wiki/Antoine_de_Saint-Exup%C3%A9ry -rõl
"Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt elõször a francia felderítõknél szolgált. Késõbb New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec City-ben lakott. Egy idõ után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása elõtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyûjtenie egy rajna-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülõgépet látott a Carqueiranne öböl közelében. Néhány nappal késõbb találtak egy francia egyenruhát viselõ holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el."
Bár lehet, hogy csak vesézgetjük a történelmet! |
- október 02 2008 00:25:38
Bocsánat, hogy a cikked alatt üzengetünk egymásnak, de ez is bizonyítja mennyire gondolatébresztõ a mûved.
Joli! Én sem írtam, hogy ez a szeretetrõl szól, de a kis herceg olvasása kellett a német katonának, hogy íróját csodálatos embernek tartsa, és hogy szívesen megismerkedne vele.
És engem is, a kisregény ismerete miatt rázott meg ez a minden bizonnyal fiktív történet. A katonát is az õrületbe kergette a felismerés, hogy nem olvashat már semmiféle folytatást, hiszen õ maga pusztította el ezt az értékes elmét, ezt a minden bizonnyal igaz embert.
Tragikus a történet. Vesszen a háború! |
- október 02 2008 06:56:36
Nagyon köszönöm a hozzászólásokat. |
- október 02 2008 09:08:36
Rendkívül érédekes írás!
Csak remélni tudom, hogy végül a Kis herceg elért ahhoz, akinek a vásárlója szánta: a kis Hanshoz!
Még ha csak kitalált is a történet.
Én is Sziszifuszhoz hasonló következtetéseket vontam le a történetbõl.
Hogy milyen jól vág az agyunk!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 02 2008 12:00:11
Értem, értettem akkor is mire gondolsz, de engem a drámaiság fogott meg benne.
Lajos! Köszi az infot, persze mostmár tudom, csak rosszul emlékeztem.
És még egy furcsaság, ügye a Kis herceget, ált. isk. 4.oszt.-ban tanítják, holott ez igazából felnõtteknek való mû és csodálkoznak, hogy a gyerekek igazából nem értik és a meséhez tartozó elemek keresik benne, már akkor is csodálkoztam a tanrenden.
Kedves Csaba! Kérünk még hasonló, jó írásaidból
Szeretettel Joli |
- október 02 2008 12:42:45
Újfent köszönöm. Hozok még hamarosan. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
