|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
A harangok másért szólnak
A gyermeki szeretet mindenre képes.
- Dénes bátyám, ha törököt fogunk ugye a görbe kardja lehet az enyém? - kérdezte Péterke izgatottan.
- Te csak hordd a vizet szógám! - szólt az öreg morcosan - Ki hallott már olyat, hogy magyar vitéznek török kardja legyen? - dohogta az öreg és szúrósan nézett a toporgó gyermekre. Az nem foglalkozott az öreg rossz kedvével, boldog reménykedéssel várta a r Csatát. Árva fiú volt. Kálmi Dénes vitéz uram vette magához az anyja halála után, mert atyafiságban volt a családdal és úgy gondolta az ilyen apródnép jól jöhet a hadban. Magyar Balázs fõkapitány uram seregében szolgált, immár tizedik esztendeje. A Fekete sereg vitéze volt. Mátyás urunk kõkemény oszlopa. Úgy gondolta, ha a gyerekkel is keményen bánik, akkor jó vitéz válik belõle, az ország üdvére. Soha egy kedves szót nem szólt a fiúhoz, de megtûrte maga mellett. Régóta dugdosta a kis gyerekkardot a málhájában. Úgy tervezte, hogy a következõ csata után odaadja a fiúnak, apróddá övezve õt. A gyermek fél éve szolgált a sereg mellett, csatát még nem látott. A vitézek kedvelték a szolgálatkész fiút. Vizet hordott, csizmát pucolt, lovat csutakolt, egyszóval megszolgálta a kenyerét. Magyar Balázs is szeretettel nézett a sürgõ forgó kölyökre, csak Dénes úr morgott mindig, ha róla volt szó. Egyszer még Mátyás urunknak is szolgált egy kupa vízzel tikkadt idõben. A király elismerõen nézett a fürge kisfiúra és megkérdezte a nevét meg, hogy kinél szolgál. Ekkor még Dénes úr is pödört egyet a bajuszán elégedettségében. Titkos álma volt Péterkének, hogy egyszer megmenti a királyt és hõs lesz belõle.
- Tud az vigyázni magára - morrant Dénes úr, amikor elmondta neki. És különben is vigyáznak reá a talián testõrei.
A török járõr már látható volt az út elején. Péterkét egy mozdulattal hátra parancsolta a mord hadfi. Hátraszaladt, de szemei egy pillanatra sem engedték el a király zömök alakját. Csata elõtti izgalom terjedt szét a táborban, mintha a szél hordta volna körbe. A marcona harcosok sóhajtva szorították meg fegyverük markolatát és az otthonukra gondoltak Már a derékhad is kibukkant az erdõsáv mögül. Érezhették a veszélyt, mert a szokásukkal ellentétben nem doboltak, zajongtak. A király Magyar Balázs mellé léptetett és halkan mondott neki valamit. A fõkapitány felemelte a kezét és a jelre a sereg egy része csendesen kerülni kezdte az ellent. A másik rész kivonta a harci szablyákat és rásimultak a lovuk nyakára. Péterke észrevétlenül a király felé húzódott. Hirtelen megindult a harc. A jobbszárny utolsó embere elérte a török elõvédet és vérfagyasztó kiáltással támadásba lendült. A bekerítõ oszlop már a törökök hátában volt, hatalmas riadalmat okozva ezzel. Mátyás, apja szokását követve, vörös tollas vezéri sisakjában a csata közepén vágtatott. Egy janicsár aga majdnem leesett a lováról, úgy mutogatta harcosainak a vörös,vezéri tollas lovagot. Végül egy szálas akindzsi észrevette a hadonászást és a magyar király felé tört. Mátyás is látta, hogy egyedül maradt a testõrei nélkül, és hamarosan támadásra számíthat, de nyugodtan szemlélte tovább a csatát. Az akindzsi egyik kezében egy kopjával másik kezében karddal támadt Mátyásra. Szemei elõtt egy boszporuszi márványpalota lebegett és egy pasakaftán. Mátyás remek oldalvágással védte a török kardjának csapását, de a kopját nem látta, amit az akindzsi már lendített is a király védtelen bal oldala felé. Ekkor a lemaradt testõrök mögül kitört egy vezeték ló, hátán egy apró alakkal, aki a vízhordáshoz használt nehéz fém kannát lóbálta. A király és a török közé kerülve meglendítette a kannát, és egy csapással szétzúzta a palota várományos fejét. Péterke boldogan nézett vissza a meglepett királyra, amikor a magasból lecsapott a halál egy fényes török nyílvesszõ képében. A kisfiú csodálkozva bámulta a mellébõl kiálló vesszõt. A király az utolsó pillanatban felfogta a leomló kis testet. Testõrei odaértek és elvették a haldokló fiút.
Dénes farkasüvöltéssel rohant át a gyilkos forgatagon. Átvéve a fiút az olasz testõrtõl, vigyázva a kis fasorhoz lovagolt. Letette a kisfiút a puha fûre és mellé térdelt.
- Ugye, vitéz lettem Dénes bátyám? - kérdezte Péterke elhalóan - Hallga csak valahol harangoznak Hunyadi urunk tiszteletére!
- Vitéz lettél immár, kisfiam - nyögte a zord harcos könnyeit nyelve. Igen Péterkém harangoznak,de a harangok mindig másért szólnak-
Még évekig ápolták a helyiek a fák alatt megbújó kis hantot, amelybe egy gyermek méretû kardocska volt szúrva. Késõbb Hunyadi Mátyás utasítására a közeli falu nevét Péterhalomra változtatták.
|
|
|
- október 06 2008 11:05:50
Nagyon szép, megható,ám szomorú végû történet ez is, kedves Csaba.
Nagyon jónak értékelem.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 06 2008 11:30:48
Köszönöm szeretettel. |
- október 06 2008 18:28:08
Szép történet ez is.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
