|
 Vendég: 55
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Orosz T Csaba
Angyal a halott város felett.
Napjaink tragédiája
Slobo mosolyogva nézte a piros YUGO r11; val õrült tempóban az utcára hajtó Marcót.Õ sem lehetett különb amikor megvette az elsõ Zastaváját. De annak már huszonöt éve. Lelkére kötötte Marcónak, hogy ha Vukovár közelében szerb ellenõrzõ pontokat lát azonnal forduljon vissza. Dimitrovka bácsiék élelmiszere nem ér annyit, hogy Marcónak baja essen.A szerbek már két hete körülvették a várost, de Marco szerint még be lehettet jutni. Innen is jól hallatszott az ágyúzás ami az öregek szerint semmit sem változott azóta, hogy Tito tábornok a közelben vezette el a partizánjait a németek orra elõtt még negyvenötben. A városban nem volt élelem és Slobodan ha tehette segített idõs nagybátyjának túlélni ezt az újabb balkáni égést. Ide még nem vonultak be a JNA csapatok, csak az rArkan tigriseir1; nevû vad horda rohant át a városon mint egykor Batu kán csapatai Európán. Legalább akkora pusztítást hagyva maguk után. Pedig Arkan kapitány garantálta, hogy Szatnyica nem szenved semmilyen kárt, de úgy látszik ezt a rTigrisekr1; nem tudták, vagy nem akarták tudomásul venni. Minden boltot kifosztottak Vukovárra való vonulásuk alatt. Szegény dilis Vlatkát is jól szájon vágták egy ártatlan grimasz miatt, és csak Djoko pópa közbelépésének köszönhette, hogy nem kapott szuronyt a hasába. Azóta csend van. Csak Vukovár felõl érkeznek felemás hírek. De egyben mind egyformák. A város kitart. Már szeptembert írunk és és a több ezer romboló akna ellenére, amit naponta kilõnek a szerbek, töretlen az ellenállás. Kemény horvát szív van minden egyes téglában.
November. A jeges szél marka lassan összezáródik Szatnyica körül. A Duna felõl metszõ, hideg szél fúj.
Vukovár elesett.
Slobo keze ökölbe szorul a gondolatra, de azután lassan elernyed, hiszen ara gondol, hogy Marco itthon van és a kocsiját bütyköli, Pantya a kislánnyal a konyhában titokzatoskodik a karácsonyi csomagok körül. Hirtelen jobbról kiáltás hallatszik. Slobo odanéz és ledermed a látványtól. Két meghatározhatatlan hovatartozású egyenruhába öltözött katona lökdösi Djoko pópát aki vonakodva bár, de halad a fegyverek elõtt. A fõtérre tartanak. Slobo utánuk lopakszik. Ekkor meglátja a katonák vállán a fehér szimbólumot.
- Tehát Seselj a csetnikvajda emberei- gondolja r11; a rFehér Sasokr1;.Vojislav Seselj vajda hírhedt gyilkoló gépei, akik élelem beígérésével gyilkoltak le hiszékeny százakat Vukovár utcáin.
- Húst hoztunk! Húst hoztunk! r11; kiáltották a kiéheztetett város utcáin a betörés utáni órákban. Aki elõmerészkedett azt könyörtelenül, válogatás nélkül lemészárolták.
Slobo látta amint a pópát betuszkolják egy nagy teherautóba amelyiken hangszórók is vannak. Az autó elindult és pillanatokon belül felhangzott a pópa ismerõs hangja.
- Seselj vajda parancsa! Minden tizennégy és hatvanöt év közötti férfi egy órán belül köteles megjelenni a fõtéren összeírás céljából. Ismétlemr30;
Slobo rohant haza, ahogy a lába bírt. Szinte beesett a garázsba, miközben ezt üvöltötte:
- Marco, Marco indulj azonnal, indulj a kis szerpentinen a hegyi nyaralóba! Ne kérdezz, nyomd a gázt ahogy bírod! Ott van étel is ital is amíg nem üzenek érted ott mardsz! Igyekezz fiam!- Marco éppen, hogy csak a lábát tudta behúzni amikor izgatott apja már bevágta a kocsi ajtaját. Semmit sem értett, de apja parancsait mindig szó nélkül végrehajtotta. Sejtette, hogy valami katonai sorozás készülhet ami elõl meg akarja óvni az apja.
Éppen kifordult az utca végén amikor az elején behajtott a hangszórós kocsi. Slobo elvette a kabátját és elindult a fõtér felé. Elégedetten, mert az õ fiából nem csinálnak Jugoszláv katonát. A fõtéren már öt hatszáz férfi és gyerek álldogált. A r Sasokr1; minden utca keresztezõdésében, ami a teret határolta ott álltak négyen öten. Be minden férfit, de ki senkit sem engedtek a fõ térrõl Amikor nagyjából minden férfi ott volt akkor kinyílt a könyvtár ablaka és a pópa megkínzott holtteste repült ki rajta.
Pánik tört ki a téren. Mindenki a környezõ utcákba akart szaladni, de onnan a r Fehér Sasokr1; AK gépkarabélyokból lõttek a tömegbe, annyi idõre állva csak meg amíg tárat cseréltek. A rutinosabbak fedezéket kerestek, de ekkor a szemközti házak tetejérõl felugatott négy géppuska, halálos rendet vágva a lenti tömegben. A fiatalabb fiúk sírtak, az idõsebb férfiak nekirohantak a bajonettekkel felszerelt karabélyoknak. Hiába. Már csak néhányan álltak a téren köztük Slobo is. Akkor is mosolygott amikor tizenöt lövedék mart egyszerre a testébe. Szemeivel a szerpentinen haladó kis Yugo gépkocsit követte.
- Marco megmenekült r11; gondolta, és átadta magát a halál megváltásának. Egy pillanattal késõbb Két akna vágódott a szerpentinen haladó kocsiba és szinte leborotválta az útról.
Egy óra múlva a rSasokr1; kapitány röhögve hívta fel a csetnikvajdát:
- Na ezekbõl se lesz horvát katona fõnök- jelentette.
Szentestén már csak ketten voltak a kihalt faluban. A nõk mind elmentek a férfiak lemészárlása után.
Pantya is a lányát terelte a régi, rozsdás Zastava felé, amikor a kislány felnézett a feket égboltra.
- Nézd anya egy angyal repül át felettünk. r11; Pantya felnézett és így válaszolt.
- Az kislányom, csak éppen késõn érkezett!
A Vukovár felé repülõ NATO vadászgép amerikai pilótája ebben a pillanatban kívánt boldog karácsonyt az irányító toronynak.
|
|
|
- október 07 2008 09:55:59
Ez is remek, nem tudom megtörtént-e vagy csak a képzeletedben, de nagyon valósághû.
Gratulálok.
Szeretettel Joli |
- október 07 2008 10:24:45
Kedves Csaba!
Én azt mondom, hogy ez valóság, mert annak idején -úgy tudom- én hallottam ezekrõl a halomra ödökölt emberekrõl.
Nagyon sajnálom, hogy legtöbbször rengeteg ember élete árán változik meg egy adott ország helyzete.
Én minden fegyvert kitiltanék, eltemetnék örökre, ha rajtam múlana és megakadályoznám, hogy bárki is újabb fegyvereket gyárthasson.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 07 2008 11:01:57
Kedves Zsuzsanna és Jolán. Igen, sajnos ennek a sztorinak az alapja valóság. Saját szememmel láttam a halott várost amely még most 16 évvel a történtek után is kihalt. Még Vukovárban is látszanak a közelmúlt jegyei. A mese természetesen az én szülöttem. Csak Djoko pópa igazi akit most is szentként tisztelnek a környéken. |
- október 07 2008 16:38:01
Kedves Csaba! Köszönjük, hogy megosztottad velünk. A háború nyomai lassan tûnnek, néha még 60 év sem elég, a lelki fájdalmakról nem is beszélve.
Várjuk a többit.
Szeretettel Joli |
- október 08 2008 19:10:10
A valóság és mese ötvözetét szépen leírtad nekünk, sajnos, hogy nem szép a történet, de tanulságos. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
