|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Amikor a csillagok a porba hullnak
Ernesto egy órája.
Ernesto még orvosi tudásának sem vehette hasznát ebben a nyomorult állapotában. Sérült, meglõtt bokáját összekötözött kezeivel nem érhette el. Most is, mint mindig sikerült magában kiröhögnie, szánni való állapotát.
- Hát így végzik a néptribunok r11; gondolta, és maga sem hitte el, de mosolyra húzódott kiszáradt, sebes szája. Utoljára az a kedves kis tanító lány hozott neki vizet. Ernestónak nem voltak illúziói. Raullal kötött egyezsége miatt nem várhatta, hogy Kuba akár csak egy lépést is tesz miatta. Különben is Fidel már régen szerette volna lezárni a Che aktákat. A kis tanítónõ azt is mondta, hogy a bolíviai kormány reggel egy rádió közleményt adott ki amiben az õ halálhírét keltették. Azok a nyomorult amcsik azzal az átkozottul jól szervezett CIA-val és a kubai menekültekbõl toborzott rtanácsadóikkalr1;, csak õk vehették rá Barrientost, hogy hagyja jóvá a közleményt. Innentõl egyenes vonalban látta a sorsát.
Hideg volt meglehetõsen, hiszen október kilencedikét mutatta a naptár és ez az Andokban már hûvös szelet is jelentett. La Higuera volt a kis falu neve, amelynek iskolájában fogva tartották. Ernesto azt is tudta, hogy õ hiába kegyelmezett meg a gerillaharcokban elfogott ellenségeknek, a Rangerek már ismerik a további sorsát. Csak még egyszer láthatná azt a kis tanítónõt. Valahogy tudtára kellene adni ennek a fiatal hadnagynak, hogy beszélnie kell a lánnyal.
- Hadnagy úr r11; kezdte udvariasan, éjfekete szemét a katona szemeibe fúrva r11; Valami hiba történt a kisasszonnyal lefolytatott megbeszélés során. Szeretném kijavítani, ha lehetõvé tenné, hogy beszéljek vele.
Bár a hadnagy nem tudta, milyen hiba történhetett egy tanító és a híres Ernesto Che Guevara beszélgetése során, zavartan sütötte le a szemeit a vesébe látó szempár elõtt és behódolva csak ennyit mondott.
- Azonnal hívatom Commandante! r11; Bár Ernesto rab volt, de magabiztos viselkedése és félelmetes híre miatt a hadnagy önkéntelenül is így szólította.
Mire a tanítónõ megérkezett Che megpróbálta helyrerázogatni zilált hosszú haját és a falhoz dörzsölve elegyengetni ápolatlan szakállát. Az után úgy gondolta, hogy ez teljesen felesleges mûvelet volt, hiszen állatias vonzereje, amivel minden nõt megkapott, még így is mûködni fog. Nem is tévedett, mert a lányon azonnal meglátszott a félénk izgalom, amikor belépett az ajtón és az alfa hím mindig megérzi a nõi alázatot. Kedvesen szólt a lányhoz, hogy annak zavarát kissé feloldja.
- Kisasszony, kérem, tudna valamilyen információval szolgálni társaim hogyléte felõl? Ne aggódjon, nincs semmi hiba a beszélgetésünkben, de máshogy nem tudtam volna ide hívatni.
- Nem sokat tudok mondani uram, mert a Rangerek senkit nem engednek ki az utcára egy újabb támadástól tartva az Ön Bolíviai Nemzeti Felszabadítási Hadserege részérõl. Legalábbis ezzel magyarázzák. Én is csak a Colonel külön engedélyével jöhetek ide, mert azt hiszi, meg akarom írni a történetét.
- Maga egy okos kislány r11; mondta Ernesto elbûvölõen mosolyogva r11; De talán kihasználhatná a Colonel szimpátiáját, hogy megtudjon valamit négy társamról.
- Nem ígérek semmit uram, de beszélek a kapitánnyal.
Eközben a Rangerek sátrában izgatott rádióbeszélgetés folyt a fõváros és a kapitány között.
- Hatszáz ismétlem hatszáz, nyugtázza Oso- hangzott az ellentmondást nem tûrõ hang a rádióból.
- Itt Oso, nyugtáztam hatszáz. r11; Válaszolt a rádiós miközben a kapitányra nézett, aki intett, hogy érti a kódot. A jelen lévõ CIA ügynök bosszúsan legyintett és kihívta a kapitányt a sátorból.
- Nem tarom helyesnek a parancsot Colonel. Élve sokkal többet érhet nekünk a Castro elleni harcban.
- Barrientos elnök saját parancsa volt r11; válaszolt a kapitány, mert a kódnyelven a hatszáz, Che Guevara azonnali kivégzését jelentette.
- Addig is amíg elkövetik ezt a hibát, csinálok néhány fényképet a bukott vezérrel közösen - mondta a CIA küldötte és elsietett mert látta közeledni a tanítónõt.
Ernesto dacosan nézett a kamerába és fájó bokájára állt, hogy minél távolabb legyen az általa árulónak tartott Amerika zsoldos CIA bérenctõl. Az ügynök nevetve a kisded lázadáson azt mondta
- Nem baj majd késõbb összeretusáljuk, csináld csak hombre!
A tanítónõ nem értette, hogy az eddig olyan kedves kapitány miért zavarta el a sátor környékétõl olyan durván. Nem tudhatta, hogy a kapitány most készült kiadni a parancsot Ernesto Che Guevara és négy társa meggyilkolására.
- Hadnagy úr! r11; szólt keményen a kapitány r11; a négy foglyot azonnali hatállyal kivégezni és utána a Commandantét is az iskola épületében, hogy senki ne láthassa!
- Értettem kapitány r11; mondta a hadnagy és átsietett a legénységi szállásra ahol négy Rangert kiválasztva egy õrmester vezetésével a távíró épület mellé küldött a kivégzési paranccsal. Juarez õrmestert, aki a legfiatalabb volt az õrmesterek közül, kihívta a szállás elé és azt mondta neki.
- Õrmester, maga bemegy az iskola épületébe és az ott õrzött foglyot, kivégzi. Megértette?
- Igen uram, - szólt a fiatal õrmester, de nem mert a hadnagyra nézni, mert az látta volna a szemeiben a rettegést. Még soha nem bizonyította, hogy azon kívül, hogy õ a kapitány falubelije, másért is megérdemelte az elõléptetést.
Ernesto éles hallásával meghallotta a fegyver tusához ütõdõ fegyverszíj apró zaját és felállt a keményfa padról, amit a tanítónõ hozatott be neki. Az ajtóval szemközti sarokba állt, önkéntelenül is kihúzva magát büszkén nézve a belépõ katonára. Az õrmester nem számított ilyen magabiztos megjelenésû fogolyra, ezért zavarában a fegyver irányzékával babrált és nem mert a férfias jelenségre nézni. Kis idõ múlva Ernesto Che Guevara halkan megszólalt.
- Ne félj, csak meg húznod a ravaszt, hiszen ezért jöttél, igaz? Könnyû, csak meg kell ölnöd egy embert.
A tanítónõ három éles lövést hallott az iskola épületébõl. Rohanni kezdett, és amikor látta a katonát kilépni az osztályterembõl már tudta, hogy hiába fut. Amikor belépett csak egy fekvõ alakot látott a szemközti sarokban. Mikor közelebb ment, megborzongott. A halott forradalmár szeme nyitva volt és vádlón rá szegezõdött. Ernesto Guevara de la Serna izzó szemeit még a halál sem tudta lefognir30;
|
|
|
- October 08 2008 12:24:54
Kedves Csaba!
Nem véletlenül idõzítetted történeted publikálását október 8-ára!
"1967. október 8-án Quebrada del Yuro-nál több társával együtt bolíviai rangerek fogságába esett. Elfogatásakor azt mondta: „Ne lõjenek! Che Guevara vagyok, értékesebb maguknak élve, mint holtan.”
Másnap La Higuera faluban René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására kivégezték" Tehát október 9-én.
A történet, amit leírtál, talán igaz is lehetett!
A történelem ihlette írásaid élethûek és jók!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- October 08 2008 16:06:24
Nagyon jó ez is. Látom történelem nagyon is érdekel.
Szeretettel Joli |
- October 08 2008 19:07:34
Izgalmas volt, Csaba! |
- October 08 2008 19:43:41
Köszönöm szépen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 10. Friday,
Ármin, Pálma napja van.
Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
