|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Egy nap, ami jól kezdõdik, de végül rosszul zárul...
Én meg Õ...
Megyek haza. Megyek, és közben rajta gondolkozom. Rajta, ahogyan egész nap rám nézett. Mosolygott, segített, védelmezett és kedves volt. Vissza is fogta magát, ha valami bántó csúszott volna ki a száján. Mindezt az után, hogy megkértem, ne legyen csípõs nyelvû. Túlságosan megkedveltem már ahhoz, hogy lemondjak róla azért, mert valamit ennek és ennek mondott. És még segít is nekem. És megkérdezi, hogy vagyok. Én mosolygok, és azt válaszolom: jól. Egy pillantása lelkemnek gyógyító balzsam. Szavakba nem lehet önteni. Hála és szeretet kavarog most bennem iránta. És megyek az utcán. Végig az utakon, melyekrõl mikor említettem, hogy napi rendszerességgel haladok el rajtuk, bátornak nevezett. Ez a rossz környék most síri csöndbe burkolózott. Olyan csöndbe, mint amilyen csönd azon az órán volt, mikor végre az ülésrend szerint is egymás mellett ülhettünk, de õ csak írt valamit. Azt hiszem talán pont a matekot, mivel helyettesítés volt. Én csak rajzolgattam, míg õ oldotta meg a feladatokat. Egyszerûsítsd az alábbi példát:
a- (b+c)=
És én csak ültem és rajzolgattam. Meg írtam. Rólunk. Álnevekkel. Mert szeretem.
És most sétálok az utcán. Csendes nyugalommal. Nyugalmas örömmel. Örökké õt szeretve. A vonat felé. Az én vonatom felé. Eddig kísért, de most különváltunk, állítólag máshova kell sietnie. Csak érezze jól magát.
Sétálok, és az állomásra érek. Végigmegyek a peronon. Tömve van, mint mindig. De ez engem nem zavar. A vonat épp most állt be. Az eddigi utazók kiözönlenek a pályaudvarra. Ám figyelmemet felkelti egy egymást szorosan ölelõ pár. A tömegen keresztül is észreveszem rajtuk az ismerõs jeleket. Ez Õ! És az egyik barátnõm. Hevesen csókolják egymást. A forgatagra fittyet hánynak, mint ahogy arra is, hogy egy barátjuk szívének darabjain járnak most örömtáncot. És én csak álltam ott megdermedve, nem törõdve azzal, hogy szinte mindenki belém ütközik. Csak álltam, mígnem egy könnycsepp folyt arcomra, s kiszakadt belõlem a csalódott zokogás. És rohanni kezdem, mint akit üldöznek, hátra, leghátrább, távol mindenkitõl, mindentõl, minden élõtõl, aki szeret valakit...
Életembõl számûzöm a rólunk szült gondolatokat...
Életem- (Én + Õ) |
|
|
- október 12 2008 06:33:24
Szomorú a történeted Amara, rövid, mégis velõs, tulajdonképpen lelki,érzelmi tragédia az, ami akkor és ott történik.
Remélni merem viszont, a valóságban ez már a múlté és számodra nyitva áll a boldogság.
Szépen írtál,rendszerezetten és ébren tartva az olvasót. |
- október 12 2008 08:58:35
Remélem, ez csak egy elképzelt történet, és sosem lesz ilyen keserû találkozás a valóságban.
A matematikai példád egyszerûsített megoldásával frappánsan oldottad meg a helyzetet, és vontad le a végsõ következtetést.
Nekem is tetszett. |
- október 12 2008 11:33:09
nagyon ügyes a matematikai példa hasonlat.gratulálok.
és ha ez valóban megtörtént akkor csak azt tudom mondani hogy ne bánkódj.egyszer elfelejted. |
- október 13 2008 07:02:14
Fiatal koromat idézted novelláddal. Mennyi, mennyi bánat ért minket is anno, szerelmi csalódások...
Szépen és jól írsz.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
