|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy kutyus kilenc hónapnyi élete.
Kilenc hónap. Épp egy várandósság ideje. Ennyi jutott neki az életb?l, remélem boldogan nagyrészben. Bízom, hogy érdemes volt erre a kis id?re megmenteni,
küzdeni érte, gyógyítani, gyógyíttatni (szinte semmi pénzb?l áldozni sokat ),
kezelgetni, körülötte forgatni életünk kerekét.
December huszonharmadika volt. A mindíg nehéz szülinapom. Betegségeim abban a stádiumában jártam, hogy úgy éreztem talán lesz még két elviselhet? évem, azután még egy, mialatt lassan, kínok közt meghalok. A karácsony is mindíg nehéz volt, és István nap, párom nevenapja. Egyszercsak csöngettek, s fiam jött: anya, egy fekete szemeteszsákban kidobtak a jégre négy egyhetes kiskutyát, vállaltok egyet? ( férjem egész életében szeretett volna egy nagy kutyát, de az erkélytelen panel nyolcadik emeletén, két gyerek nyúzásának kitéve, pénztelenül, betegen,r30; ) Volt egy órám gondolkozni. A gyerekek már kirepültek. Senkink sincs. Párom nélkülem elveszett ember lesz. Magasvérnyomására, szívére, kett?nk kapcsolatára, gondoskodásra. Nagy fogadalom volt, amit akkor tettem!
Közös séták, beszélgetések, mindenre nagyon jót fog tenni, s ha nem leszek, nem marad egyedül. Még talán van id?m felnevelni neki egy kutyát, egy társat, egy örömforrást, gazdi lesz, én meg pótanya, Viktória nap van, ez azt jelenti: Gy?zelem, legy?zzük a halált, Viki lesz a kislány, ez egy jel, Karácsonyi ajándék, szülinapi ajándék, névnapi ajándék! Fekete volt, fehér zoknival és fehér pici ecsettel a farka leghegyén. Egész éjjel óránként tejes vízzel itattuk, kimosdattuk a kakiból ?t és a lakást, mert kimászott a ládából amibe beleszabdaltuk rossz negyven éves irhabundámat, és lassan végigmentünk mindenen amin egy kölyökkutyával szoktak az emberek. Viki óriási lett, engem elrántott akaratlan, egész nap beszélgettem vele mint mások az unokával,
olyan szeretetet ismertünk meg, amit másként lehetetlen. Hihetetlen volt amit átéltünk amikor kórházba kerültem s amikor hazajöttem. Viki halálos beteg lett,
párom átölelve tartotta mialatt meghalt, eltemette, és ami ezután történt, az már másik történet. Kilenc hónap. Ennyi jutott neki, nekünk a boldogságból.
De ? életre szóló ajándékokkal halmozott el minket.
|
|
|
- február 26 2008 12:54:37
Kedves Anyus!
Szívembe újra és újra melegség költözik, amikor olvashatok ehhez hasonló történeteket a kutyusokról, kedvenc négylábú társunkról. Nekünk is elment szegény Buksi kutyusunk 2006. december 6-án. Én is megemlékeztem róla írásomban. Most már van egy másik helyette, akit szintúgy nagyon szeretünk, most meg már az jár a fejemben, hogy mi megérjük-e majd azt az idõt,
amikor neki is mennie kell. Csak remélni tudom. Talán még lesz annyi idõnk.
Üdvözöl: Torma Zsuzsanna - egy kutya és macskabolond -
 |
- szeptember 28 2009 23:06:48
Az utolsó mondat megadta a választ arra a kérdésre, hogy megérte-e. Én is azt hiszem, hoyg igen, mert az emlékeket senki nem veheti el tőletek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
