|
 Vendég: 52
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Utazás az Ismeretlenbe...
Utazás
Rola megbabonázva bámulta a nagy sötétbarna bõröndöt. Ha összekuporodik, elfért volna benne.
- Téged is belecsomagoljalak ? - nevetett rá az apja és átfogva a derekát felemelte õt.
- Nee - sikoltott fel a kislány, de a következõ másodpercben már kacagott, hiszen apa nem fogja bántani õt, soha nem bántja.
- Szólj a maminak, hogy jöjjön be egy kicsit ! - kérte apa, amikor õ már újra a szilárd talajon állt. Rola bólintott és komótosan kiballagott a konyhába. Mami még mindig sírós hangulatban volt és . . . félt. Rola tétován megtorpant és nem mert megszólalni. Mami nem nézett rá és a kislány azt hitte, valamiért haragszik rá. De miért ? Hiszen nem csinált semmi rosszat. Apró kezecskéit ökölbe szorította és a tekintetét az anyjára szegezte.
Mami úgy látszik észrevette, hogy figyelik, mert hirtelen megfordult. Amikor megpillantotta ötéves csemetéjét, kedvesen elmosolyodott. Nagy adag szeretethullám úszott Rola felé és el- párologtatta belõle a hirtelen felgyülemlett feszültséget.
- Apu szeretné, ha bemennél hozzá.
Mami nem szólt semmit, csak kézenfogta õt és visszasétáltak a szobába. Apa a félig bepakolt bõröndöt vizsgálgatta és tanácstalannak tûnt. Mami az ablakhoz lépett és borongós arcát a felhõtlen ég felé emelte. Apa hátulról átkarolta és halkan nyugtatta : - Semmi baj. Nézd, milyen csodálatos a kékség, gyönyörû lesz az éjszaka !
- Igen - sóhajtott mosolyogva a mami. Hosszú ideig álltak így, ábrándozva, egymás vállára borulva. Rola hallgatott és mozdulatlan maradt, nehogy megtörje a varázst. Furcsa volt ez a nap, izgalmasan és vidáman indult, azután a lázas készülõdés fojtogató szorongásba torkollott. Azt már tudta, hogy a nagymamához fog- nak utazni. Ahhoz a nagymamához,akivel eddig sohasem találkozott és most végre megismer- heti. A szülei beszélgetéseibõl kibogozta, hogy hosszú és talán veszélyes út áll elõttük, de mindenesetre érdekes lesz. Rola nem értette, mégis tudta, hogy ez a kirándulás egészen más lesz mint az eddigi barangolásaik.
Mami kibontotta magát apa ölelésébõl és a kislány felé fordult.
- Gyere, kicsim, átköltöztetjük Bundit Dila nénihez.
- Megyek és megkeresem - ajánlkozott lelkesen Rola és kisüvített a szobából. Jól tudta, hogy Bundi ilyenkor, késõ délután, mindig az öreg diófa alatt pihen. Bozontos fejét kinyújtott mellsõ lábaira hajtja és elmélyülten töpreng a világ dolgain.
- Bundi, gyere ! - a kislány már messzirõl kiabált és integetett. Ezt egyszerûen nem lehetett nem észrevenni. A kutyus felállt. Egy ideig a fülét hegyezve figyelte a közeledõ kis alakot, majd szapora léptekkel elébe sietett.
- Rosszkedvûnek tûnsz - állapította meg Rola, és Bundi ezt nem is tagadta.
- Talán azért, mert elutazunk ? - kérdezte Rola, de Bundi csak hallgatott. Nem volt kedve válaszolni. A kislány vigasztalóan végigsimított a kutya kellemes, dús bundáján és komótos léptekkel elindultak a ház felé. Mami már az ajtó elõtt várta õket. A kezében egy zacskó kutyatápot szorongatott.
- Bundi nagyon bánatos - közölte szomorúan Rola.
- Búbamerültnek mondd : a bánat nem örök. A gond is elrepül, akár az örömök - idézett egy versikét mami.
Rola és Bundi elgondolkoztak rajta.
- Az Ezeregyéjszaka meséi. Emlékszel még ?
Rola a fejét ingatta.
- Sebaj. Gyertek !
Dila néni a szomszéd utcában lakott. Imádta az állatokat : voltak madarai, macskái, kutyája és még halacskái is. Rola szerette nézni a színes, csíkos, foltos halacskákat. Legszívesebben megkérdezte volna, hogy a nagymamánál is vannak-e halacskák. De nem lehetett. Mami és apa mindig dühbe gurultak, ha a nagymamáról kérdezõsködött. Nem tudott róla szinte semmit és nem is hagyták, hogy tudjon róla. Rola remélte, hogy ugyanolyan kedves, idõs nõ mint Dila néni, de tartott tõle, hogy nem így lesz.
Dila néni mézes sütivel kínálta õket.
- Szeretném egy napra rád bízni Bundit. De ne kényeztesd agyon, kérlek - mosolygott mami. Dila néni kedvesen átkarolta õt.
- Kirándulni megyünk - vágott mami a " miért ?" elébe.
Rola a sütit majszolva lekuporodott a padlóra, az akvárium mellé és arra gondolt, vajon mami miért nem árulja el senkinek, hogy a nagymamához utaznak.
- Rola, gyere el onnan ! - szólt rá hirtelen mami.
- Csak nézem a halacskákat - közölte csalódottan Rola, de azért feltápászkodott. Mami oda- lépett mellé és az egyik zömök törpeharcsára mutatott.
- Ez egy gonosz halacska. Nézd, milyen borzongató a tekintete !
Rola mégegyszer alaposan megnézte magának a halacskát, mielõtt mami elrángatta õt az akvárium közelébõl. Õ nem látta félelmetesnek, inkább csak magányosnak.
- Gyere ! Menjünk ki innen ! Figyel minket.
Dila néni szemei tágra nyíltak a döbbenettõl.
- A múlt héten vettem - mondta siránkozva.
- Tüntesd el ! - utasította határozottan mami - Úgy érzem, nagyon veszélyes. Félek tõle.
Dila nénit valószínûleg nagyon szíven ütötte a hír, hogy gonosz a törpeharcsája, mert egy hosszú percig nem bírt megszólalni.
- Most már mennünk kell - jelentette ki mami és olyan erõsen megszorította Rola karját, hogy a kislány felszisszent.
- Ez fájt - mondta, amikor kiléptek a kapun.
- Ne haragudj, kicsim - mami megpuszilta a kivörösödött foltot az apró karocskán. - Bundi hiányozni fog.
- Csak egy éjszakára utazunk. Gondolj arra, hogy Dila néni úgy bánik majd vele, mintha királyfi lenne.
- És a gonosz halacska ? Nem fogja bántani õt ?
- Remélem, Dila néni ki fogja dobni - mondta borúsan mami - Ne aggódj, kicsim ! Bundi erõs, tud magára vigyázni.
Többet nem beszéltek a hazafelé vezetõ úton. Rola a felkelõ holdban gyönyörködött : elõször hatalmas, narancsszínû korong volt és lassan egyre kisebb és halványabb lett. Amikor beléptek a házba, már a helyükre kerültek az elsõ csillagok is.
Megvacsoráztak és betelepedtek a hálószobába. Mami és apa az asztalra állítottak egy karcsú, színes üveget és három füstölgõ pálcikát helyeztek bele. Rola közelebb lépett és pislogva figyelte a pálcikák sejtelmesen izzó végeit. Az illatos füst lassan betelítette a hálószobát, a kislány pedig úgy érezte, hullámzani kezd alatta a padló.
- Gyere, Rola - mami kézenfogta õt és kivezette a szobából. Majd a kezébe nyomott egy színes könyvet és csak ennyit mondott - Beszélgetünk kicsit apával - és visszament a háló- szobába.
Rolának nem volt kedve végiglapozni a könyvet. Mami és apa máskor is be szokott így vonulni a hálószobába, de akkor elõtte mindig lefektették õt. Most egyáltalán nem volt álmos és egyfolytában Bundira gondolt. Körbesétálta a szobát jobbról balra, azután balról jobbra és egyre borzongatóbbnak és félelmetesebbnek érezte az egyedüllétet. Dermedten megállt a szoba közepén és a tekintetét makacsul az ajtóra tapasztotta.
r16; Gyertek már ki ! r16;, könyörgött a szemével. Hosszú percekig várt így egyre inkább rettegve egy ismeretlen valamitõl, amely lassan átitatta a szobát és a testét. Végre kitárult az ajtó. Mami és apa mosolyogva kiléptek.
- Indulunk - mami a szekrényhez libegett és elõvett egy pulóvert - Biztosan hideg van már odakinn - magyarázta, miközben felöltöztette õt. Azután két puszit lehelt a homlokára - Gyere menjünk !
Apa már várta õket az ajtó elõtt. Az egyik kezében a bõröndöt lógatta, a másikba beletemette Rola apró kezecskéjét. Kiléptek és nekivágtak a hûvös nyári éjszakának. Mint mindig, Rola lépkedett középen, egyik kezét apa fogta, másikat mami.
Végigtréfálkozták az egész utat, míg megérkeztek a faházhoz. Akkor mami elõresietett és bekapcsolt valami világításfélét, amitõl kékes-lilás derengés úsztatta végig a szobákat. Odabenn majdnem olyan hûvös volt mint kinn. Apa az asztalra fektette a bõröndöt. Pokrócokat vett elõ, amiket az ágyra terített. Mami lehuppant az egyik fotelba és az ölébe ültette Rolát.
- Beszéltünk nagymamával és azt mondta, mindhármunkat vár - mesélte - Már nagyon kíváncsi rád. Akkor látott utoljára, amikor megszülettél.
Rola türelmesen hallgatta mamit, és apát figyelte, aki most poharakat és egy termoszt pakolt ki a bõröndbõl. Gõzölgõ teát töltött a poharakba. Az egyiket mami kezébe adta, a másikat az övébe, a harmadikkal pedig lekuporodott a szomszéd fotelba.
- Idd meg, kicsim !
Kortyolgatni kezdték és lassan átmelegedtek.
- Ez nagyon cukros - állapította meg Rola - Furcsa íze van.
- Idd meg mindet - kérte mami és Rola engedelmeskedett.
Hosszú, unalmas percek teltek el, mire Rola fel merte tenni a kérdést :
- Ez a nagymama háza ?
- Igen - felelte mami és egyáltalán nem lett dühös.
- Gyertek - apa közben átköltözött az ágyra. Mami odabújt mellé, Rola pedig bepréselte magát közéjük.
- És hol van a nagymama ? - kérdezte.
- A nagymama már négy éve meghalt - mondta halkan mami.
Rola hosszan elgondolkozott.
- Akkor hogyan találkozunk vele ?
- A szellemével fogunk találkozni hamarosan.
Rola nem merte folytatni a faggatózást. Lehunyta a szemét, ahogyan mami és apa tette, és csendben várt a sötétben. Nemsokára értük jön valaki és megmutatja az utat.
Az elsõ pillanatban megrémült, amikor zuhanni kezdett, de mami és apa is ott voltak vele és megnyugtatták õt. Tanácstalan volt. Nem tudta, merre tartanak. Úgy érezte mintha egyszerre lenne mindenütt, mégsem volt sehol.
Szeretet-spirál kebelezte magába, de pánik és bizonytalanság is gomolygott benne és ez össze- zavarta õt.
" Nem szabad megijedni ", figyelmeztette apa, de Rola még soha nem érezte ennyire tehetetlennek magát. A spirál izzása erõsödött és lassan újra megnyugodott, egyre kellemesebben érezte magát. " Nem fogunk eltévedni ", válaszolta mami Rola kétségeire.
" Itt nem lehet eltévedni".
Igaza volt. Valóban egyetlen út vezetett a fény felé.
Rola elõrerohant és õ érkezett meg elsõként.
|
|
|
- október 15 2008 16:59:10
Érdekes volt ez a "szellemjárat" vagyis Rola utazása. A sok párbeszéd nem tette unalmassá. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
