|
 Vendég: 46
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Holdbéli lélekvárkastély
A tükör másik oldala
Ah,... - te Istentelen magány!
- Rideg szívem, pusztították ezernyi hajnalok s míg e bezárt hely palotám, odaát egy másik világ, hol teltek eddig a sok-sok századok.
S most, végre, - talán új Nap ragyog s új sugara életem reménye, kel életre e meghitt hajnalon!
Újra s újra suttogott szavaim utolsó mondatai, - égnek a múlt homályában, mint megannyi versem vágyai.
Már nem ismételem! - Óh, nem...
Kel a Nap s most sugarai ragyognak,
- amott gyertyák fényei gyúlnak hunyorogva, meghitt homályba bújik a világ!
- "Óh, te kedves, - most miért s honnan hozott erre utad, - láttatni bájaid s csudálni benned egy vágyott más-világ!
Jöjj bátran, jöjj, add a kezed, hadd érintsem, - törd meg a sok-száz éves átkot, szabadíts rám e mostani új világot!"
- Csak nézem a tükröt és nem hiszek a szememnek, az arc, mely fürkészi tekintetem, ajkán hallhatatlanul szavak szólanak,
- félénk, tán remeg egy kissé, de megérinti a kezem!
Óh, - szisszenek! Forró, éget, miért teszi ezt velem?
Majd enged a tükör foncsora a pillantásnak és ezüstje hullik ezernyi darabra!
Megrettenek, s a kedves test aléltan hullik a karjaimba!
Egy pillanat az egész, ébenfekete hajfürtjei a bársonyos vállára zuhannak s arcán rózsaszirom suttogás, ajka bíborvörös s tán csókom vár titkon, majd téved pillantásom fedetlen nyakára, s tovább kúszva kebleire és dekoltázsára....
Csak egy álom, vagy tán valóság?
- "Gondolatom suhan messze, képzelet száll tova, - most egy új világot látok, hol kedvesem otthona. Ismeretlen e haza, tágas, nyílt terek, de nappal ezernyi zaj, s csak borús fellegek!
De míg álmom tart, - Árnyék lennék,
- hûs árnyék s éjjel hozzád osonnék. Ablakodon benéznék gyönyörködni az álmodon, majd bebújni a kulcslyukon s takaród alá merészkedni, forró tested ölelni, hogy hûs testem veled álmodjon!
Vagy inkább éjjeli pillangó leszek, reppenek feléd boldogan s míg éjjeli lámpásod csalogat, nyitott ablakodon szárnyhúron lebbenek s hajadra szállok csendesen, hozva álmaid, ...szépeket!
Majd hajadba gyöngyöket szövök, mind egy-egy történet, hogy eme álmokat lásd kéjesen, s velem együttlétedet!
De lehetek tücsök is, ki néked ciripel, s altatva játsz éji muzsikát, andalító, lírai zenét, mitõl egy álomra változik,
- jóra, szépre e Világ!
De lehetek álmod, ki álmom kergeti s hoz édes mámort, míg az éj leple hajnalban leesik. - S ha álmod álmomban véget ér,
- csak kívánom... - Könnyeim csordulnak most alant.
az Álom soha sem érjen véget, míg ha mellettem tornyosuló fellegek, kedvüket a sötét bú járja át, nem úgy mint nyáron, mikor pajkos szellõ kergette bolondos kislányát.
Most itt ülök az egyik peremén s nézek a mélybe, mily rossz is e Világ, - sötét, de látom itt-ott, egy-egy hunyorgó gyertyaláng, mint szunnyadó csodák. Könnyeim csordulnak szemembõl s a sötét mélybe hulló, hideg esõcseppekkel keverednek. Valami vonz, most lejjebb csusszanok s érzem, amint lágyan a földre huppanok. Furcsa, lábam nem érinti s nem hagy lábnyomot, mint imént tollam, mely éppen kifogyott!
- (már többször tette meg velem mostanában!)
- Utamon utcai lámpák magasodnak fölém, hideg fényük torz tükörként vetítik alakom a kockakõ esõtõl csillogó testére.
Lassan lopódzik az árnyam, majd megáll, megkerül s újra kúszik elõre, - érdekes játék, gondolom. - félhomály.
Majd hallok egy hangot, - suttog.
- "Állj, ne bánts, nem az vagyok akinek hittél!" - majd a hang felé osonok. Egy ablakon szûrõdnek ki e szavak s csak hallgatom, - hallgatom.
Közben csak csepereg az esõ és már majdnem bõrig áztam, - fázok.
De csak hív a hang.
- "Nem tudok menekülni tõled! - nem tudok!"
Két tenyerem az üvegre tapasztom, közelebb hajolok, leheletemtõl párás lesz az üveg s most szívet rajzolok, majd ajkammal megérintem és belecsókolok. Csak egyre hív a hang, - a bejárati ajtó résén bepréselem magam, ázott kabátom poros lett, - nem baj, félredobom.
A hálószoba ajtó csak résnyire van nyitva, beljebb lököm az ujjammal, mely tárul és halkan nyikkanva megáll.
Egy gyertya pislákol a szekrényen, vanília illatot árasztva tölti be a szobát. Hunyorgó árnyak mindenütt.
Meglátom õt, - arca meggyötört s párnáját görcsösen öleli magához,
- fél, nagyon fél!
Újra hallom a hangját,
- "Ne bánts, kérlek, ne bánts!"
Az ágya szélére ülök, megérintem õt, - összerezzen, de alszik tovább.
Majd levetem átázott ruhám és mellébújok a paplan alá.
Forró a teste s beleborzong a hûvösségembe.
Egy kicsit átmelegszek én is.
- Érzem, megnyugszik s kérdi,
- "Hol voltál ilyen sokáig, féltem nélküled, - többé ne tégy ilyet!"
Majd átöleltem õt és eggyé válik a testünk.
- "Szép álmokat Kedvesem!"
Reggel ébresztõ órára riadt s álmosan ment az ablakhoz, a függönyt elhúzta, - még mindig esik, közben megláttja, a már cseppektõl csurgó szívet az üvegen, - felsziszen.
- "Hát mégis itt járt?"
A szemébõl könnycseppek gurultak végig az arcán, majd nagy cseppekben hulltak a szõnyegre, - már megint esik!
- Én újra egy felhõn ülök, nézem õt az ablakon keresztül, már nem sírok, egy kicsit álma voltam,
- Szeretem Õt!
Most újra a piszkos utcákat járom, keresem, ...nem találom!
Csak egy gondolatom feszeng és nem hagy nyugodni,...
- Akkor, miért - és hol hagytam õt?"
...majd hallom az ébresztõórám, ébredek és gépként munkába megyek.
- Míg hanyatlik az idõ az elhagyott kastély felett..
...- Két kisgyermek játszadozik ódon falai között, szerelmüket édesgetik egy fakult tükör elõtt, - szeretlek s szeretlek én, szívet szívbe rajzolva csókjukkal pecsételték!
De azóta csak teltek az évek, évtizedek s valahol bolyongnak az életrengetegben élettelen, de álmuk a szív, mint emlék...
Most fény dereng s csókra ébredek, - Istenem, forró csók!
- De rég éreztem már ilyet!
Érzem hunyorognom kell, szúr a fény, de a csók kellemes.
20081003
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- október 16 2008 16:39:26
Köszönöm, kedves Zsuzsa!
- Majd igyekszem a folytatással is, ... s hogy - "olyan gyönyörûen fájdalmas", nos a folytatás még fájdalmasabb lesz!
Szeretettel: Louis |
- október 16 2008 19:54:34
Mindennek két oldala van bizony még a tükörnek is.
Olvaslak tovább.
Szeretettel Joli |
- október 17 2008 12:55:34
Tudom, kár lenne kérnem, hogy ne fokozd tovább a fájdalmat, se a magadét, se a miénket.
Azt hiszem, én nem lennék képes ehhez hasonlót megírni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
