|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elmélkedés...talán érted
Mit vársz, ha kibontod kedvenc édességed a csomagolásból?
Mondjuk a formát, hogy kívántassa magát, hogy ízlelõbimbóimon kiteljesedjen az a harmónia, ami tökéletes, megfoghatatlan és vágyakozó nyugalmat ad, még ha el is folyik egy pillanatra számból az alakja. Igen, ez az érzéki csalódás a valóság szándékos becsapása. Egy pillanatra elrepít, hogy kegyetlenül a földhöz csapjon. Aztán vágyat ébreszt a repülésre, és földre csap megint. Vágy, élvezet, ébredés. Vágy, élvezet, ébredés. Melyiket kellene kihagynom? Vágy, élvezet, ébredés. Élvezetr30; élvezetr30; élvezetr30; Aztán ha üres a csomagolás, értékét növeli a vágy; hol keresse és miben a szemem. Aztán, ha csábítóbb a kínálat, a kibontás után a csalódottság, meg a tolerancia: az elõbbi csak az igazi. Én béna, többet nem fog elõfordulni. Aztán kísértés, hátha. Csalódás, fogadkozás. Aztán kezdõdik elölrõl. És megint. És megint. Elfelejtem, milyen is az az íz. Aztán, csak keresek valamit. Valami hasonlót. Csak legyen valami. Valami hasonló érzés. Repülök, repülök, repülök. Jaj, csak ne a földre csapódjak! Aztán felállok, kezem, lábam törött, sajog bennem a lélek, de szállni akarok. Szállni, szállni. Nézd! Szállok. Aztán valaki lehajol hozzám, felemel a fetrengõ mocskomból, s ráébredek, csak röhögnek rajtam, mert látják azt, mit én repülésnek hívok.
Mit is várok, ha kibontom kedvenc édességem a csomagolásából? Talán azt, amiért kezembe veszek egy könyvet, teli mondatokba zárt betûkkel. Azt az illúziót, ha reányitok valakire, az is reám nyisson. Fázom a festett tûz melegében. Bízom benne, az okosabbra nyitok. Már nem hallom meg a fecsegõt. A gõgicsélõben sem bízom. Uram! Elfogyott elõlem a lépted! Merre menjek?!. Elviselem, ha szomjas vagyok, enni adnak, s ha éhes, akkor meg itatnak. Hogyan leszek így tarisznyás koldusa az életnek!?. Hol van az, aki képére formálta létemet!? Hol van?! Meg kéne köszönnöm néki. Nyom a magamra vett teher. Segíts Uram! Tiéd vagyok így lázadón is. Az élet színe a vér. Összeköt, és elválaszt egymástól. Kéne valami fontosabb, mint az ék! Még nem tudom mi az, de kéne nagyon! Nagyon, de nagyon. Kéne már. Mint éhezõnek egy falatnyi kenyér, s hogy ne fúljon meg, egy pohárnyi bor utána. Utána értelem a kezébe, hogy lefoglalja magát. Egy dallam simogatja lelkemet, szövege vérembe hûl.
Ujjaim
begyén fogságában sír a dallam
gitárom feszülõ húrjain,
ajkamon ordító szavak
gondolatomba rejtett hangjai,
és tépi a szél vérzõ testemet!
És tépi a szél vérzõ testemet.
Mit is várok, ha kibontom kedvenc édességem a csomagolásából? Hallgatom a síneken kattogó kerekek dallamában a hívó szavakat a sorompó rúdjára könyökölve. Talán Balatonszárszón, és lehet, hogy Mellette. A kérdés, visszatartsam magam, vagy ugorjak Véle.
|
|
|
- október 16 2008 17:26:08
Kicsomagoltam a novelládat, megkóstoltam. Azt kaptam, amit vártam. Nem csalódtam. Példabeszéded lesz aki megérti? Én megértettem. Nem fejtem ki itt bõvebben. Sokan lehet nem értik, egyszerûbben kéne fogalmaznod.
Ne ugorj Véle. Ne Te dönts, Õ dönt helyetted, csak készülj, mert bármikor hívhat.
Szeretettel Joli |
- október 17 2008 16:48:00
Kedves engedélyezõ!
Térjünk már - legalább nálam - vissza a próza formájához (balról jobbra olvasva) mert ez zavaró. Sõt, csökkenti az írás értékét.
Köszönöm; Mihály |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
