|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A m?ben megtalálható versek lazi m?ve, ide készültek.
Az autópályán hirtelen felt?nik egy lány, aki egyenest az autó felé halad. Mit akar? Mi oka tettére? És az autó vezet?je hogy reagál? Mi lesz vele? Kérdések, melyre választ talál a m?ben.
Az autó nyugodt tempóban falta a kilómétereket a csendes június végi éjszakában. Károly a visszapillantó tükörb?l figyelte utasait. Fiát, akit 1 éve nem látott már, mert megnyert egy franciaországi ösztöndíjat, s így Párizsban tanul. Az els? évben még itthon volt a szünetben, de az idei tanévben egyszer sem jött. Nehéz id?szak következett a férfi életében, mert gyakorlatilag 8 éve teljesen egyedül nevelte a gyereket, s szoros kapcsolat alakult ki kett?jük között. Hisz amióta felesége elhagyta ?ket, minden szabadidejüket együtt töltötték. Amikor a díjat megnyerte a gyerek, nagyon büszke volt rá, de az öröm mellett szívébe félelem és kétség költözött. Mi lesz most vele 36 évesen egyedül? Aztán szép lassan hozzászokott, megszokta a magányt, hogy senki sem várja otthon. Az utóbbi 2 évben sokat dolgozott az iskolában,ahol matematikát tanított.Különórákat is vállalt, hogy minél jobban lekösse magát.
Figyelte fiát, aki 18 éves korára csinos szép szál legénnyé serdült, aki tudja mit akar.Kisfiús arcából csillogó zöld szempár néz rá. Arcát bajusszal próbálja férfiassá tenni, ami határozottan jól áll neki. Dús barna haja hosszú,de rendezett.
Mikor a gyerek megírta, hazajön, de nem egyedül, izgatottan készült a találkozóra. Amíg a repül?t várta, megpróbálta elképzelni milyen lehet a kislány,aki fia szívét rabul ejtette, mert gyanította, azért nem jött idáig. Szerelmes, ha akarná sem tudja tagadni, mert amint meglátta ?ket, észrevette. A gyerekr?l sugárzott a boldogság.Ahogy közeledtek felé szíve hevesen kalapált, izgatottságát alig tudta leplezni. A feketehajú csinos lányon is látszott izgatottsága, ahogy fiába kapaszkodva eléléptek.
- Szia apu! -ugrott a nyakába Tamás - ? Monique, náluk lakom, s a barátn?m.
- Szervusz - üdvözölte franciául - Kereki Károly vagyok, Tomi apukája.Örülök, hogy látlak. - nyújtotta kezét a kislány felé, akit 17 évesnek saccolt. Fél fejjel alacsonyabb, mint fia. Tetszett neki, els? látásra szimpatikus volt. Félhosszú haja lófarokban összefogva, így arca jól látható, melyb?l hatalmas barna csillogó szemekkel néz. Különös kíváncsisággal hallgatta, amit Tomi mesélt, míg oda nem értek hozzá.
- Jól megn?ttél kölyök! Már majdnem olyan magas vagy, mint én. Hosszú volt ez az év tudod-e? - ölelte magához a gyereket.
- Tudom apu, ne haragudj, de Monique nem tudott jönni el?bb.
- Nem baj, f?, hogy itt vagytok. Remélem, itthon töltitek az egész szünid?t.
- Igen, úgy terveztük, sok látnivaló van Magyarországon, és a Balcsira is elmennénk.
Vezetés közben nem igazán akart beszélgetni, úgy gondolta, lesz id? megismerni fia barátn?jét a nyáron. A fiatalok beszélgetéséb?l nem minden szót értett, mrt bár tudott franciául, suttogóra fogták.Tudta, ez most nem tartozik rá.Megpróbálta figyelmét az útra terelni, teljesen a vezetésre koncentrált. Hirtelen észrevette, hogy az út szélér?l valami, vagy valaki feléjük közeledik, pont a kocsi elé! Teljes erejéb?l beletaposott a fékbe. Az autó csikorogva lassított, majd az elválaszókorlátnak ütközve keresztbe fordult az úton, és megállt.A bent ül?k döbbenetükben szólni sem tudtak. Pár másodperc riadt csend után az apa remeg? hangon, teljes testében remegve próbált megszólalni.
- Jól vagytok? Tomi?
- Igen, mi volt ez?
- Monique?
- ? is, nincs semmi baj! Mi a fene volt ez?
- Nem tudom. Lehet, hogy elütöttem valakit! Megnézem, maradjatok a kocsiban. -Károly remeg? térdekkel kászálódott ki, hogy megnézze mi volt az, s megsérült-e valaki. Fia azonban hamarabb kapcsolt, kiugrott a kocsiból, s mire odaért, már hangosan kiabált az ott álló döbbent lánnyal.
- Teljesen elment az eszed!? Mit m?velsz?! Meg akarsz halni, te ?tült, hülye liba?!
- És, ha igen? Mi közöd hozzá?
- A te dolgod, de ne a mi kocsink el?tt!
- Tomi, ne mondj ilyet! - ért oda az apa is, s próbálta összeszedni erejét, hogy lecsillapítsa fiát. - Ez igazán nem volt jó ötlet kislány, mert így másokat is bajba sodorsz.Különben meg mi okod lehet rá, hogy így cselekedj?!
- Semmi köze hozzá! Hagyjon békén! - Tört ki a lányból a hangos zokogás - Meg akarok halni és kész! Elegem van ebb?l a büdös, nyavalyás életb?l!
Károl ráérzett, hogy valami komoly baj történhetett ezzel a gyereklánnyal, mert lassan lecsillapodott, s a félhomályban kivette, hogy a lány nem lehet több 17 évesnél.Riadtan kétségbeesve állt az út közepén, s remegve mozdulni sem tudott.
- Rendben, de azért nem esett bajod?El kellene jönnöd innen, mert nem biztonságos az út közepén állni a sötétben. Gyere, menjünk a kocsihoz, ott egy kicsit mindenki megnyugszik. Meg aztán nem szeretnék rend?rrel találkozni, gondolom te sem? - nézett kérd?n a lányra, aki még mindig sírva intett, hogy nem.
Az apa kézenfogta a remeg? lányt, s az autóhoz kísérte, majd beszállt, s menetirányba fordult.
-Gyere szállj be, majd itt megbeszéljük, hogyan tovább.
- Hagyjon békén, nincs mit megbeszélni!
- De igen van! - szólt közbe Tamás, még mindig az ijedség hatása alatt. - Bajba sodorsz bennünket is, majdnem elütött apu. Ha nem szállsz be önszántadból, berángatlak!
- Tomi csillapodj! Ha nem akar nem jön.
- Ha már bajt csinált, jönnie kell! Vagy rend?rt akarsz?
- Nem, azt nem! -Felelt a lány riadtan.
- Akkor gyere, -Károly az ajtóra mutatott, amely nyitva állt a lány el?tt, aki lassan beszállt, s összekuporodott az anyósülésen. - hazaviszem a fiamékat, utána elviszlek téged is. -Szólt már nyugodtan.
- Én nem akarok hazamenni! Haza? Minek? Hová? -kérdezte szinte csak magától.
- Szüleid biztos izgulnak érted. Jó lenne megnyugtatni ?ket, nem gondolod? - nézett a lányra, de ? csak gubbasztott mellette, s nem szólt többet egész úton. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
