|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
(egy blogból)
 Z
Egy 92 éves, kicsi, idõs ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött és reggel 8 órakor elindult az idõsek otthonába. 70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát. Az idõsek otthona elõterében várakozik, s ránk mosolyog, mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája. Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki, milyen is az õ kis szobája; elmesélem neki azt is milyen színû a függöny és az ágytakaró.
- Nagyon tetszik.
S lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete elsõ szobáját.
- Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit.
- Az nem baj - közli. A boldogság az mindentõl független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól, az attól függ, ahogy én azt látni akarom. Én már fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom. Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem mûködik, mely részeim fájnak; vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól mûködnek. Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyûjtöttem össze. Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyûjtöttél. Ezért az én tanácsom, hogy sok-sok boldogságot és szépet rakjál félre emlékeid bankszámlájára. Emlékezz ezekre, az egyszerû gondolatokra ahhoz, hogy boldog legyél:
1. Szabadulj meg a gyûlölettõl...
2. Szabadulj meg az aggodalmaktól...
3. Élj egyszerûen...
4. Adjál többet...
5. Várj kevesebbet...
|
|
|
- október 17 2008 07:46:28
SZia Sennomeco! Kinek a blogjából való ez az írás, a tiédbõl???
A történet tetszik is, meg nem is. A nemmel kezdem. Sztm ezek a mondatok nem egy 92 éves ember szájából valók, így nem beszél senki, fõleg nem használ ilyen szavakat, hogy: dekoráció, testrész, bankszámla. Kedves Mihály megszólítás egyenesen felháborít, tiszteletlen, oda hiányzik a bácsi szó, minden esetben.
Hol a történet vége? Vajon csalódott Mihály bácsi mikor meglátta a szobáját, vagy nem, persze ha a szeme olyan mint egy 20 évesé.
Csodálatos, hogy szellemileg ilyen fitt, remélem testileg is. A bankszámla hasonlat is sántít, mi van, ha elfelejted a bankszámlád kódját??
Tetszik, hogy bölcs ez az ember, és be sem költözött , már is nagy szavakkal, bölcseletekkel int téged. Gondozó vagy, ápoló vagy orvos vagy az otthonban?
Szóval, kinek a blogjából vetted ezt az írást?? Miért nem írsz saját magad, a saját kútfõbõl???
Remélem nem sértõdsz meg!
Sancho |
- október 17 2008 15:44:23
Kedves Sancho!
Elõször is köszönöm szépen a hozzászólást és az idõt, amit a történet elolvasásával töltöttél! Egyáltalán nem vagyok sértõdõs típus. Sõt! Vallom, hogy a negatív kritika építõ jellegû.
Viszont olvasva a kommentedet, úgy érzem, olyan felszínes dolgokon akadtál fenn, aminek semmi jelentõssége... A történet lényegét tekintve fikció, és nem az a tanulság, hogy egy 92 éves bácsi tudja-e használni a bankszámláját, avagy sem, vagy hogy ismeri-e a dekoráció szót. Hanem az, hogy saját magunk döntjük el, örülünk-e az élet apró dolgainak, vagy sem. Saját magunkban kell letisztáznunk, hogy akarjuk e látni a pozitív dolgokat, vagy elkesergünk a minket ért rossz dolgokon és ezzel együtt kezet fogunk a boldogtalansággal.
No, nem magyarázom tovább, mert természetesen mindenkinek szíve joga azt kiolvasni az alkotásból, amit csak szeretne (tud), és nem várhatom el senkitõl, hogy a lelke érett legyen egy ilyen mondanivaló befogadására.
Írok saját kútfõbõl!
Hogy kinek a blogjából vettem az írást? Ezt pedig nem árulom el! De ezúton is köszönet neki!
További csodálatos napot és eredményes böngészést!
Üdv.:
Senn  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
