|
 Vendég: 71
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Így van ez jól. Meg kell várni, hogy eljöjjön, hogy újra eljöjjön a pillanat. Minden reggel, minden nap, a pillanat, amelyik után még a mosoly is felszabadul, nyitottá lesznek egymásra az emberek.
Álomittas hajnali derengés. Inkább éjszaka még, de a levegõben érezni lehet a reggel közeledtét. Szemerkél az esõ. Itt-ott egy-egy kutya ugat, átszûrõdik egy kakas kukorékolása. Egyszerre értünk a járdaszigetre. Te balról, én jobbról. Két nõ. Valamit mormogtunk az esernyõ alól, talán még ismerõsek is voltunk egymásnak. Mindkettõnkön a várakozás feszültsége. Na, nem a busz miatt! Ez valami más volt, valami megmagyarázhatatlan tétovaság. Álltunk a járdán, némán, arcunkat kelet felé fordítva és vártunk.
Jó lett volna beszélni hozzád, megkérdezni, hogy Te mire vársz, miért épp keletrõl várod, mert a várakozást éreztem körülötted. Jó lett volna tudni, mire gondolsz, honnan jöttél, merre tartasz, de nem éreztem helyénvalónak a szavakat. Talán mert én is azt a valamit lestem, amit Te, és is szorongtam, hogy eljön-e ma is? Butaság, tudom, hiszen minden nap eljön, mégis olyan terhes volt az a pár perc, ahogy ott álltunk a szemerkélõ esõben, magunk mögött hagyva az éjszaka csendjét, a meleg takaró ölelését. Tudnunk kellett, hogy eljön. Ma megint eljön, és fényével elindul az új nap.
Akkor megláttuk. Éreztük csak, nem is láttuk, hiszen a házak szorításában nem lehet látni a horizontot, de megjelent az elsõ derengés. Egy halvány kicsi fény, amelynek sikerült végre átverekednie a felhõ fátyolon, lassan felkúszott elõször a házak tetejéig, majd apró udvart készítve magának tört egy re feljebb! Egyszerre tört fel belõlünk a megkönnyebbülés sóhaja. Kicsit néztük még a pirkadatot, majd szinte egyszerre fordultunk egymás felé. Egymásra mosolyogtunk, és beszélgetésbe elegyedtünk.
Így van ez jól. Meg kell várni, hogy eljöjjön, hogy újra eljöjjön a pillanat. Minden reggel, minden nap, a pillanat, amelyik után még a mosoly is felszabadul, nyitottá lesznek egymásra az emberek.
|
|
|
- október 30 2008 14:46:30
Kedves Mazsoka!
Megint csak egy érdekes életkép a mindennapi életünkbõl, a mindennapi események elindításáról.
Én is sokszor voltam már hasonló helyzetben, hogy kellett valalmi olyannak történnie - mint itt pld. a napfelkeltének az együtt lesése -, hogy két ember között meginduljon, kialakuljon a párbeszéd, (amely nem csupán az idõjárásról szól).
Az angolok így kezdenék. "Is'nt it a lovely day, is it?" Szép napunk van, nem de (ugye)? Bár, lehet, hogy éppen esik az esõ!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
