|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Boldog volt ott a padon. Talán a legboldogabb ember a Földön.
Ragyogott. Valósággal ragyogott, ahogy ott ült a padon, könyvvel a kezében. Körbelengte egyfajta derû. Mint egy trópusi fülledt este, úgy ontotta magából az energiát, ami aztán az egész teret beragyogta. Valami sárgás, vöröses, meleg fénnyel festette meg az éppen csak rügyezõ fákat és bokrokat. Egyfajta személytelen, tavaszi ragyogással, ami aztán mindenkire gyógyítólag hat.
Ismerte a titkot. A titkot, amely a csillagokat irányítja, amelyik ragyog, mint a napfény, amely az évszakokat változtatja. Az öröm titkát. Ott, abban a pillanatban képes volt azonosulni minden szépségével a tavasznak, mindazzal, ami körülvette: a tavaszi virággal, a lepke után rohanó kutyával, az erõtõl duzzadó évszázados fákkal, a kristálytiszta égbolttal, az égen játszódó felhõkkel.
Érezte a békét, a kék és fehér színben játszó megnyugvást, a csend hívó szavát. Napfény volt ott a padon. Napfény, mely képes a havas hegycsúcsot, a jégcsapot is ékszerré varázsolni.
Gyerek volt ott a padon. Boldog, bolond, gondtalan gyermek, aki nem néz a múltba, nem néz a jövõbe, nem féli a halált, mert nem is ismeri. Csak a halhatatlan jelenben él.
Súlytalan volt ott a padon, aki ellendül a földtõl, és egyenesen a mennyországba emelkedett.
Boldog volt ott a padon. Talán a legboldogabb ember a Földön.
|
|
|
- november 01 2008 06:07:32
Hangulatos, érzelmes történet volt.Jó lenne ott ülni azon a padon. |
- november 02 2008 12:22:42
Szépet láttál! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
