|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
Hallottam a szavakat, melyet papírodra véstél. Könnyeket hullattam, s már bánom, hogy nem láthattad. Mert akkor tudtad volna, hogy mit éreztem. Tudod vágytam arra a tekintetre, arra az õszinte mosolyra, mit szívedben õriztél valahol, mélyen. Talán nem nekem tartogattad. Mert álmod messze van álmomtól, célunk nem közös. Mégis örülök, hogy kincsemmé váltak emlékeim. De mikor visszagondolok, nem érzem, amit akkor. Szúr, sajog, s egyszerre öröm ami ér. Viszont ez nem boldogság;
Mindvégig tudtam, hisz már az elején elmondtad: egy idõre itt hagysz. Akkor még nem akartam felfogni, hogy ez be is következhet. S mikor elérkezett az az idõ, hogy utadat egyedül járod tovább, közönnyel reagáltam: jól van, legyen. Mert tudtam boldog leszel álmaidat megvalósítva így is, nélkülem. Most remeg bennem a bûntudat, hogy el tudtalak engedni. De túl erõs volt a fájdalom, féltem, se nem tudtam neked elmondani érzéseimet.
Hallottam szavaidat, s könnyeket hullattam. De már bánom, hogy nem láthattad. Mert akkor tudtad volna, hogy mit éreztem;
|
|
|
- november 18 2008 17:27:34
Az érzés ismerõs. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
