|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor kinyitotta a szemét, ámulva nézett körül. Csodás volt amit látott.
Ragyogó, valószínûtlen napsütés vakította el. A levegõ TISZTA volt! Nem kellett használnia a megszokott szûrõt!
Végignézett magán: valami furcsa két részbõl álló apró ruhadarab fedte a testét. Semmi szürke megszokott kezeslábas! Kilátszott a bõre! De jó érzés! - gondolta ámuldozva. Megkövülve állt, mozdulni sem mert, nehogy elillanjon ez a mesés álomkép.
Valami nagyon furcsára lett figyelmes. Nem messze tõle valami zúgott és csobogott. Vajon mi lehet az? Óvatosan lépkedett a különös dologhoz közelebb., miközben észrevette, hogy mezítláb lépked valami langyos, talpa alatt puhán omladozó finom dolgon. De fura! És kellemes. r11; mosolyodott el. Óvatosan közelítette meg a csobogó, fodrozódó, szinte a talpáig kifutó, majd visszahúzódó valamit. Lehajol, hogy megérintse. Nahát: NEDVES!
Tudta milyen érzés az. Még az iskolában, történelem órán a Természeti Múzeumban mutatták meg nekik azt a valamit, ami NEDVES volt. Igen. Azt mesélte a tárlatvezetõ, hogy volt olyan idõ, amikor ilyen nedves dolog borította a Föld nagy részét.
Persze mindannyian kinevették. Hogy is hívta? Meg van! Azt mondta, ez a VÍZ. De hát az ilyen múzeumi emberek annyi ostobaságot beszélnek. Még hogy víz!
Most felrémlett elõtte a múzeumi ember lelkes arca:
- Képzeljék, fürödtek benne. Játszottak vele. Úsztak benne. Csónakáztak rajta. Csak úgy, szabadon. El tudják képzelni? És tiszta volt, csobogott, csacsogott. Maga volt a csoda. A tenger. Gyönyörû kék volt -mondta és hirtelen, szomorúan elhallgatott.
Felemelte bánatos tekintetét, majd látva a visszatartott nevetéstõl pukkadozó gyerekek arcát, hirtelen morcosan rájuk dörrent:
- Nincs ezen semmi nevetnivaló, kérem. Menjenek, csak menjenek.- és ezzel részérõl befejezõdött a látogatás. Õ meg, mint afféle komisz kis ördögfióka, váratlanul odarohant a féltve õrzött VÍZ-hez és egy hirtelen mozdulattal belemártotta a kezét. Akkor érezte azt, hogy milyen NEDVES a víz.
Ami a lábai elõtt zúgott, csobogott fodrozódott nem lehet más, mint a víz, sok-sok víz. Hogy is mondta a múzeumi ember? Tenger! Igen csak az lehet. Elképesztõ!
Óvatosan közelebb lépett, hagyta, hogy a partra futó hullámok körülöleljék a meztelen lábát.
Nagyon jó érzés volt!
Váratlan zajra kapta fel a fejét. Felnézett. Szeme elkerekedett. Hihetetlen dolgot látott.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
