|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
M
Létrára kell másznom hogy felérjem. Nyújtózkodva is még legalább egy kézfejnyi távolságra van tõlem. Kapaszkodom egyik kézzel,pipiskedek,kezem a magasban,mégsem érhetem el. Egy másik világba próbálok átérni,de a polcok túl magasak,hogy áthághassam õket.
Ketten voltunk csak kéz a kézben,aztán jött a szél és szétszakított minket. Lebegve próbáltunk újra összetalálkozni,de mindhiába. A tér és az idõ nem volt megfelelõ. Legalábbis ezt gondoltam.
Lábnyomok után kutatok a homokban. Vannak csíkok,foltok,de konkrét emberi lábnyom sehol. Frissen ázott földön járok,a levegõ megtelt illattal,én pedig csak kutatok,és rájövök,nem is létezik az,akit követtem...
Rányomta bélyegét az idõ. Megkövesedettként ül a pultnál,kezében bor,lábán a régi cipõ. Valaki hozzászól,Õ elfordul,úgy tesz,mintha nem létezne. Kapaszkodik az italba,hátha segítséget tudna nyújtani..
Máshoz ért. Többet szólt. Vágyódással tekintett rá,mint piedesztálra emelt Istennõre. Haja csillogott a fényben,a füst körbeölelte, kezei akaratlanul is utánanyúltak. Ekkor kapott észbe. Ami egyszer elmúlt és fájt,többet nem kerülhet hozzá közel. Ekkor kezdett falat építeni. Mára az erõdjébe bújva siratja múltját,jelenét és a kiláthatatlan jövõt.
A cigaretta még halványan pislogott a hamutartóban,az asztalra kidõlt ital már a föld felé tartott,az ablak is becsukva. Sivár valóságképet festett. Élethûen ábrázolt egy megtört embert,aki ha úgy tartotta kedve,szembeszállt magával. Minden éjjel öngyilkos lett. |
|
|
- december 11 2008 09:36:00
Nem kell mindenben a mondandót keresni. Van,hogy a sorok közt rejlõ, csak az olvasónak kiolvasható jelentés volt a központban amikor megírtam.. Néha nem konkrét szándékkal írok,csak elõtör belõlem,amit papírra kell vetnem. Nem feltétlenül függ össze, mégis lehet valakinek egy teljes egészet jelent... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
