|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
fikció
Hideg.Sötét.Zene.Nem minden esetben áll összefüggésben ez a három szó,most mégis egy
helyen és egy idõben van jelen. Fázom,nincs világítás és bömböl a rock.Legalábbis a
füleimben.Valahol mellettem két üres üveg hever a földön,a szoba idegen,mégis nyugodt vagyok.Muszáj volt felkelnem.Nem bírtam feküdni mellette tovább.Egyszerûen taszít.A keze,ha hozzám ér,érdes,ha máshoz,lágy és puha.A csókjával éget,undort kelt,szava átlátszó és bántó, ha másokhoz szól,édes mint a méz.Megjátszás.Könnyen megy.Fájdalmat akarok okozni,közben pedig Õ ás egyre mélyebbre bennem,mint egy rossz féreg,akit nem lehet kiirtani.Éjjel azt mondta,szeret.Gyûlölöm ezt hallani,fõként Tõle. Felkeltem,kimentem a konyhába és rágyújtottam.Figyeltem a füst mennyire szabadon száll..a zene még mindig tombolt a fülemben, az agyam egyre csak zakatolt.Tenni kéne valamit. Gyors ötlet és cselekedet közt elég kevés az idõ,fõként ha az emberben forr a gyûlölet,és megvetést érez minden levegõvételkor,melyet egy helyen kell töltenie avval a bizonyos személlyel..Visszamentem,kezemben a fa markolat.A redõny egy kicsiny részén beszûrõdtek a hajnal elsõ sugarai,megcsillantak a hideg acélon.Tudom,hogy meg kell tennem...Undorodtam Tõle,és átjárta a testem egy vágy,egy olyan dolog iránt,amitõl más esetben megrettennék...A metál egyre csak dübörgött,de ezt már egyedül én hallottam.Leültem az ágy szélére és csodáltam a mûvem.A kés mentén kifolyt vér egy alakot öltve folyt szét a lepedõn.Elõször nem jöttem rá,mi az az alak,késõbb pedig már nem is érdekelt.A mellkasa végleg abbahagyta a mozgást,és a kéjes mosoly az arcára fagyott,melyet az álmában átéltek hatása festett rá. Újra és újra meg akartam gyilkolni,hogy átélhessem mindazt a megnyugvást és biztonságot,amit ebben a percben éreztem.A zenét még hangosabbra tekertem és már nem éreztem az idõ múlását,nem hallottam a világ zajait,csak úgy ültem ott,mint egy bíró,aki kimondta a végítéletet.... |
|
|
- december 12 2008 06:10:40
Kedves Aranykehely!
Hihetetlen erõk dolgozhattak benned, mégha csak ki is találtad az egészet. (remélem)
Vannak ilyen napjai az embernek, amikor eljut arra a piontra, hogy ölni akar, kiirtani a rosszat, de szerencsére nem tesszük meg, vagy csak ritkán.
Amúgy az írás jó. Tetszett.
Üdv: Zsóka |
- december 12 2008 15:05:06
 köszönöm. |
- december 14 2008 23:35:31
Szia Aranykehely! Nagyon tetszett az írásod, és tudom, hogy mennyien éreznek így, végsõ elkeseredésükben! Tehetetlenek! Gratulálok! Végig borzongtam, olyan hitelesen írtad le!!!
Üdv: Anny |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
