|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Gy
"És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert templom oszlopai távol állnak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik."
/Kahlil Gibran/
Mindketten ifjak voltak, amikor egymásba szerettek. Az erõs Tölgy és a törékeny Ciprus. Nem volt boldogabb náluk a föld kerekén, naphosszat nem tudtak betelni egymás közelségével. A Ciprus csodálta a Tölgy erejét, délceg termetét, egyre lombosodó koronáját. Szemét sokáig nyugtatta a lomb közé fészkelõ madarak játékán, hallgatta a koncertjüket. A Tölgy szerette kedvese törékenységét, kecses ívû törzsét, szerette, hogy gondoskodhat róla, óvhatja, féltheti.
Szinte tökéletes volt az összhang a két szépséges fiatal között. Gyermekeik születtek, felnevelték, útjukra bocsátották õket. Telt, múlt az idõ. Napra nap és évre év. A Tölgy ereje teljében még robosztusabb lett, mint ifjonti éveiben, a Ciprus viszont azt vette észre, hogy egyre nehezebben vesz levegõt. Levelei megfonnyadtak, ágai elvékonyodtak, gyökerei meglazultak. Egy nap sóhajtva így szólt a Tölgyhöz:
- Úgy szeretném látni a napot, Kedvesem! Olyan jól esne, ha a napsugarak játszadozhatnának a leveleimen, ha megmelengetnék az ágaimat. Nem húznád félre kicsit az ágaidat?
- Ugyan Édesem! Még megpörkölõdnének azok a gyönyörû leveleid! Inkább még szorosabbra húzom az ágaimat, nehogy megégessen a sugaraival! - szólt a Tölgy és még nagyobb árnyékot volt a Ciprus fölé.
Pár nap múlva eleredt az esõ. A kis Ciprus sóvár szemekkel nézte a kövér esõcseppeket, szomjazta a vizet, szeretett volna fürödni a hirtelen jött égi áldásban. Félénken megkérte hát a Tölgyet:
- Kedvesem! Nem engednél egy kis esõt az én leveleimre is? Tudod, mennyire szeretem a finom, langyos tavaszi vízcseppeket! Kérlek, hadd fürödjek egy kicsit!
- Édesem! Ártalmas az a Te törékeny leveleidnek! Bújj inkább még közelebb hozzám, nehogy valami bajod essen, meg ne fázz ebben a változékony idõben! - válaszolta a Tölgy atyáskodóan.
Aztán lágy szellõ cirógatta a leveleket, játékosan ki-be bujkált a Tölgy ágai között, meglebbent itt, befurakodott ott. Kellemes játék. A Ciprus is játszani vágyott a széllel. Még egy kísérletet tett:
- Drága Tölgy! Olyan jól esne egy kis játék. Engedd meg kérlek, hogy a szellõ kergetõzzön a hajamban, hogy ki-be szaladgáljon az ágaim között, hogy cirógasson és simogasson!
- Ugyan Drágám! Nem vagy már gyerek! Mire való az ostoba játék? Komoly nõ nem játszadozik az ostoba széllel!
A Ciprus szomorúan kémlelte az eget, de eleget tett a kérésnek, csak magában sóvárgott a napfény, az esõ és levegõ után. Egyre gyakrabban érezte, hogy nem kap levegõt, hogy valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába. Szerette a Tölgyet, felnézett rá, de egyre inkább érezte, hogy kedvese megfojtja szeretetével. Napfényre vágyott, a szellõ játékára a leveli között, madarak fészkére az ágai menedékében, esõre vágyott, erõs gyökérre, ami csak az övé, a sajátja. Magasabbra vágyott, de tudta, hogy az erõs Tölgy árnyékában ágai nem nõhetnek az égig.
A következõ tavaszon csak senyvedõ, sárgás levelekkel ékesítette magát, nem csacsogott, nem nevetett, csak bánatosan és sóvárogva kémlelte a tájat a Tölgy árnyékában. Egyre kevesebbet beszélt, mosolyogni is elfelejtett. Csak sóhajtozott napestig, ágait lógatta, szomorkodott.
-Orvost hívok!- szólt kétségbe esetten a Tölgy! - Orvost hívok, hogy meggyógyítson, nem számít, mibe kerül! Ha Te nem leszel, én is elpusztulok, hiszen annyira szeretlek!
Ostoba Tölgy! Nem orvos kell ide! Hát nem tudod, hogy a szeretettel ölni is lehet?
.jpg/articles/) |
|
|
- január 05 2009 10:20:15
Kedves Mazsoka!
Nagyon figyelemre méltó alkotást küldtél be, gondolkodásra késztetõ a mondanivalója. Remélem sokan olvassák ezt a szép "tanmesét"!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 06 2009 01:13:04
[b]Igen, nagyon tanulságos, sokatmondó, és az emberi kapcsolatokra is kivetíthetõ történet...és oly világos és tiszta az üzenete, hogy elsõ olvasatban elér az ember szívéhez...
Végre egy igazán tartalmas, lelket megtöltõ, elmét megmozdító írás...
Gratulálok Mazsoka
Szeretettel[/b]
szí. |
- január 06 2009 07:14:54
Köszönöm Mindkettõtöknek!
Egy nagyon érdekes könyvet olvasok éppen az emberi kapcsolatokról. Ott találtam az idézetet, ami elindította a fantáziámat. A hasonlóság sok emberi kapcsolattal nem a véletlen mûve.
Még egyszer köszönöm: mazsoka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
