|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
A csend hangjai...
Már megint este van...Este??? Kinek mikor kezdõdik és mikor végzõdik?
Nekem úgy körülbelül 1o-11 után.Mármint kezdõdik.
Addigra elcsendesül a családom,lebeszélem barátosnémmal a szokásos 1-2 órás, világmegváltó eszmecserénket. Õ tovább nem bírja,-mondja...mert másnap " meghal ". Igen,én sem,-csak nem mondom...Õ korán kel,tudjuk jól...ki korán kel, aranyat lel...bár még nem jelezte!
Én azért mindennek ellenére mindíg 3-4 óra körül zuhanok a hozzám legközelebb esõ fekvõalkalmatosságra, ami többnyire a nappaliban van. Kifog rajtam ugyanis az a 12 lépcsõfok, ami felvezet,- no, ha nem is a mennyországba,- de a meleg kis hálószobámba...
Ma is így jártam. Mivel rossz szokásomhoz híven, 1o körül még megittam, tejjel felturbózott utolsó kávémat, még 5 órakor is csak a nappali kispárnáját gyûrtem a fejem alatt...
Az agyamban zakatoltak a gondolatok.
Érdekes állapot ez. Már megfigyeltem. Elõbb bogozom, vajon ma mi nem hagy aludni? Talán a zsalugáteren beszûrõdõ éjjeli fények? Vagy a mai, elsõ, leesett hó, mely különös hangulatot ad ennek az éjszakának? Talán egy gondolat, ami nem várhat holnapig? Egyenlõre nem tudom...
Csak bámulom a plafonon ringó furcsa fényfoszlányokat. Villódzó táncuk elvarázsol. Csodás formákat, íveket fedezek fel a falakon. Kutya ugat, megtörve a csendet...Halk, tompa neszek zizegnek, -közben a fejem zakatol...
A gondolatok tolongnak, utat keresnek és törnek maguknak. Ilyenkor az éterben talán célba is érnek,- ez jár a fejemben...közben még gyermeket " nevelek", odasúgok egy-két biztató szót... Az elmémbeli jegyzetfüzetemben feljegyzem,hogy ne felejtsem el holnap megkérdezni a könyvelõm, hogy is lehetnénk a legügyesebbek....
Aztán többnyire befut egy pár szó, vagy mondat, vagy érzés, a nappalból, - mi nem hagy nyugodni...
Úgy érzem, most mindent ki tudok mondani. Azt is amit nem tudtam, nem akartam, nem mertem a fényesebbik napszakban! Megértik, hogy mit mondok, és amit mondok, az értük van...
Aztán azon gondolkodom, vajon mit felejtettem el, talán azt, hogy mondtam-e ma...hogy szeretem õket...
Megkeresem az összes befelé fojtott és nyelt szót. Megcímzem, és már repítem is...
" Beszélek " élõvel és holttal...látom a szemüket, érzem, elérnek hozzám. Testvér, szülõ, barát, gyermek,- egyre megy... szavaimmal,- gondolatban, -felkeresem õket...és megölelem! Furcsa " játék ", - nincs ' ki feleljen...a felelet is bennem van!
Tudom, vannak technikák arra, hogy az ember kiürítse a fejét. Meg is tanultam néhányat. De nem kell! Mert ennek az egésznek van egy megfoghatatlan, különös varázsa. Mint annak is, ahogy az elsõ, hajnali , csendet felverõ autó, ami végig suhan a jegessé dermedt havas úton. Ilyenkor szeretek kinézni az ablakon, egy pillanatra a Hold is megáll...cinkosan rám kacsint...és én elmerengek ezen...
Lassan éled a táj körülöttem, a mennyezetrõl elillantak az imbolygó fények, arra gondolok, jó lenne kicsit aludni. De nem! Megfõzöm éjjelem utolsó, egyben reggelem elsõ kávéját. Összemosódik bennem minden.
A gondolatok elszálltak, csak egy érzés maradt velem, mely belelapul a gõzölgõ feketém finom illatába...
Szép reggelt! |
|
|
- január 07 2009 10:25:09
Kedves Szoszircsi!
Szép az írásod. De mikor pihensz valójában, ha a nappalod is tele van tennivalókkal, s az éjszakáid sem csendesek.....a csend hangjaitól..?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
