|
 Vendég: 121
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gy
hajnali gondolatok....
Hajnali rigó
Már megint reggel van. Reggel? Kinek mikor kezdõdik a reggel.
Nekem úgy 5-6 óra tájban. Ekkor kell, hogy kezdõdjön!
A családom még csendben szuszog, a barátosném épp álomra hajtotta a fejét, talán egyik világmegváltó ötletünkrõl álmodik. Õ korán fekszik. olyan hajnal tájban, a nap elsõ sugara már ágyban találja!
Én, pont ezért, mert korán kell kelnem, viszonylag korán is fekszem. Úgy 10 óra tájban.
Amint a párnára hajtom a fejem.huss, csak egy pillanat, már alszom is.
Mindig nagyon jó alvó voltam.
Életem legboldogabb és legszörnyûbb óráiban is édesen aludtam.
Ha boldog voltam, akkor mosollyal a szám szegletében békésen, boldog melegben szundítottam el pillanatok alatt..ha pedig mérhetetlennek érzett bajok súlytottak, akkor az álom volt számomra a menedék, ahol egy kis megnyugvásra leltem, mikor a meleg párna szinte hûsítette bánatom!
Így vagyok én ezzel az alvással.
És mivel jól alszom- vagy inkább, gyorsan elalszom; reggel friss vagyok, fitt és elégedett.
Imádom a reggeleket. A hajnalokat.
Tavasztól õszig gyönyörködöm a napfelkeltében. Pihent nyugalmam vesz körül.
Még nem bántanak szavak, még tele vagyok ötletekkel, még tervezgetek, s még hiszem, hogy a terveim ma valósággá válnak, még lehet, hogy gyerek jól felel az iskolában, még lehet, hogy ma találkozom valakivel, aki nekem ajándékozza mosolyát, még lehet, hogy ma valakit megnevettetek, még lehet, hogy ma titkokat susognak a fülembe, még lehet, hogy ma ráakadok egy kényelmes, nekem való, 42-es cipõre...
A reggelben benne van a nap ígérete.
A reggelbõl merítek erõt, és persze a kezemben tartogatott kávéscsészébõl.
A tavasz reggeleken folyton kikívánkozik a testem, a lelkem a szabadba.
Magamra kapom a rózsaszín köntösöm, halkan nyitom az ajtót, csendben kiosonok.
Magam vagyok.
Nézem a nyiladozó virágaimat, ásító kutyánkat, hallgatom a madarakat, élvezem a friss fû illatát, tüdõmet teleszívom az édes illatokkal.
Magam vagyok magammal, csak a felkelõ nap csiklandozza meg a fejem búbját, s én csukott szemmel élvezem a melegét.
Csak pár perc. Csak egy kicsi nyugalom...
De ma tél volt reggel.
Szürke tél.
Az utak fagytól kemények, a hold még az égen, a nap üzenetét csak a vekkeremen látom.
Ha legalább a hó esne.
De a havat elküldtem messze-messzer..hogy ne essen a kõrer. hogy ott takarja be a tájat, ahol vetések sorakoznak, hogy majd tavasszal, a szél felém fújja az édes illatot, a kalász fûillatát, a kukorica édes ígéretét.
És ma reggel pont ettõl lettem boldog az ígérettõl.
Feltöltõdtem az új napomra. Gondolatok tornyosulnak a fejemben, s ma reggel újra elindulok az utamon.... s ma megint elhagytam egy reggelt.
Szép napot!
|
|
|
- január 12 2009 14:06:39
Kedves Madi!
Nagyon szép dolgokról írtál nagyon szépen. Ahogy olvastam, szinte megjelentek a képek a szemem elõtt.
Minden hajnalunk, s reggelünk tele van reményekkel. Én is azt szeretném, hogy legalább a vetéseket takarná hó, mert akkor remélhetjük akalász fûillatát és a kukorica édes ígéretét.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
