|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Németi Csaba: Gordiuszi csomó
Egy igaz történet
 Z
Huszonöt évvel ezelõtt egy nyár derekán már korán reggel sejteni lehetett,
hogy meleg nap lesz.Szekérzörgés verte fel a macskakövekkel kirakott utca csendjét. A kocsis bóbiskolt a bakon.
A szekér oldalához csikó volt kötve.Meg-megugrott,közelített volna az anyjához,de a kötél nem engedte.A nap rásütött a régi építésû,nyeregtetõs parasztház ablakára.Odabent a redõny nem engedte át a fényt.Az öregasszony felkelt,kinyitotta az ablakot,élvezettel szívta be a friss levegõt.Legyintett egyet,mert eszébe jutott a tegnap esti idõjárás-jelentés.Nagyot sóhajtott.
Eszébe jutott fogadott unokájának sorsa,most 17 éves.Nála volt a szomszéd szobában,aludt.Gondolkodott,mit kezdjen a gyerekkel.Tizenkét éves koráig nevelte.Tudott vele bánni,pedig nehéz,kemény természetû,dacos gyerek volt.Az anyjáék mindent elmondtak neki,ami vele történt az iskolában.Feri még semmit. Az öregasszony nem kérdezett.Látjaa fiún,hogy zaklatja valami,csak nem tudja,hogyan mondja el.Majd lesz valahogy.Az a fontos,hogy megnyugodjon,és eljárjon rendesen dolgozni.Hozzáfogott beágyazni,felrázta a párnákat,a dunyhát,helyére rakta õket,összehajtott egy vászonlepedõt,amivel nyáron takarozott,rádobta a párnára,és letakarta az ágyterítõvel.Megállt a nagy tükör elõtt és elkezdte kibontani a haját.Teljesen õsz volt.A haja még most is derekáig ért.Elkezdte befonni,mikor végzett,feltekerte,és két hajtûvel feltûzte.Hosszan nézte magát a tükörben.Kissé keskeny,szabályos arca volt,mélyen üllõ,kék szemekkel.Ajkai szorosan simultak egymáshoz,ami szigorúságot adott az arcának.Ráncai alig voltak.Vékony termete magas volt,bár kissé meghajlott.Senki nem gondolná,hogy túl van a hetvenen.Nem bírt elmenni a tükörtõl.Úgy érezte,hogy valami meg fog szünni,valami lezárul az életében,de még nem tudta,gogy mi.Imára kulcsolta kezét,ima után kiment a fürdõszobába,megmosakodott.s halkan megjegyezte:-Isten áldásával kezdjük meg a napot!
Az öregasszony kiment a konyhába,és kávét készített fel.Amig a kávé fõtt,megrohanták az emlékek.Négy hónapos lehetett Feri,mikor lemondtak róla az orvosok,olyan beteg volt.
-Vigyék haza,mindegy hol hal meg a gyerek.
Sírtak mind a ketten,õ és a gyerek anyja,Margit.
Arca megkeményedett,keskenyajkait összeszoritotta,a gyereket az ölébe vette,alig hallhatóan szólt Margithoz:
-Megyünk haza.
Otthon magához vette az összes pénzét,és ellentmondást nem tûrõ hangon mondta Margitnak:
-Megyünk a klinikára!
Út közben semmit nem szólt,csak a gyereket nézte,és imádkozott.A gyerek anyja szólni akart valamit,de az öregasszony nem engedte.
-Nincs itt az ideje,Margit,majd otthon megbeszéljük.
-A klinikán Bertók doktor megvizsgálta a gyereket.
-Van némi remény,de a gyógyulás nagyon hosszú lesz.A gyerek itt marad,de minden nap jöjjön hozzá valaki,és imádkozzanak.
Pénzt nem fogadott el.Megpróbált lelket önteni a gyerek anyjába.
-Mindennap jövök,te is gyere,mikot tudsz-mondta az öregasszony.A gyermeket ettõl fogva gondjaiba fogadta.A gyermek életben maradt.Hónapokig feküdt a klinikán,késõbb is naponta vissza kellett hordani.
A kávéfõzõ hangja megszakította a visszaemlékezést.A kávét megcukrozta,ivott belõle.Óvatosan elindult a szoba felé,ahol Feri aludt.Kinyitotta az ajtót,és hosszan nézte az alvó gyereket.Feri megfordult,és felnézett.Megörült,hogy a nénjét látta.Pici gyerek kora óta csak nénjének hivta.
-Gyere csak! -mondta Feri.
Az öregasszony odament,Feri átölelte,magához szorította,megcsókolta az arcát,és egy darabig magához húzva tartotta.
-Tudod azt,hogy szeretlek? -szólalt meg Feri.
-Tudom ,csak engedj már el!
Leült az ágy szélére,és megsimogatta Feri fejét.
-Tudod,mire gondoltam az éjjel?-Az öregasszony arca egy kicsit megkeményedett.Nagyobb a baj,mint gondolta,mert a fiú gondolkodott,és nem aludt.
-Mire?-kérdezte.
-Arra,felelte Feri ,hogy milyen jó volt veled aludni,mikor kicsi voltam,és hogy mennyit játszottam a hajaddal.Jó lenne úgy élni.
-Nem lenne jó,mert nagyon beteg voltál,és rajtam kivül senki nem tudott megnyugtatni.Meg aztán ki is nõttél abból a korból.A természeted nem sokat változott,a hajad olyan hosszú lesz lassan,mint az enyém.
-Igen,a hajam hosszú,de miért baj ez?
-Nekem nem baj-mondta a nénje-,csak nem férfi embernek való.
-Változik a világ, -szólalt meg Feri.
-Igen.Aludj még,én megyek eteni,a kávé a gázon van.
-Megyek segítek.Feri kiugrott az ágyból,és magára kapta a farmerjét.Kiment a nénjével a konyhaba,megitta a kávét,megmosakodott és megfésülködött.Az öregasszony elmosta a poharakat.Kimentek eteni.Feri elkészítette a disznóknak a moslékot.Az ólakról itt-ott már leválott a tapasztás.Az öregasszony kiengedte a tyukokat,tengerit szórt eléjük.Kinyitotta a kacsa ólat is.Megfogta a locsolót,hogy friss vizet vigyen.
-Hagyd,nénje -szólt oda Feri - ,majd én! Kivette kezébõl a locsolót,teleengedte vizzel,az itatót az eperfa alá húzta,és teletöltötte vizzel.Aztán fogta a moslékosvödröt,és megkérdezte:
-Elég lesz-e ennyi dara a moslékba?
-Elég - felelte az öregasszony. -A moslékot a disznók elé öntöték.Együtt nézték,hogy esznek a jószágok.Az öregasszony megszólalt:
-Meg kéne tapasztani az ólakat,csak Jani bátyád nem ér rá.
-Megcsináljuk ketten -mondta Feri-, úgyis itt leszek egész nyáron.
Az öregasszony elérzékenyült,mert tudta,hogy a fiú komolyan gondolja,amit mond.Erõt vett magán,és elfodította fejét a fiú elõl.Nyilalt a szive,a levegõt nehezen szedte.Az utóbbi idõben gyakran érzett ilyet,de nem panaszkodott,az orvoshoz sem ment.
.Menjünk reggelizni szólalt meg.És elindultak a lakásba. Megreggeliztek.Feri figyelte a nénje arcát.Mintha sápadt lenne,a szája széle szinte kék.Beteg lenne?Soha nem látta betegnek,nem is hitte,hogy beteg lehet.Az öregasszony felállt,megtörölte a homlokát.Feri figyelte,hogy mitõl izzadt meg.Az öregasszony megingott,az asztalba kapaszkodott.Feri felugrott,átölelte,és a konyhában a diványra fektette.
-Rosszul vagy?
-Semmi baj.Megöregedtem,ennyi az egész.
Feri nem hitt az öregasszonynak,de nem tudta,mit tegyen.Leült mellé,megfogta a kezér.
-Nem akarom,hogy beteg legyél.
-Nem is leszek.Ez már a korral jár. -Az arca lassan visszanyerte természetes szinét.Fogták egymás kezét,és nem szóltak semmit.Az öregasszony várt,hátha elmondja a fiú,amit már úgyis tud,de nem kérdezhette meg tõle,mert azt akarta ,õ mondja el.Igy is nevelte,az õsszinteségre.Akkor is legyél õszinte.ha kegyetlenségnek tünik.Lehet,hogy fájdalmat okozol vele másoknak,de mág mindig jobb,mint áltatni magadat,és becsapni másokat.Feri viaskodott magában.El akarta mondani,de valami visszatartotta.Nem akart a nénjének fájdalmat okozni azzal,hogy elmondja,kirúgták a suliból.El kellene mondania,de de nem tudta,hogy fogjon hozzá.Nézték egymást.Az öregasszony látta,hogy kinlódik a fiú,mert harapdálta az alsó ajkát.Bízott benne,hogy röcidesen sor kerül a vallomásra.Nem számit mikor,de meg kell történie.
-Elmegyek a boltba,te meg mosd fel a követ-szólalt meg az öregasszony.Az ajtóból visszaszólt:
-Locsóld meg a nagyszobában a virágokat is.
Feri a kõmosást és a locsolást elintézte tiz perc alatt.Leült a fotelbe,és gondolkozott.Két probléma kinozta.Eltávolították az iskolából,és nem akar hazamenni,itt akar élni a nénjével.Hogyan mondja el mindezt?
Az öregasszony az utcán a gondolataiba mélyedt.Eldöntötte,hogy Feri maradhat nála,dolgozni fog,a többit majd meglátjuk.A boltban bevásárolt.Haza felé sietett,ismerõseivel nem szerett az utcán beszélgetni.Otthon kipakolt.A Ferinek vett Sportszeletet a konyhaszekrény fiókjába tette.Bement a nagyszobába,észrevette Ferit,aki a gondolataiba mélyedt.A fiú harapdálta az alsó ajkát,az öregasszony elmosolyodott:
-Kinlódjál csak,érezd a súlyát annak amit tettél.
Az öregasszony megszólalt:
-Hoztam neked valamit,a konyhaszekrény fiókjában megtalálod.
-Hamar visszajöttél -mondta Feri.
-Pedig nem siettem.
Feri kiment a konyhába,megtalálta a Sportszeletet.Eszébe jutott egy régi történet.Amikor labdája letördelte a virágoskertben a virágokat,nénje nagyon mérges lett:"nem érdemled meg a csokit,amit hoztam." "Nem akartam rosszat." "Tudom."-felelte a nénje."Miért nem hátul fociztál,ahol szoktál"-s amig beszélt,a csokit a fiókba tette.Egy hétig volt ott,de tudta,hogy nem veheti el,míg bocsánatot nem kér.
A konyhában Feri a Sportszelete kezzé törte.Felét az asztalra tette,a másik felétt megette.Az öregasszony kilépett a szobából.Feri a csokit felé nyújtotta.
-Úgy gondolod,hogy megérdemelted a csokit? -Acsokit beledobta a szemetes kosárba.
Feri tüzpiros lett.Nem birt megszólalni.
-Menjünk,kapáljuk meg a tengerit-mondta az öregasszony.
A tengeriben szó nélkül dolgoztak.Az öregasszony egyedül hagyta a fiút,bement fõzni.Feri mikor végzett leült a földre,és gondolkodott.Rájött arra,hogy a nénje mindent tud.De azt is tudta,ez nem menti fel az alól,hogy elébe álljon,és mindent õszintén elmondjon neki.Felállt és õ is bement,megmosakodott,odalépett az öregasszonyhoz,átölelte:
-Nem érdemeltem meg a csokit.
-Akkor miért bontottad fel?-Kibujt a fiú karjaiból,és megterítette az asztalt.A levest szó nélkül ették.Ebéd után elmosogattak.A törölgetés közben újra rosszul lett az öregasszony.Minden ereje elhagyta.Feri utána kapott,nehogy a földre zuhanjon. A diványra fektette.
-Hozzál egy kis vizet!
Feri vizet adott.
-Menjünk el az orvoshoz!
-Nem megyünk sehova.Itasd meg a jószágot,seperd fel az udvart.Én pihenek egy kicsit.
Feri végzett,leült az eperfa alá.Fejében kavarogtak a gondolatok.Nem tudott rájönni,honnan tudja a nénje a vele történteket.Nem birt erre a kérdésre koncentrálni,minden zürzavaros volt elõtte.Fájt neki,hogy a nénje megalázta.Elébe kell állnom,el kell mondanom mindent-gondolta,de valami visszatartotta.Úgy döntött,hogy megbeszéli a dolgot barátnõjével.Bementa lakásba,de az öregasszonyt nem találta a konyhában.Elindult a szobába,de az ajtóban megrõkönyödött.A nénje térdepelt a tükör elõtt,kezét imára kulcsolta,ajkai hangtalanul jártak.Arcán csillogtak a könnyei,mégis nyugodtnak és szépnek látszott.Feri óvatosan hátrált az ajtóból,szemét nem birta levenni az öregasszonyról.Úgy érezte,nem zavarhatja meg.Erõnek erejével kényszerítette magát,hogy megforduljon.A konyhában magára kapott egy pólót,és szótlanul elment otthonról.A ház elõtt felszállt a buszra,és bement a városba.A barátnõjét nem találta otthon.Visszafordult.Elhatározta,hogy mindent elmond a nénjének.
Az öregasszony felkelt,megtörölte arcát,és nézte magát egy darabig a tükörben.Kiment a konyhába,gyengeség vett erõt rajta,de elhatározta,nem hagyja el magát.A virágoskertben hozzáfogott gyomlálni.Hamar elfáradt,de a munkát nem hagyta abba.Az izzadság öntötte el.A szomszéd asszony átszólt:
-Meleg van még.Ráérnél este is gyomlálni.
Az öregasszony felegyenesedett,válaszólni akart,de hang nem jött ki a torkán.Nyitott szájjal zuhant a földre.A szomszédasszony átszaladt,de segíteni már nem tudott.Segítséget hivott,hogy értesítsék az orvost.Az orvos megállapította a halál beálltát.Ekkor megállt a busz a ház elõtt.Feri rosszat sejtve átszaladt az úttesten.Egy autó csikorogva fékezett,a sofõr dühösen kiabállt,de Feri nem törõdõtt vele.Minden áron be akart menni a házba,de a szomszédok nem engedték neki.A szomszédasszony a kezét Feri vállára tette,megsimogatta a fejét,és mondta:
-Nénéd meghalt gyomlálás közben a virágoskertben.Gyere átmegyünk Rózsi nénédhez,ide most úgy sem szabad bemenni.
Feri üres tekintettel bámúlt maga elé,nem birta felfogni,hogy mi történt.Hirtelen felzokogott,az egész teste remegett.Az orvos hozzálépett,látta,hogy a fiú sokkot kapott.Szó nélkül nyúlt a táskájába,kivette az injekciót. -ettõl megnyugodsz.A szomszédok felé ordult -vegye magához a fiút valaki egyidõte,le kell fekteni,nyugalomra van szüksége.
|
|
|
- január 15 2009 09:37:53
Kedves nemeti6!
Kedves, megható, és fájdalmasan végzõdõ történet.
Sokféleképpen megoldódhat egy probléma. A gordiuszi csomó elhárult az útból, de ez a történet másként is alakulhatott volna.
Néha addig vívódunk magunkban, hogy beszéljünk-e valakinek arról, ami a szívünket nyomja, hogy elõfordulhat az is, hogy nem lesz már mód rá, hogy elmondjuk. Vagy mi megyünk el, vagy az a másik. S az a másik ebben a történetben most a "néne" volt. A bûntudat talán még nagyobb volt a fiúban így, hogy sejtette, hogy a néne már tudja titkát.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 19 2009 10:40:26
Köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
