|
 Vendég: 67
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Este volt már, fent ragyogtak a csillagok az égen, a hold kerek képe bámulta a földet. Az utcák már csendesek voltak, a tücskök ciripelése hallatszott, szúnyogok raja, rótta táncát körkörösen. Lámpák fénye alatt egy lány és egy fiú sétált, halk szavaikat elnyomta fájdalom. Két árny követte õket. lehorgasztott fejjel mentek két követõjük után. Az utca végén megállt a lány és könnyes szemmel ránézett a fiúra. A fiú egy erõltetett mosollyal ránézett és rekedtes hangján így szólt:
- Sajnálom! De jobb lesz ez így mindenkinek! Annyi idõ eltelt, és nem tudtuk a dolgainkat rendbe hozni! Sok idõ telt el az óta remélem, megértesz engem is!
- Ha arra gondoltál, hogy haragszom rád- felelte a lány. Hát nem haragszom! Õszinte voltál és ezt köszönöm! Kívánom légy boldog vele!
- Igyekszem! Meglátjuk mi lesz belõle! De azt hiszem megért az idõ arra, hogy mindketten új életet kezdjünk- mondta a fiú.
Többet nem szóltak egymáshoz némán álltak az utcán, és szorították egymás kezét. Megölelték utoljára egymást, majd a lány elengedte a fiút, letörölte könnyeit és elindult a házuk felé. Az árny búcsúzóul ránézett társára, akivel évekig sétáltak egymás, mellett majd lehorgasztott fejjel ment követõje után. Nem értett semmit, õ csak egy árnyék, de mégis magányos lesz! Egy árnyék, aki magányos, nevetséges gondolta magában. De mit tud õ tenni ebben a helyzetben? Semmit a követõje feladta és most inkább egyedül ballag. A kapu elér érve látta a lány elé sietõ két macskát. Mindkettõ fehér-tarka macska volt. Két testvérpár, kiket mindenhova követtek az árnyékaik. Követõje szerette õket, sokat foglalkozott velük, nem úgy, mint õ vele, aki tényleg soha nem hagyta magára. És most õ is milyen árván érzi magát. Azt hiszi, hogy ez a két macska vigaszt nyújthat neki? Az árnyék megvetõen nézett a két macska kisze- kusza vonalaira. Kinek érzik ezek magukat? Buta állatokat követnek, primitívek, cikáznak folyton, csavargó életet élnek. Ráadásul az egyik még alig nõtt ki a földbõl, de olyan okosnak akar látszani. A lány megindult befele állatai utána mentek. A kisebbik hirtelen megtorpant, megállt a bejárati ajtó elõtt. Félt bemenni. Árnyék jót nevetett magában, milyen gyáva, fél bemenni, hát kint is fog maradni. De nem így történt. A lány kiment ismételten és becsalogatta a kisebbik macskát is. Leült egy székre, maga elé merengve, két cicája mellé telepedve, hízelegni kezdtek neki. Halk dorombolás vette kezdetét, finom kis nyelvükkel nyalogatták gazdájuk kezét. Árnyék megvetõen nézett rájuk, vonalai a látványtól meggörnyedt. A nagyobbik macska árnyéka nevetve szólt rá:
- Mi történt veled, hogy így meg kellett görnyedned?- kérdezte.
- Téged az mit érdekel? Nem látod, mi folyik itt? A követõm ma este egyedül maradt, és azt hiszi, hogy két buta macska tudja enyhíteni a szomorúságát! Haszonéletû állatok ezek, csak az étel fontos nekik, és képesek ezért megalázni magukat! Holott én egész életében követtem õt, és észre se vesz engem!- felelte dühösen az árnyék.
- Te ezt így látod? Én másként látom ezt a helyzetet- válaszolta a nagyobbik macska árnyéka.
- Azt hiszed te valaki vagy? Lenézel minket? Te kinek tartod magad?
- Igenis én tartom magam valakinek! Én egy igazi árnyék vagyok veletek ellentétben, magas az észjárásom, egyenesen járok, mégsem vesznek észre r11; felelte az árnyék.
- Hát az nem csoda r11; így a kisebbik macska árnyéka.
Árnyék dühödten nézett kisebb társaira, mit képzelnek ezek magukról? Mit tudnak ezek bármirõl is?
- Na, ide figyelj, te okos, hát jobb, ha te tõlünk tanulsz egy-két dolgot- kiabált rá a nagyobbik macska árnyéka.
- Te azt hiszed, hogy a mi követõink mivel macskák, nem okosak, és mi is primitívek vagyunk? Hát tanulhatnál tõlük sokat! Az az igazi szeretet, mikor szavak nélkül is megérted a másikat! Te csak mész, nem keresed követõd, pillantását, mögötte ballagsz peckesen, fen hordva fejed. Mi veled ellentétben megbecsüljük helyünket, ahova küldtek minket. Nem követõink mögött ballagunk, hanem mellette, és sok érdekes kalandba van részünk.
- Milyen kalandba lenne részetek nektek?- kérdezte az árnyék.
- Hát neked arról fogalmad sincs r11; vette át a szót a kisebbik macska követõje.
- Igaz én csak néhány hónapja követem õt, de rengeteg élményben volt már részem. Éjjeli csavargások, udvarlás, vadászat, éjjeli fantomok elõl bujkálni, és megtanulni mi az igazi hûség.
- És mikor tanultad meg te kis semmire való macska árnyék?
- Hidd el volt ideje megtanulni még a te követõd mellett is! Ez a két macska szavak nélkül is ki tudja fejezni háláját, gazdájuknak. Tudják, mikor mit kell tenniük! Érezték, hogy õ ma szomorúan fog hazaérkezni, a macskák mindent megéreznek. És a sok figyelmet most hálálják meg, hogy tudja meg vele éreznek. Veled ellentétben, ki te folyton csak önmagaddal foglalkozol. Figyelted már õt alvás közben? Napközben mikor dolgozni jár? Tudod a gondolatait?
- Honnan tudnám? Nem vagyok a belsõ gondolata!- nézett rájuk dühösen árnyék.
- Akkor nem is vagy hozzávaló követõ- felelte a nagyobbik macska árnyéka.
- Meg kellene tanulnod hiúságból nem, lehet megélni! A szeretet sokféleképen ki lehet mutatni, és ha ezt megtanulod jó követõ leszel. Meg kell tanulnod mi az alázat.
- Alázat? Nekem? Veletek? Soha- felelte dühösen az árnyék.
- Nemcsak velünk szembe- suttogta a nagyobbik macska árnyéka- mindenkivel szemben és akkor elégedett leszel küldetéseddel, de addig egész követõ utadon keserû leszel.
A lány arcán mosoly jelent meg, cicái dorombolva figyelték mindent mozdulatát. Érezték, hogy a lány aludni készül, felágaskodtak, majd az ajtóhoz kéretõztek.
- Ez volt a nagy lelki segítségnyújtás?- nevetett az árnyék.
- Nem ennyi volt! Meglátod reggel mi fog történni! És ha megértetted, amit mondtam neked, akkor reggel másképpen fogsz ébredni!- felelte a nagyobbik macska árnyéka.
- Próbáld megfejteni követõd érzéseit, és ne magad hiúságával foglalkozz, és meglátod reggel, hogy fogsz ébredni!
- Dühösen fogok ébredni az biztos! Két buta macska árnyéka próbál engem oktatni! Azt hiszik pár órát itt doromboltak a követõik és máris segítettek bármiben neki!- dörmögte az árnyék.
- Meglátod a két macska reggel is fogja õrizni gazdája álmát!- nevetett a kisebbik macska árnyéka.
- Erre kíváncsi leszek, hogy fogja a két macska õrizni az álmát! De ha nekem lesz, igazam elismeritek, mennyire nem látjátok a napi dolgokat az életben! Õrizzétek, macskáitokat nehogy megszökjenek elõletek- és ezzel a lány után lépkedve aludni tért.
Aludni próbált, ahogy ez egy árnyékhoz illõ. De sehogy nem jött álom a szemére. Meg akarta fejteni azt a titkot, amit a két primitív árnyék mondott neki, boldogabb követõi életet akart magának. Igaz soha nem érdekelte követõje élete, el volt magában, és soha nem sétált mellette mindig mögötte délcegen ballagott. Leült a lány ágya mellé és figyelte az arcát. Milyen kedves arc, soha nem látta, és észrevette a mosolyt a szemében. Biztos valami széprõl álmodik, legalább az álma nyugodt lehet. Hajnalodott, a nap lassan égi pályájára igyekezett fellépni. Árnyék oldalt dõlve igyekezett aludni, mikor az ablakot kõvel megdobták. Mi lehet ez gondolta magában. Nem hagyják pihenni, megzavarják, saját gondolatait sem tudja helyretenni. Még egyszer megdobták az ablakot kõvel, felugrott hirtelen, és életében elõször magára hagyta az alvó lányt. Kinézett az ablakon, fél öt körül járhatott, a nap még nem tûnt fel a horizonton. Szisszenést hallott és lenézett a földre. A két fehér-tarka macska a lány ablaka elõtt feküdt, egymás mellett dorombolva.
- Látod errõl beszéltem neked!- mondta neki a nagyobbik macska árnyéka.
- Miután kiengedtek minket, nem bóklásztunk egész éjjel, ahogy szoktunk, hanem õriztük az ablakot, mert õk tudták, akit szeretnek szomorú. Meg kell tanulnod neked is egy fontos dolgot, a hûség és a kitartás szavak nélkül is megértik egymást. Ha ezt megérted jó követõ válik belõled.
Árnyék hüledezve nézett a két macska árnyékára. Mosoly szökött arcára, és meglátta felkelõ napot az égbolton. Visszaintett nekik, majd visszament követõje mellé. Igen most már tudja, mit kell tennie, hiszen a lány szavak nélkül is fogja érteni õt! Ezen túl megpróbál máshogy viselkedni, és mellette fog ballagni nem mögötte, érezze, hogy õ mindig vele tart. Amint gondolatait helyre rakta, az utca kutyái ébredtek fel, heves vonyításba kezdtek, ami felverte az utca csendjét. A lány nyújtózkodott egyet felébredve a zajra, mosoly szökött arcába és elsõ pillantása árnyékára vetõdött, aki széles mosollyal fogadta követõje új életét.
2008. szeptember 26. péntek
|
|
|
- február 18 2009 21:14:12
Kedves Scarlett köszönöm  . |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
