|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
: (Nem a te életedről szól, de neked írtam, csak hozzád, remélem, te hazatalálsz szavak nélkül is, és megint ember leszel!)
ajánlás X. Y.-nak, aki az utcán él)
Esett a hó. Lépteit lelassította, fázott, szája széle kék volt a hidegtől, kezeit mélyen zsebébe rejtette, kesztyűi rongyosak voltak. De talán nem érezte a hideget sem, inkább elmúlt életére gondolt. Már az igazi nevére sem emlékezett, vajon volt neki? Mindenki a kerületben Nyeglének hívja, mikor megjelent, mint hajléktalan, úgy morgott az emberekre, és rajta maradt ez a név. De mi volt ő azelőtt mielőtt Nyegle vált belőle? Egy ember, akinek saját élete volt, de egy tragédia kettétörte, és hátat fordítva múltjának az utcára került, lassan már tizenöt éve. Senkije se maradt csak a nővére, akiről évek óta nem hallott. Szó nélkül hátat fordított neki, életjelet nem adott magáról. Talán soha nem bocsájt meg neki, de olyan jó testvérek voltak régen. És eszébe jutottak a régi karácsonyok. Megállt egy ablak előtt és benézett. Apa, anya és a gyerekek, és a fényben úszó karácsonyfa. Szinte érezte az illatát, a csengettyűszót, mire beléptek: a karácsonyfa és a finom mézes kalácsot. Régen volt, ő most az utca embere lett. De ezen az estén mást keresett, egy embert a rég múltból, a nővérét. Ha meg sem bocsájt neki, de felhívja telefonon. A portás megszerezte a számát, és megengedte neki, hogy felhívja, talán otthon találja. Sietnie kell, mert ha időben nem végez, bezárják a szállót és kint marad az utcán. Lépteit felgyorsította, és belépett az ajtón, a portás már várta, és ő perceken belül hívott egy telefonszámot. Szíve hevesen kezdett verni, lélegzetét visszafojtotta annyira izgult. Végül egy régen nem hallott hang szólalt meg a vonal másik végéről. Nem tudta mit mondjon neki, a nő hang halhatóan ennyit mondott:
-Haló kivel beszélek, van ott valaki a vonal másik végén?
-Igen én vagyok-felelte Nyegle.
-Ki az az én?- kérdezte a női hang.
-Irénke te vagy az?
-Igen én kivel beszélek?
-Itt Józsi beszél- hirtelen köhögnie kellett, igen eszébe jutott a neve.
-Józsi? Istenem! Az a Józsi!
-Talán az, a Józsi, aki tizenöt éve hátat fordított neked és az életének- válaszolta Nyegle.
-Öcsike te vagy az? Kis testvérem ugye veled beszélek?- kérdezte idegesen Irénke.
-Igen én- jött a vonal másik végéről a válasz.
-Te élsz? Nem hiszem el! Tudod mennyit kerestünk?
-Kerestetek? De nem gyűlöltetek?
-Téged miért? Nem! Mi történt veled a tragédia óta?
-Utcára kerültem és itt élek a harmadik kerületben évek óta. És ti, a gyerekek?
-Felnőttek öcsike! Már elkerültek itthonról! –válaszolta sírva Irénke.
-Érted jövünk! Haza viszlek! Hol talállak meg?
-Hát a szállón, ha úgy keresel, hogy a Nyegle, tudni fogják, kit keresel.
-Többet édesem nem leszel Nyegle, megint Józsi leszel az én kis öcsém!
-Remélem nővérkém! Mennem kell, letelt a 10 perc!
-Holnap tudok érted menni, mert a férjem hazavitte anyósom, de reggel érted megyünk! Kérlek, tarts ki addig! –zokogta Irénke.
-Igyekszem Irénke! Szeretlek és köszönöm!
-Én köszönöm, hogy élsz és ennyi év után láthatlak! Akkor holnap! Én is szeretlek, szia!
A telefon némán búgott és ő visszatért mostani életébe, ami talán véget ér, és újra otthonra talál. Megköszönte a telefonhívást, majd útnak indult. De már késő volt, a szállót is bezárták, hogy elment az idő. Most mi lesz? Hideg van, a hó szakadatlan esik, és ő nem tudja, hol van. Sétálnia kell, akkor nem fagy meg. Neki élnie kell, most már van miért. A nővére érte jön és tizenöt év után hazaviszi. Egyre jobban fázott, lépteit megint lelassította, érezte, a vizet a cipőjében, ki kell tartania, most nem adhatja fel. De meg kell, álljon egy picit ennél a fánál, nem bír tovább menni. Kicsit le kell, üljön, annyira elfáradt. Holnap érte jönnek, látni fogja a nővérét, és többet nem fog az utcán élni, érezni fogja a karácsony melegét, szeretetét. Becsukta a szemét, látta a nővérét, ahogy fut elé, megölelik egymást, érezte a meleget, már látta a fényeket. És olyan jó érzés töltötte el.
2008. december 21. szombat hajnali 2 óra 48 perckor
|
|
|
- február 06 2009 12:28:50
Kedves Maximum!
Ez a szomorú történet nagyon tetszett nekem. Sajnos, nem egyedi az ilyen eset. A főszereplő egy hajléktalan ember, aki annyi viszontagság után mégis boldogan halt meg. Talán megérezte, és még beszélni akart rég nem látott nővérével.
A történet nagyon meghatott.
Mondanivalója miatt felülmúlhatatlannak értékelem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 10 2009 21:26:16
Kedves Zsuzsi köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 11. csütörtök,
Barnabás napja van.
Holnap Villő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
