|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy asszonyi sors,de......
Németi Csaba: Margit
Hajnalban ébredt,nem volt kedve az ágyban maradni.Fázósan bújt a köntösébe.Az ablakhoz lépett,elhúzta a függönyt.Az eső egyenletes kopogással verte az ablakot.Nézte a korareggeli vonathoz siető embereket.Irigyelte őket,szeretett volna közéjük tartozni.Úgy gondolta,ha eljárna a városba dolgozni,meg tudna szabadulni az itthoni ránehezedő nyomástól.De a munkahelye itt volt a faluban,ötpercnyi járásra a lakásuktól.A keresete sem lenne több.A férje meg hallani sem akart róla.Mikor említette neki,rögtön gyanúsítgatni kezdte,hogy van valakije.Egyedül a gyermekei nyújtottak neki egy kis örömöt.De ez sem volt már az a régi felszabadult öröm.Megnőttek.Gyűlölte a férjét,undorodott tőle,szeretett volna szabadulni a környezetéből.Úgy érezte megfullad.Homlokát az ablakhoz nyomta,jólesett neki az üveg hűvössége.Szemét lehúnyta.Testét furcsa bizsergés járta át.Állt mozdulatlan,fejében kavarogtak a gondolatok.Kereste a kiutat.Úgy érezte,bezárult a kör,és nem tud kitőrni.Lányságára gondolt,mikor tizenhat évesen otthagyta a szülői házat,és albérletbe költözött a nagynénjéhez.Akkor volt ereje,de most már nincs.Annyiszor megerőszakolták testben és lélekben.A sorozatos megaláztatások felőrölték minden erejét.Hirtelen furcsa gondolatok jutottak eszébe.Elképzelte magát,hogy fut,piros melegítőben,de nem tudta,hova.Az út végtelennek tünt,és ő egymásután rója a kilométereket.Hangokat hallot.A fák az út szélén gyökerükkel felfelé álltak.Látta magát menyasszonyi ruhában,majd kiterítve,halottan.Nem tudta,hogy a körülötte lévő emberek mulatnak,vagy gyászolnak.Iszonyú volt.Homlokáról szemébe csurgott a verejték,de nem mozdult.Remegett és bámult a semmibe.Keze mint ha ólomból lett volna,felemelte és megtörölte homlokát.A bizsergés még nem szünt meg testében.Az ágy felé indult,mire odaért,minden ereje elhagyta.Szinte rázuhant.Szemét le hunyta,egész teste szürke ködben lebegett.Nem aludt,de nem is gondolt semmire.Férje köhögésére tért magához.Ránézett,újra elfogta az undor.Felkelt és kiment a szobából.Nem bírta elviselni az alkoholtól puffadt arc látványát.Hasában fájdalom nyílallt,meggörnyedt,a fájdalom nem akart szünni.Görcsoldót kell bevenni.Mozdulni nem bírt.A görcs enyhülni kezdett,de tudta,a következő még fájdalmasabb lesz.A konyhaszekrényhez ment,elővette a gyógyszeres dobozt.Kivett két szem gőrcsóldót és víz nélkük bevette.A dobozt az asztalra tette,és számolni kezdte a gyógyszereket.Külön csomóba tette a nyugtatókat.Dühös kiabálás szakította félbe a számolást."-Főztél már kávét,te hülye kurva,ha már nem hagysz aludni a császkálásoddal?!"Megint rád jött a bolondóra?"
Összeszórította a száját,szeme könybe lábadt.A gyógyszeres dobozt gyorsan a helyére tette.Szó nélkül fogta a kávéfőzőt,és kávét készített fel.Leült a hokedlire és sírt.A férfi kijött a szobából és ráförmedt az asszonyra:"-Tölts kávét és megyek!" Akkor szólalt meg a kocsma fölé szerelt kürt.Az asszony kitöltötte a kávét és megitták.Margit tudta,hogy délig nyugta lesz a férjétől,addig nem jön haza.Felment a tetőtérbe a gyerekeket felébreszteni.Elviraa és Tibor dolgozott,Ági a legkisebb még tanult.Reggeli készített nekik,ők is elmentek.Tibor mikor elköszönt tőle,megkérdezte:"-Rosszul vagy?" -Nem válaszolt.Megsimogatta a fiú haját,és csak annyit mondott:"-Siess,mert elkésel!" A fiú szemében nem szünt meg a gyanakvás,visszanézett rá az ajtóból.Fejét elfordította,úgy hallota meg két lánya futtában
odavetett köszönését.Egyedül maradt.Gondolataiba mélyedt,átgondolta a házasságát.
HÁzassága menekülés volt az otthoni légkörből.Hamar rájött,hogy nem szereti a férjét.Nem menekülhetett másfelé,a gyermekek jöttek egymás után.Volt egy iker terhessége is,amit elvetélt.Könnybe lábadt a szeme.A kínzó zokogás csak nehezen szünt meg.Siratta a megnem született életeket.A férje már akkor is többet volt a kocsmában,mint otthon.Fokozatosan távolodott el tőle.A férfi nem értette,és nem is akarta érteni,amit érez.Beleborzongott,mikor az elmúlt öt-hat év történéseire gondolt.A pofonokat,ütéseket elviselte,de a részeg ember éjszakai közeledéseit nem.Az alkohol állati ösztönöket ébresztett a férfiban.Megpróbált ellenállni,s de az álltalában veréssel végződött.Újra elővette a gyógyszeres dobozt,megszámolta a nyugtatókat.Százhárom darab volt.Vissza rakta az üvegbe,és a dobozt a helyére tette.Az órájára nézett.Nyolc óra múlt néhány perccel.Szabadságon volt,de be kellett mennie az üzemorvoshoz és a fizetéséért.A munkahelyén áram szünet volt.Az asszonyok egy csoportba verődve beszélgettek.Hangos nevetés kisért egy-egy megjegyzést.Nem akart beszélgetni senkivel,és a gépek között indult az iroda felé.Észrevették és utána szóltak:"-Mi van,Margit?Már meg sem ismersz bennünket?"
"-Áh,dehogy!Csak sietek!"
"-Gyere csak egy kicsit!"-szólt utána Györgyné,a szalagvezető.Félrevonta egy sarokba.
"-Rossz színben vagy,Margó!"--kezdte a mondani valóját.
"-Hálni jár beléd a lélek.Mi a francért nem válsz el?"
"-Gondoltam már rá,de tudod,a gyerekek!"-válaszolta.
"-Úgyan!-legyintett a szalagvezető-,Nagyok már!"
"-Majd beszélgetünk!Most sietek,mert ebédet kell föznöm!"
"-Tudod kifőzne neki!"-zárta le a beszélgetést Győrgyné.
Felvette a fizetését,és elindult az orvosi rendelő felé.A rendelés már megkezdődött.A hasa megint fájni kezdett.Évek óta kinlódik vele.Beszólították,az orvos megvizsgálta,és beutalta a nőgyógyászatra.Semmi kedve nem volt oda menni.Számára ezek a vizsgálatok megaláztatással és fájdalommal jártak.Hazafelé menet bevásárolt,kerülte az ismerősöket,sietett.Mikor hazaért,megint elfogta a gyengeség.Bement a szobába,rendet rakott és kitakarított.Mire végzett,minden ereje elhagyta.Lefeküdt a heverőre,és elnyomta az álom.
Tizenegy óra után ébredt fel.Kiment a konyhába,megitta a maradék kávét,és hozzáfogott az ebédfőzéshez.Tudta,nem készül el délre.Azt is,hogyan fog viselkedni a férje.Próbált felkészülni rá.A pörkölt felfőtt,lejebb vette a gázt,és leült a hokedlire.Gondolataiba mélyedt.Arra riadt fel,hogy férje lépett be az ajtón.Látszott rajta,hogy ivott,de nem volt részeg.Ilyenkor volt a legveszélyesebb.
"Még mindig nem főztél meg? -ordította.Mia fenét csináltál egész nap?eddig?Úgy lárom megint rád jött a diliség!"
"-Hagyj békén!"-válaszolta.Hirtelen hangot váltott,
"-Na gyere!"-és hátúlról megmarkolta a mellét.Az asszony kitépte magát az ölelésből,felugrott,és szinte ordította:
"-Takarodj,gyűlölek,te szemét!"
A férfi arcul csapta.Margit agyát elöntötte a vér,és neki ugrott az ittas embernek.Mindketten elestek,és arra eszmélt,hogy teljes erejéből szorítsa férje tokát.Az tehetetlenül,kipirosodott arccal vergődött alatta.Ki tudja mi történik,ha nem jön haza a fia.Mikor Tibor belépett az ajtón,tisztában volt mindennel.
"-Ne anyu!"-kiálltotta,és leráncigálta annyját at apjáról.
"-Te rohadék!-sziszegte az apjának.Megöllek,ha mégegyszer hozzányúlsz anyuhoz!"
Az apja válaszolni akart,de nem jött ki hang a torkán.Még mindig a földön fetrengett,és kapkodva szedte a levegőt.A fiú a konyhaszekrényhez lépett,és kivette a gyógyszeres dobozt.Meglepődött a gyógyszerek összevisszaságán,hiszen az anyja mindig rendet tartott benne.Kivett kétszem nyugtatót,és a dühtől remegő asszonyhoz lépett.
"-Vedd be!"-Átölelte,-tudod,hogy szeretlek.Nem engedem,hogy ez a rohadék bántson!" A Fiú újra az apja felé fordult,és halkan,de jól érthetően szólt az apjához:
"-Nem szeretnék munkából arra hazajönni,hogy anyunak valami baja van!Mert-és kezét az asztalon lévő késre tette-......"-és nem fejezte be a mondatot.Az apja már felállt,végig mérte őket az ajtóból"Még beszélgetünk!"-mondta,és becsapta az ajtót magaután.Tibor visszament dolgozni,anélkül,hogy ebédelt volna.Bár az anyja nem akarta engedni,míg nem eszik valamit.Befejezte az ebéd főzést.A nyugtatók nem használtak,a hasa is fáj.Úgy érezte megőrül,ha nem megy ki a lakásból.Szeretett volna elrohanni,mindegy hova,csak otthon ne kelljen lenni.Kiment,hozzáfogott fát vágni.Szerette beszívni a fa nyers illatát.Sorba rakni a felhasogatott fát.Minden fejsze csapás egy-egy ütés volt a világ és az ura ellen.A fizikai munkától valamennyire lehiggadt.Nem volt kedve bemenni a lakásba.Leült a favágótőkére,és nézte,ahogy a szomszéd permetezik.A kutya odafeküdt a lábához,és nyelvét lógatva nézte őt.
"-Hát te mit akarsz?"-megsimogatta a kutya fejét,és elsirta magát,mikor a szemébe nézett.Annyi szeretet és hűség volt a kutya szemében.Nem birta elviselni zokogás nélkül.Még egyszer megsimogatta,és beszélni kezdett hozzá."-Te értesz engem.Nekünk szükségünk van egymásra.Én enni adok neked,te meg szeretsz.Nem tudsz mást adni."-A kutya elvakantotta magát,mintha értené az asszony szavait.Hirtelen elhatározással felállt,és bement a lakásba.Fogta a pörköltet, amit ebédre főzött, kivitte, és kiborította a kutyának. Nézte ahogy evett. A kutya fel-fel nézett rá. Elmosolyodott, megfordult, és ismét bement a lakásba. Fogott egy darab papírt, ráírta:"Nem tudom mikor jövök haza.˝A gyerekek nem fognak rosszra gondolni, azt hiszik majd, hogy be kellet menni neki dolgozni. Már az ajtóban jutott eszébe, hogy szendvicset kéne készíteni a gyerekeknek. Gyorsan elkészítette, és a szobájukba vitte. Meggendolta magát és átöltözött. Szabadidőruhában jobban érezte magát. Nem tudta, hogy hova fog menni, de nem bírt otthon maradni.
Rótta az utcákat, gondolatai visszaszáltak a gyerekkorába.Megpillantott egy épülő házat. A régi emlékek eltüntek. Eszébe jutott saját építkezésük. Hányszor kellett eldugni a pénzt mert nem tudott volna időben fizetni a munkásoknak. Mennyi verést és rugdosást állt ki emiatt! Hány éjszakát imádkozott végig, hogy be tudják fejezni a házépítést.Magaelőtt látta a férjét, hogyan áll a fényképezőgép elé a kész ház előtt. Egy napot sem tudott végigdolgozni az ital miatt,de nagy hangon dicsekedett a kocsmában,hogy kész a ház.Ő teljesen elfáradt és kiégett,mire beköltöztek a lakásba.Nem vágyott semmire,csak nyugalomra.A férjét teljesen meggyűlölte,csak a gyerekei tartották életben.Miattuk engedett olykor-olykor a férjének.Az utóbbi időben képtelen volt rá.Iszonyodott az álandóan részeg embertől.A vasútállomásnál véletlenűl az órájára nézett.Hat óra volt.Fogalma sem volt, hogy került oda.Elindult hazafelé.Számára ez volt a legjobb időpont.A férje még a kocsmában,a gyerekek pedig már megint nincsenek otthon ebben az időben. Tudta mi vár rá otthon, ha hazajön a férje.Havonta csináltatni az ablakot,takargatni a kék- zöld foltokat, félrevonulni a munkahelyén,mert nem akar beszélni az otthoni dolgokról,amit egyébként tudott az egész falu.Nem akarta, hogy mégegyszer "hülye kurvának˝szólítsák,hogy újra megverje és megerőszakolja a férje.Aztán önelégelt mosollyal mondja neki,tudsz te jó kislány is lenni.Ez nem fog többé megtörténni.Kinyitotta az utcakaput,a kutya elibe szaladt.Újra könybelábadt a szeme.Bement a lakásba, kivette a hűtőből a kólát,kitöltötte egy féliteres pohárba,kivette a gyógyszeres dobozból a nyugtatókat,egy kés nyelével apró darabokra törte,beleszórta a pohárba.Várt egy negyedórát,közben a késsel kavargatta.Majd egyhajtásra megitta.Felment a lányai szobájába,lefeküdt.Néhány perc múlva elaludt.Kilenc óra felé ment haza a férje.A részeg ember elcsodálkozott, hogy üres a lakás.Az, hogy a gyerekek nincsenek otthon,nem is bánta.Legalább az ő szitkukat nem kell hallgatnia.Felfedezte a gyógyszeres üveget az asztalon, és a poharat.A részeg emberben megmozdult valami.Bár nem tudott tisztán gondolkodni, de érezte,nogy valami szokatlan történt.Bement a szobába,
"-Margit!"-ordította.Nem értette, miért nincs ott.Ösztönösen elindult a gyerekek szobája felé.Megpillantotta az alvó asszonyt. Megpróbálta felébreszteni,az asszony nem reagált a rázogatásra.Pofozni kezte,de nem történt semmi.Gyengülő lélegzettel
feküdt az asszony.Megijedt,és elrohant a kocsma előtti telefonfülkéhez.A mentősök meg nem akartak hinni az ijedt és dadogó férfinak,akinek a hangja elárulta,hogy nem józan.De kockáztatni sem mertek,és elindultak.
A városi korházban tért magához.Lassan,nagyon lassan tért vissza az életkedve. A pszihiátrián sok sorstársával találkozott. De ez nem vigasztalta.A férje esküdözött,hogy megváltozik.Egy délután felment az osztályra egy alacsony barna férfi.Körübelül egy idősök voltak. Tekintetük összetalálközött.Kicsit hosszan nézték egymást,mint ahogy két idegen egymásra néz.Erőt vett magán,fejét elfordította.
Másnap hazament.
Senki nem volt otthon. kitakarított,elment a boltba,megfőzte az ebédet.Furcsa érzés vett erőt rajta, csak egy gondolat járt a fejében: menni kel,menekülni a lakásból,mindegy,hogy hova,csak ott ne legyen.Átöltözött s elindult. Nem volt tisztába teljesen,hogy hova megy,de a falutól távol eső erdős részen találta magát.Leült egy fa alá,nem gondolt semmire,szeme fénytelenűl meredt a semmibe,teste elernyedt.Napokig nem tért haza.Vadászok találtak rá, teljesen ki volt száradva,segíteni már nem tudtak rajta....
|
|
|
- február 16 2009 08:44:21
Kedves Nemeti6!
Nagyon élethűen ábrázoltad az asszony és a család életét. Én tudom, milyen egy iszákos, alkoholista apa mellett felnőni. És nem mindig az ember a hibás, hanem az ital. Az taszít nyomorba és sokszor öngyilkosságba embereket, anyákat, s gyermekeket.
Nagyon át tudom érezni az egész mondanivalót. És sajnos, napjainkban is aktuális a téma!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 16 2009 12:22:34
Kedves Csaba! Egy régen látott barátnőmnek megmutattam az írásaimat, és azt mondta, hogy az tud ilyeneket írni, aki átélte. Remélem,te (ti) nem. Sajnos vannak még ilyen sorsok. |
- február 23 2009 19:03:28
Köszönöm hozzászólásotokat |
- április 27 2011 06:28:32
Sokat gondolkoztam azon, hogy a Törvény miért nem Bünteti az efféle Gyilkosságot?! Tudom, hogy akadnak olyanok, akik tudatosan hajszolják a halálba a másikat.....Lelki terror alatt tartják a "párjukat!"
Rendszeresen fenyegetnek, és rendesen élvezik ezt a kegyetlen helyzetet!
Nyomasztóan hatott rám az irásod. Rengeteg fájó emléket hozott felszinre...
Remek irodalmi munkát végeztél.
Szeretettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
