|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
egy olvasmányélményem alapján írtam, nem túl hosszú, de remélem ti is megértitek a mondanivalómat
Az elmúlt hetekben elmerültem a képzelt világok hálójában. A szemeim falták a betűket, és már homályosan láttam, mikor felnéztem a lapok közül. S akkor is a tájon járattam, ami elém tárult olvasás közben.
Zöld gömbölyded dombokat láttam, amiket simogatott a szél, és a napfény mulatott rajtuk, ahogy keresztül sütött a felhőfoszlányokon. Éreztem az illatát a tiszta szabadságnak. Édes felelőtlenség és szabályok hiánya vett körbe, ám az erény, erkölcs, és bátorság hármas ereje irányította érzelmeimet. A lódobogás volt a szívverésem, és vágta a lélegzetem. Aztán lapoztam. Arany fény rajzolt kontúrt az épületek köré, amelyeket a völgy védett a sóvár szemek elől. Ezüstszürke fából készült teraszon álltam, és lenéztem a szoros mélyébe, ahol egy tó aludt feszes tükörrel. Mintha vörös selymet borítottak volna a tájra, ami elsimította az éleket a naplementében. Rátaláltam. Ott, és akkor egybeolvadtam volna a terasszal, hogy örökre őrizzem a völgyet, és másoknak megmutassam, ahogy rajtam végigsétálnak puha léptekkel. Bezártam a könyvet, és álmodtam. Aznap éjjel minden zugát bejártam a fehér falú labirintus-szerű kastélynak. Csarnokokban találtam magam, amelyek nappali fényben csillogtak, és hozzásimultak a bőrömhöz. Éjjel pedig a fáklyafényben felsejlettek a mennyezetre írt ismeretlen történetek, mesék, énekek szövegei. Leültem a faragott székek egyikére, és dallamokat halottam távolról, amelyek elduruzsolták őket nekem. Azokból az időkből, mikor az ember kora még csak hajnalodott, és más gyönyörű, fenséges lények élték delüket. Nagy tettek, harcok, remények, és sötét jövők történetei. Végül mikor a csend megsimogatott, mikor a sötétség ölelt, az idő elmosódott, és én lebegve szertefoszlottam. Felébredtem, és egy forró könnycsepp lopakodott végig arcomon, mikor rájöttem, hogy csak álom volt. Reggel lehetetlen volt elviselnem, hogy itt vagyok, ebben a dimenzióban és időben. Nem akartam létezni itt. Rájöttem: annyi apró dologgal foglalkozunk, és olyanok mellett megyünk el, mint a boldogság, megbocsátás, őszinteség. A lelkeket bezárjuk törvények közé, és a gonoszt engedjük közénk állni. És sokkal később már bánni és sajnálni fogjuk. De ezzel a felismeréssel hogy lehet tovább tolakodni, és futni a tömeggel? Hogyan lehet nevetni egy teljesen együgyű viccen ezek után? De ezekhez a dolgokhoz én még fiatal vagyok, hogy valójában felfogjam. Majdnem mindannyian azok vagyunk. Egy órával később már ismét meg akartam felelni mások elvárásainak, és megnéztem a sminkem a tükörben…
Aznap este ismét más képzet szállt meg. Hegyek között jártam, szurdokokban, és szakadékokban. Por, por és hamu, és rothadt zöld fű és bűzlő lápok, ahol a halottak lelkei világítanak gyertyaként a vízben. „Ne kövesd a fényeket”- hallottam valahonnan, mikor óvatosan lépkedtem a sártenger közepén. Olyan nehéz volt cipelnem a testemet. A lábam mélyre süppedt, egyre mélyebbre, ahogy elnehezültek végtagjaim. Mégis meneteltem tovább.
„Még a legbölcsebbek sem látják mindennek a végét”- olvastam valamelyik oldalon. Elvesztettem. De nem teljesen. Azóta maradt bennem egy üvegdarab abból a törékeny világból, amit egy nap a sorok között megtaláltam.
Helen
(az idézetek J. R. R. Tolkien: Gyűrűk Ura című könyvtrilógiájából vett részletek)
|
|
|
- február 25 2009 07:48:01
Kedves Helen!
Nagyon szépen, érzékletesen írtad le mondanivalódat, amelyet a Gyűrők ura c. könyv olvasmányélménye ihletett.
Néha, de van, amikor többször is olyan álmunk van, hogy amikor felébredünk, úgy érezzük, hogy az az igazi világunk, (vagy talán egy előző életünkből származó vilgáunk), amiről álmodtunk. Annál is inkább érezhetjük ezt, amikor egy-egy ilyen álom többször is visszatér. Azt hiszem, sohasem tudhatjuk meg az igazat!
Jó volt olvasni!
Torma Zsuzsanna
 |
- február 25 2009 13:57:21
Értékes olvasmánynak tartom írásodat, felismeréseidet, bölcseleteidet mind-mind magam is vallom...és valóban, a lényeg mindíg az...mennyi marad meg belőle magunknak,hogy "okosabban" élhessünk...
Szeretettel
szí. |
- február 25 2009 15:26:39
Kedves Helen!
Nekem nagyon tetszett az írásod, remélem egyre többet fogunk tőled olvasni.
Gratulálok!
T.: ese23 |
- február 25 2009 17:18:12
nagyon szépen köszönöm! egy kicsit izgultam, de örülök, hogy tetszett |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
